SPAR Maraton Párban.

Utolsó pillanatban kértek fel egy csapatba. Igent mondtam, bár azt gondoltam annyira nem lesz jó. Úgy terveztem, hogy majd 5:20-ba elfutkorászok. 

Már a rajtnál leizzadtam. És még alig futottam valamit. Elkezdtem futni. Kényelmesen. Nem foglalkoztam semmivel. Aztán a Kominál észrevettem, hogy Tomi előttem fut. Nagy nehezen utolértem. 

Közel egy tempót is mentünk. Mondta, hogy laktáton mozog, így visszább vett. Helyeseltem múlthéten, 30 után léptem át. 

Most 30 körül éreztem, hogy 5 percen belülivel haladtam. Ezt követően haladtunk a Szabadság híd fele. Ezt tudtam, hogy sunyin emelkedik, így okosan igyekeztem rámenni. 
Majd a komoly tempóváltást a Bálnánál a Pesti alsó rakpartra érkezve inditottam el. (Még Budán gondolkodtam, hogy embereket kellene kispécizni és úgy meg megelőzni őket). 

Nagyobb célpontot néztem ki magamnak, miután 31 körül láttam Juhász Petit és PeZot. Kb 29,5nél járhattam. Egész jól sikerült haladni és fogtam be a futókat, de az iramfutó srácokat nem láttam. Pedig már láttam a Nyugati felüljárót is. 

Még ott is sikerült tempót váltani, ahogy lejöttem a felüljáróról. Ekkor láttam, ahogy befordultam volna a Westend mellé láttam a srácokat. Frissítettem. És mentem tovább üldözni. Ekkor már éreztem hogy jó a mozgás. A nagy kérdés meddig bírom. 

A Hősök terére érkezvén még mindig távol voltak a srácok. Így mindent beleadva futottam, de sokáig nem kellett várnom. A frissítésnél egyből megelőztem a két fiút. De ekkor már úgy voltam megyek és kiadok magamból mindent. 

Egész jól ment. 

A részidőket most látva pedig egészen pazar. Lehet hogy menni kellene Siófokra? :)
És jól tettem, hogy tegnap futottam. Fáradtság nem volt bennem. Hiába a múlt heti maraton.

Köszönöm az egészséget, mely az életem ajándéka!