Most komolyan mondjátok, hogy így kellene futni? talp elejére érkezni? nekem pl le van süllyedve pont az a rész, és ha oda érkeznék akkor még jobban fájna szerintem, mert hosszúk után most is szokott.  

alárírom a Gordon Pirie-féle technika hangsúlyosságát! kb 3 hete kezdtem el és bár eleinte baromi nehéz volt de megvannak az áldásos előnyei:gyorsulás+nem vagyok térdben lesérülve+fáradtság és izomláz térdtől lefele (ami meg úgyis elmúlik).  

Tegnap megkötöttük a cipőfűzőt, de nem árt jól befűzni előtte. Ehhez praktikákat itt találtok.  

A vadlira nagyon vigyazz. Amerikai tri forumokon sok embertol olvastam, hogy amikor elkezdtek ilyen stilusban futoorakat venni, eleg komolyan megserult a vadlijuk. Minden bizonnyal teljesen uj, addig alig hasznalt izomcsoportokat kapcsolsz be a munkaba, es ha ezeket a megszokott tavon terheled, kockaztatod a serulest.

 Nekem kb egy honapja elkezdett neha fajdogalni az Achillesem. Nem volt komoly, lepcson feljovesnel ereztem csak, foleg azt, hogy furan kattogott. Futasnal nem zavart, miutan bemelegedtem, szinte teljesen elmult, de mivel nem akart csokkenni az a kicsi fajdalom sem, teljesen lealltam, meg lehet nezni az edzesnaplomat - pedig tok jol haladt a maffetone-os alapozasom. Tegnap voltam eloszor futni, es egyelore tunetmentes vagyok. Ma megprobalok hosszabbat menni. 

Szoval jo futast, es csak nagyon ovatosan. 

Előzmény: felician (16)  

kipróbáltam. lassan is megy. kicsit kényelmetlen, de már kezdek hozzászokni. szóval működik. viszont avádlim eleinte eléggé fájt, de ahogy kezdek hozzászokni, egyre kevésbé. és olyan izmok fájnak, amikről eddig nem is tudtam, hogy vannak. érdekes volt kitapogatni a vádlim legmélyén egy izomköteget:) de megtaláltam:)

Előzmény: azazello (7)  

sziasztok! Cca 2 éve futok pályán versebyszerűen, ezért gondoltam hozzászólok :) A lépésszám a távon múlik... nagyjából itt ezen az oldalon hosszútávfutókkal találkozom... a lépés egyébként személyre szabott és az izomzattól függ... van akinek fáradékonyabbak az izmai és nagyobb flexibilitással kell lépnie- ez az én példám... 1500as futó vagyok, és nagyon oda kell figyelnem a lépésekre, hogy ne húzzam szét őket, mert az erőre kell fordítanom őket... minél kisebbet lépek, annál nagyobb a lépésfrekvencia, annál erőteljesebb az elrugaszkodásom... hosszútávnál azonban erre az erőre nincs szükség, a lépésre annyira nagyon nem muszáj figyelni, mert tulajdonképpen itt arra megy ki, hogy minél kényelmesebben teljesítsd a távot, a lépéseid maguktól alakulnak... de ez csak az én véleményem és amit az edzőmtől tanultam.

Az hogy hogyan lépsz, pedig fontosabb mint a lépésszám.. nem egy futóval találkoztam már, akik egész végig sarokra érkezve futottak,és ma már ízületi problémáik vannak.. persze ez is egyénfüggő.. de a szakemberek szerint a megfelelő stílus a talp első részére való érkezés... sokkal könnyebb a rugaszkodás és kevésbé fárasztó... persze hozzá kell szokni :))

 

Gordon Pirie futótechnika videó:

http://www.youtube.com/watch?v=90cHm9UO9bs&feature=related

5. percnél van a talajérintős rész.

 

 

 

 

Mondom, hogy csak 85-ig kell, nem 170-ig! :-) És 100-ig még bújócskánál is el kell... :-)

Előzmény: felician (12)  

Igen, az első részre érkezés csak gyors futásnál működik jól, közepesnél, lassúnál elég furcsa és kényelmetlen, bár lehet, hogy csak hozzá kéne szokni...:) Épp ezért én sem így futok, hanem kb úgy, ahogy írtad, sarok eleje-középláb (vagy mi). A lényeg, hogy a test alatt, és semmiképp sem előtte van a talajfogás. Amióta így futok (és az MR2 Petőfit hallgatom), sosem fáj a térdem, pedig régen hosszú futások után szokott volt.

 

Tecsóban lehet(ett) kapni lépésszámlálót kb 400 forintért, lehet, hogy azzal érdemesebb mérni. Én biztos nem tudnék 170-ig elszámolni futás közben - ülve is nehezemre esik:)

Előzmény: azazello (7)  

(Szerintem) igen. :-) És persze csak a jobb (vagy a bal) lábbal megtett lépéseket számolod. :-)))

Érdemes párszor megismételni, mert előfordulhat, hogy (mondjuk elsőre) másképpen futsz a számolás miatt. Én, mikor számolom, 85-nél (azaz 170-nél) szoktam az órámra nézni, korábban nem, hogy a karmunka is természetes legyen (majdnem végig). Érdekes lehet lassú és gyors futásnál is megszámolni, állítólag tempótól függetlenül nagyjából ugyanannyit kell lépni percenként. (Szigeti megfigyelésem az, hogy lassú tempónál a többség kevesebbet lép.)

Egyébként szerintem Gebre is 4-nél kevesebbet lép másodpercenként a lenti videón (nem a lassításra gondolok :-)), persze lehet, hogy tévedek.

Előzmény: azazello (10)  

Nem tudom, hogyan érdemes mérni? Egy perc alatt hányat lépek?

Előzmény: Pierre (9)  

Tényleg jó ötlet volt a topik, eddig is érdeklődéssel olvastam, és remélem sok hasznos információt találok majd itt, szóval írjatok! :-)

Kezdőként nem sok tapasztalatom van, viszont Pirie egyik pontja eléggé meglepett, a 6-os: a helyes lépésfrekvencia 3-5 lépés másodpercenként. Én nagyjából 3-at lépek másodpercenként, ahol a "nagyjából" nem azt jelenti, hogy néha 3, néha 2, néha 4 :-), hanem tényleg 180 körüli a lépésszámom egy perc alatt. (175 alatt, vagy 185 felett igen ritkán van.)

A másodpercenkénti 4-5 lépést már igen nehezen tudom elképzelni; ha valaki tud mutatni videót ilyenről, azt szívesen megnézem. Mennyi a Ti lépésszámotok?

És hogy az eredeti kérdéshez is hozzászóljak: én "a láb elülső részén talajfogás"-párti vagyok. :-)

 

Zeli is írt a témáho, csak szerintem még nem bukkant rá erre a topikra, úgyhogy utólagos engedelmével idemásolom az ő véleményét:

"Helo. Sajnos csak most volt időm hozzászólni. Remélem még nem későn...
Biomechanikailag a láb (és része a sarok) úgy épül fel, hogy bizonyos erőhatásokat csillapítani tudjon, el tudjon viselni. Erre törekednek a cipőgyártók is több-kevesebb sikerrel. A sarok nem egy pontnak, hanem egy területnek tekintendő, aminek így nem mindíg azonos része érintkezik először a talajjal. Ha túl "hátul" történik a talajfogás, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel jöhet létre sérülés. Ha valamivel előrébb eső terület "fog talajt", akkor a test más tompító mechanizmusai (láb-törzs izomzat, gerincoszlop, térd, boka) segítenek elnyelni az így keletkező erőket, ráadásul ezek az erők rövid ideig hatnak, ugyanis a talajfogást futás vagy gyaloglás esetén gördülés követi. A teli talpas talajfogás azért problémás, mert nincs meg a talajfogás-tompítás-gördülés trió. A teli talppal leérkező láb közvetlenül a térdre és gerincoszlopra továbbítja az erőket, amik károsodhatnak, mivel közös függöleges síkba esnek, arról nem is beszélve, hogy a hosszanti boltozat milyen sérüléseket szenvedhet el. A súlypontot illetően éppen ezért fontos, hogy ezek az erők ne essenek egy síkba. A túlzottan előrenyúló sarokkal történő talajfogásnál nem annyira a függőleges erőhatások okozzák a sérülést (bár szerepük kétségtelen), hanem a súlypont és a talajjal érintkező pont közötti nagy távolság miatti instabilitás.
További jó elmélkedést!"

 

Ezt kicsit revideálom: a láb elülső részére való érkezés az egyetlen instrukció, amit követhetetlennek tartok. A többi pont vitathatatlan :)

http://www.freeweb.hu/powerhiker/pirie.htm

 

Előzmény: azazello (6)  

Igen, de Pirie szigorúan forefootstrike-párti (ezt hogy írom? amerikaimogyoró-gyártó...). Meg nekem kicsit purista is, lásd: "Bármi, amit viselünk, károsan hat a futótechnikára". Ádámkosztümot a versenyzőknek? :) De persze vannak nagyon jó tanácsai, amiket beépíthetünk: hajlított térd, minél hangtalanabb talajfogás, stb.

Szóval én, Pennel egyetértve, a maga összességében nem tartom követhetőnek Pirie tanácsait. Ezek gyors elit futóknak szólnak - ezért tűnik jó középutas megoldásnak a láb középső részével való talajfogás. Csak valahogy össze kell gyúrni az elméletét a dolognak, mert én eddig inkább csak a klasszikus sarokra ill. talppárnára érkezést találtam meg szépen körülírva. 

Előzmény: felician (5)  

Már volt egy másaik topicban egyszer, de most akkor megint aktuális:

http://www.freeweb.hu/powerhiker/pirie.htm

 

 

Pen, teljesen egyetértek veled abban, hogy a megfelelő stílus nagyban a sebesség függvénye. De azért vannak fokozatok, és a lassú futás (mondjuk 6p+/km) sem kell, hogy sarokra érkező talajfogással történjen. Én mostanában Maffetone-módszerrel 10 kiliket futok 400 méteres atlétikai pályán, úgyhogy abszolút ráérek a technikára figyelni...:) 6 percen kívüli átlagot megyek, de igyekszem nem sarokra, pontosabban minimálisan a sarokra, inkább talpközépre-talppélre érkezni, hajlított térddel (ha az ember tudatosan süllyeszti kicsit a súlypontot, az segít), a testem alatt érve talajt. Én úgy érzem, hogy így folyamatosabb (more fluid) a mozgás, nem akaszt meg minden lépés, és nem érzem azt sem, hogy az ütés, ahogy talajt fogok, végigfutna a lábamon. 

Persze nem állítom, hogy ez az üdvözítő út, de a sarokra érkezésnék biztosan jobb. 

Néhány videó, amit hasznosnak találtam:

Ezen Haile Gebrselassie lassított felvételen (nekem ez egész jó példának tűnik a mid-foot strike-ra, kicsit az is látszik, hogy a külső talpélen érkezik a talajra):

http://www.youtube.com/watch?v=5x6V48IIQRQ&feature=related

"Just remember to keep your feet relaxed and land under your body with a bent knee."

Sajnos eddig csak Newton videókat találtam, s noha az alábbi két videó 50% reklám, a másik fele szerintem hasznos, főleg az elején, amikor ábrákkal mutatják a sarokra érkezés hátrányait. A talppárnára érkezést szerintem ne erőltessük, ahhoz az elit futók tempója kell (Major Józis is ilyenekben fut egyébként), inkább próbáljuk úgy nézni a videókat, mintha mindig midfoot strike-ot mondanának.:)

http://www.youtube.com/watch?v=1fBh2qH4QbM&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=euV1YqEJv9o

Itt pedig egy kép, ami jól mutatja a különbséget: 

Egyelőre ennyi, még ha találok valamit, jelentkezem.

 

Jó ötlet volt a topik!  

azazello

Pen, ez egy nagyon jó cikk, de amit a helyes futóstílusról írsz, az erősen vitatható. Már több helyen láttam tőled, ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy írjak. A sarkon történő talajfogás nagyon sokak szerint a futósérülések fő oka, és ezért inkább ahelyett, hogy az esetlegesen hibásan (nagyon előrenyúló lábbal, erősen sarokra érkező, a térdüket gyilkoló) futóstílusó kollégákat megerősítenénk abban, hogy jól csinálják, inkább arra kéne fektetni a hangsúlyt, hogy az ember próbáljon minél inkább midfoot-strike (magyarul passz...) talajfogással futni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a talajfogás helye nem előzi meg a testet, hanem ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy pont a súlypontunk alatt történjen. Egy ilyen futómozgás nem utolsósorban hatékonyabb és harmonikusabb mozgásra is vezet.
Fontos, hogy nem a Newton-cipős talppárnára érkezős futóstílust propagálom (szerintem az egyrészt kis sebességen (~5p/kili fölött) nem tartható, másrészt születni kell rá), hanem a kettő közötti átmenetet, a láb közepén, majdnem teli talppal történő talajfogást Remélem nem voltam túl zavaros. :)

 

rroka

azazello
ez a midfoot-strike talajfogás engem érdekelne, tudsz ajánlani cikket a témában? vagy csak guglizzak rá, mi? :)

 

Omniusmind

Én 4 hónapja kezdtem a futás, volt egy porckorongsérvem, megműtötték a gerincemet. Azért kezdtem el futni, hogy erősödjenek a gerinc körüli izmok.
Talppárnára érkezős futóstílust próbáltam eleinte de tényleg nem megy kis
sebességnél. Fárasztó egyhelyben topogásnak tünt. :) Váltottam a sarokra érkezős futásra. 5 perc futás után annyira megfájdult a gerincem, hogy le
kellett állnom. Másnap azért megint megpróbáltam, eredmény ugyanaz.
Azóta próbálok a kettő között futni de inkább a talp első felére teszem a
súlypontott. Azazello kommentje után már tudom, hogy ezt, hogy is hívják. :)
Azóta nincs fájdalom, sőt nagyon megszerettem a futást és még a tollast is
újrakezdhettem. 

 

pen

azazello,

Értem, amit írsz, megpróbálom akkor kicsit kifejteni amit gondolok. A talajfogás helye szerintem a tempótól függ elsősorban. Sprint futásnál a talp elülső részén illetve az ujjpárnákon illik talajt fogni, közepes sebességnél a talppárna külső részén fogunk talajt, majd az egész talp lenyomódik (néha a sarok is), lassú futáskor pedig sarkon (vagy egész talpon) gördülünk át.

Valóban helytelen túl előre nyújtott lábbal, azaz túl nagyot lépve, sarkat lecsapva talajt fogni. Ugyanígy helytelen, ha egész talppal egyszerre fogunk talajt. De az is kerülendő, hogy túlságosan apró léptekkel haladva, magunk alatt taposva fussunk. Szerintem a talajfogás helyének mindig a súlypontunk előtt kell lennie, hogy mennyivel, az viszont már függ a tempótól, lábhossztól, stílustól.

A "midfoot-strike"-kal viszont elültetted a bogarat a fülembe, utána fogok olvasni.

 

Petyuritisz

Egyetértek azazelloval, én is épp most olvastam hogy azért az a "sarokra érkezős-átgördülős" stílus inkább a gyaloglásra jellemző. Sőt, egyes szakemberek szerint a túlzásba vitt gyaloglás épp emiatt a technikának a rögzülése miatt káros a futóstílusra. Szóval valahol tényleg a sarok és a telitalp között van az igazság... :-)

Ettől függetlenül nagyon tetszett a cikk!