Sziasztok

Éppen két hete fejdult meg a csípőm. Most pár napja már egyáltalán nem fájt és nagyon boldog voltam, hogy megint futhatok. Ma el is mentem. Egy kilométernél elkezdtem érezni halványan megint a fájdalmat. Gyorsan haza is mentem. Egy kicsikét érzem megint és biztos vagyok benne, hogyha erőltettem volna, akkor megint visszaesik. Pedig annyira jó volt. Olyan jól esett, pedig még be sem melegedtem igazán. Komolyan sosem tudtam mit is élveznek az emberek azon, hogy futnak. Már tudom. És hálát adok IStennek, hogy rávezetett erre az útra. El is határoztam magam, hogy amíg teljesen rendbe nem jön a lábam keményen kerékpározni fogok. Nem 7-8 km-ket, hanem 1 órát minimum.

A mai mérlegelésen megint egy kilóval kevesebb voltam. 103,1 kg-mot mutatott a mérleg, ezzel elértem a 11 kg fogyást. Tavaszig mindenképpen le akarok fogyni még minimum 10 kg-ot. Április 1-ig ez teljesen jól vállalható mennyiség. Aztán kőkemény felkészülésbe kezdek, a nyár folyamán több 10 km-körüli versenyen akarok majd indulni. A Szelídi tó körbefutásán mindenképp ott leszek, egy kört tuti bevállalok. Aztán majd meglátjuk. Jövő novemberre vagy meglesz vagy nem. De ha nem az sem baj. Rengeteg időm van. És már tudom, ha az ízületeim engedik, akkor 3-4 éven nelül le szeretném futni a maratont.

Sziasztok!