Télapó alkalmából lenyomta Barni velem a 10 kört. Már látom magunkat a jövőben, amikor félmaratonokat futunk, lazán. A zenelejátszó vmi zseniális ötlet volt, könnyedén bírtam volna mégegyszer ennyit... egy társsal és zenével.. zéró unatkozás, mert időnként dumálunk, viccelődünk. Remélem, fog menni egyedül is, mert eddig főképp csak akkor értem le a pályára, ha lefixáltam vele. Magammal is meg kéne beszélni, h mondjuk holnap kora délután edzés. Aztán mondjuk, mégegyszer, este felé Barnival. Gyorsabban olvadnak a kilók, ha két futást beiktatok...(tegnap ráálltam a mérlegre, és kissé szíven ütött, h még mindig ennyiii sok??) Amúgy nem csak a fogyás miatt, hanem egyszrűen jól esik, elszáll  a második kör után a depim. Nna, szóval, meglátjuk a holnapot.. :-)