Edzésleírás

Hirtelen 5lettől vezérelve, edzői hozzájárulással vágtam neki a szombati terepnek pénteken.

Az eleje kicsit nyögvenyelősen ment, ugyanis nem volt lefelé. Aztan hullámosra váltott a talaj, na azt már jobban bírtam. Az erdőből kilépve lefelé indultam a szűk ösvényen. Felfelé kellett volna, mivel az ugrómókusok is kint voltak. Nem győztem őket kerülgetni.

A sziklás kaptató egy reszet megfutottam, jóval tobbet, mint Etivel. Közben vegig figyeltem a technikára, ennek köszönhetően nem kúszott fölfelé a pulzusom. Vagy legalábbis később és nem annyira. 

Beérve az erdőbe a tracket követtem. Hiba volt. Arra kellett volna menni, amerre szoktunk, így megúsztam volna a balboa szintű hegymenetet és a meredek lejtőket. Cserébe lattam néhány csodát: pazar kilátást, virágot, feketerigót, mókust. 

A végén komótosan trappoltam lefelé, nem kapkodtam sehova.

A Fenyőgyöngyénél ket kislány a kerítéshez csalta az egyik nyuszit. Gyors fotó, beszélgetés a szüleikkel, majd boldog ünnepeket kívánva futottam Röncihez. 

Alapos kinyúlást követően indultam haza.

Összességében nagyon jó kör volt. Nem fájtak az izmaim, nem köptem ki a tüdőm, élveztem. Garminkát nem állítottam meg gyaloglás közben

Mikor megláttam egy-egy ismerős pontot, mindig megmosolyogtam, hiszen mindezt Te mutattad, aki  most picit távol vagy tőlem, de mindig a szívem közepén.