De hát miért kellene? Ha nincs hozzá kedved, akkor talán nem neked való. Annyi jó dolgot lehet csinálni :-)

pihenj aztán majd megjön a kedved...a fontos, hogy a pihenést ne punnyadásra és"zabálásra" használd, inkább mozogj valami mást, ússz, sétálj, kirándulj, aztán közben úgyis visszatér a kedved:)

Lenyomtam helyette egy jo kis kettlebell sorozatot, ugyhogy lelkiismeret tiszta, a kaloriak is elegtek...

Ismerős, volt már nekem is ilyen! Ilyenkor a céljaimra kell gondolni, ez nagyon jó motiváció!

Ha nincs kedved, hát ne fuss :) Én ilyen esetben lelkiismeret-furdalás nélkül tudomásul veszem, hogy a test felmentést kér (különben kívánnám a futást) és megadom neki, minek hajszolnám a döglött lovat :). Utána úgyis meghálálja a pihenést. Most éppen én sem futok már december eleje óta, az első kettő hét tényleg kellett, jól esett testileg és mentálisan is, most már viszont lassacskán jön vissza a futókedvem és egy hét múlva teljesen be leszek paprikázva, hogy legyünk túl minden ünnepen és végre jöjjenek az unalmas, megszokott hétköznapok, a fagyos, hideg, sötét januári esték, amikortól viszont újra nyugodtan futhatok majd egy évet. 

Tegnap már lenyomtam 10 km-t és nagyon király volt. Arra voltam kíváncsi, mással is van-e így hogy elmegy a motiváció egy-egy alkalom erejéig. De akkor megynyugodtam;)

Mondjuk még csak 5 hónapja futok, de eddig elég erős a motiváció. 2-3 edzés volt csak, ami előreláthatatlan ok (pl. hasmenés:)) miatt csúszott 1 napot. Hajnalban-reggel futok, úgyhogy, ha a felkeléssel sikerül megküzdenem, akkor a többi már sima ügy.

Velem igen gyakran megesik. Ilyankor hallgatok az érzéseimre, nem megyek futni. :D

Aki versenysportoló, ütemezett edzésterve van, az meg magára vessen. És csinálja, ha már vállalta.

Nekem 14 évembe telt, mire újra kedvet kaptam hozzá, hogy esetleg készülhetnék megint versenyekre, hiszen már veterán kategóriába tartozom. :-) Annak idején túlmotivált voltam, szinte minden edzésem kemény volt, elfelejtettem élvezni a futást, irreális céljaim voltak, azt hittem, a profik azért jobbak, mert többet és keményebben edzenek, nem akartam elismerni, hogy baromi sokat számít a genetika. Így aztán szépen kiégtem fejben és abbahagytam a versenyzést. Ami viszont alulmotiváltsághoz vezet. Reális célokra van szükség, amit elismerem, nem egyszerű feldolgozni. Azonban rájöttem, sokat veszítek azzal, ha nincs miért küzdeni. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy nincs kedvem nem futni. :-) Egyébként már azt is megértettem, miért szajkózzák folyton a szakemberek, hogy sose legyen két egymást követő nap erős edzésed. A kiégést hagyjuk meg a pénzért futóknak. :-)

Az en celom a 10 km-es versenyen indulas. Eletem elso futoversenye lesz. Nekem, aki vilag eleteben utaltam a futast:) Egeszen bo 1 evvel ezelottig....

Én világ életemben fel voltam mentve tornából. Utáltam futni. Most meg élek-halok érte :) Olyan nekem is volt már, hogy semi kedvem nem volt hozzá, de aztán felvettem a futó cuccot azt irány :). Dec elején sajna kihagytam 2hetet betegség miatt, de már nagyon vártam hogy ismét mehessek. Szerintem pihenj nyugodtan, kell egy kis feltöltődés. Azt ha ez megvolt akkor HAJRÁÁÁÁÁÁÁ! És sok sikert a versenyhez.

Rendben, ugy lesz, koszi a biztatast.