München maraton. Nagyon izgalmas, nagyon kemény volt. :-)

Mostanában olvastam egy sporttársam "élménybeszámolóját" egy versenyről, ami "csupa siránoozás" volt. Siránkozás a felkészülésről, a körülményekről, a versenyről ..., de végül nem is sikerült olyan rosszul. :-)

Nem volt jó olvasni. Igaz, bennünk Magyarokban megvan ez a siránkozási kényszer, de rájöttem, nem akarok ilyeneket írni. :-)

Mielőtt elindultunk, egy haverom pedig azt mondta, ha már kimegyek Münchenbe, akkor próbáljam meg 3 órán belül. Ha nem sikerül, akkor sem veszítek semmit.

Eldöntöttem, megpróbálom. :-)

Vasárnap reggel.

István berregő telefonja ébresztget, pedig érezem volna még idő aludni. Próbálkozom keményen. :-) Máskor, ha ilyenkor megébredek, agyam ezer fokon a versennyel kezd foglalkozni, hogy mit, s hogyan kellene és nagyon nehéz lenyugtatni. Most ez nincs.

"Valódi" ébresztő szól, kelünk. Időben elkészültünk és persze van egy kis kapkodás, így egy-két mozzanat ki is marad a készülődésből. Megvan a reggeli, összeverődik a kis generalis csapat és már robogunk is az 50-es busszal a célállomás felé. Persze nem valami jó az útvonalválasztás - még kell 2 metró megálló. De itt vagyunk - Olympiazentrum. Ritáék rohannak chippet intézni, páran még együtt megyünk a stadionig, majd a helyszínen elhagyom társaim és próbálok csak magamra figyelni.

Felülre két rövid technikai póló (alul a német, felül a magyar), alul kompressziós zokni és egy rövid futónadrág. Lábaim átkenem Perskindol krémmel és egy nejlont kötve a derekamra és a lábaim köré rohangálok a csomag leadáshoz és persze bemelegítés céljából. Nekem kicsit hűvös ez a kb. 9 fok, 14-nek jobban örülnék, de legalább nem esik! A 3órás iramfutó az "A" blokkban - így én is. :-)

Már itt liheg a nyakamon a rajt - hamar eljött az idő. 

Rajt! Kicsit az iramfutó elé helyezkedem, nem akarok lassú rajtot és abból visszahozni az elvesztegetett másodperceket. Igen. Másodpercek. Szigorúan kiszámolt percek, másodpercek. 

1-2 km jó tempó, szép légzés, minden rendben, nem kezdtem be. 3km. Utolér az iramfutó. Kisebb, kb. 20 fős csoport van rátapadva és Én is csatlakozom. Jó is így. A bolyban melegebb van és a szelet is fogják. Hoztam vagy 10 szem só tablettát, 2 gélt és egy bcaa-t. Szépen utazunk. 7 km környékén egy parkban trappolunk és többedmagammal én is kihasználom egy apró megállóra egy bokornál. Most még "simán" visszakapaszkodom és adott a bokor is. Hűvös van nem frissítek még, majd 10 után. Egy későbbi technikai szünet, olyan 30 körül, már  nem biztos, hogy korrigálható lenne és visszaérnék a bolyra. Nagyon szépen mozgunk együtt, nagyon élvezem. Van aki kissé komolyan veszi, mintha mi lennénk az élboly, és keményebben helyezkedik, amit én sem és egy másik futó sem érez szívesen és tőlem egy "be calm" érkezik, míg a másik irányból komolyabb párbeszédre kerül sor, amit persze nem értek, de nem mosolygós az látszik. Van és volt is kisebb belépések a másik elé, vagy véletlen érintkezés, de megy a bocsánatkérés. 10, 15, 20 km. Az iramfutók kicsit gyorsabbak az én tervezett időimnél, de így legalább megleszünk. Még szépen megyünk. volt már egy kis izó fogyasztás és 2 sótabletta. 25km. Nagyon jól megy. Azon filózok, hogy 35-nél meglépek az iramfutótól az utolsó 5 kilin. Lemegy a bcaa, 3 km-el később egy gél és rá a víz. itt volt az ideje. Felveszek egy bar szeletet és megeszem, míg a következő helyen egy gélt veszek el tartalékba. 30 km. jön még két sótabletta (a többi kiesett). Fogyatkozunk. Szép lassan, de fogyatkozunk. Az eddig kívülről szépen mozgó és keménynek látszó társak is kezdenek lekopni. érünk be újakat, akik már fáradtak. Megpróbálkoznak csatlakozni, iramot váltani, de ilyenkor már nehéz. :-( 33km. Már nem gondolom, hogy 35-nél iramot váltok. A második gél nagyon szarul nyílik ki és alig jutok hozzá a tartalmához, de szerencsére a tartalék gélem  még megvan, így benyomom azt is 35nél. Már csak 5-6-an vagyunk az iramfutókkal és már ők is jobban figyelnek rá, hogy ne hagyjanak el minket. Eddig nem nagyon lassítottak a frissítőknél - nekünk kellett visszazárkózni, ha lassabbak voltunk. 37-38. Már kapaszkodnom kell, de érezem az erőt még ha merevedő lábaim néha meg-meg botlanak is. Már csak az izós frissítések vannak, de már 40 kilinél vagyok. 2:42. 12 percem van az utolsó bő 2 kilire. Tudom, hogy meglesz. Picit kiengedek, az egyik iramfutó rám vár, de intek, hogy minden rendben - de azért bevár. 3-an maradtunk a bolyból (az iramfutókon kívül). Iramfutók 41 után kiálltak, eltűntek. Itt a stadion. egyre erősebb a szurkolás, itt a bevezető út, - kissé elmosolyodom, hogy MEGVAN! -  majd visszaelőzöm aki most próbált lehajrázni. :-) Jön a stadion bejáró - fények cikáznak, nagyon tetszik - és a rekortán pálya. Még valakit lehajrázok. Nem tudom miért. :-) Sok versenyen indulok egy évben, de ez a stadionos befutás nekem is új és nagyon felemelő. Bent vagyok. Minden rendben. Fáradtan, de nem haltam meg. El sem hiszem. Király voltam! 2:58:14!

5km 21:15 (zárójelben az 5 km-ek);

10km 42:07 (20:52);

25km 1:03:11 (21:04);

20km 1:24:05 (20:55);

25km 1:45:09 (21:03);

30km 2:06:10 (21:01;

35km 2:27:15 (21:05);

40km 2:48:31 (21:16);

>2km 9:44