Amit el kell mesélnem, hogy megreformáltam egy picit az étkezéseimet, jobban figyeltem a fehérje bevitelre.  Kíváncsian vártam mi lesz ebből.

A negatív tényező  a jobb farizmot békén sosem hagyó feszülés, egyszerűen nem tudtam lenyújtani, nem tudtam ez meddig enged majd menni.

1. nap, Sokáig Erikával tartalékosan, kíváncsian foigyelve magamat, előjön-e  a problémám, s ha igen hogyan viselem.

DE szépen rendben volt, valamikor féltáv után váltunk el Erikával, mégiscsak azért jöttem ide, hogy legyőzzem magam, a lábaim bírták a tempómat.

Sok különbség nem volt köztünk, a fiúknak könnyű dolga volt  a frissítésünkkel.

Hoztam a tavalyi formám.

2. nap    Hihetetlenül jól regenerálódtam, így nem kíméltem magam a rajt után, bár arra nem emlékszem Erika mikor maradt el.

Frissítésem a velencei 12 órán begyakoroltak szerint alakult, úgy tűnik ezen már sokat nem fogok változtatni. B verziónak ott volt a házi sütésű mézesem, de nem  kellett használni.

Itt már zsebben vittem a cuccaim, Kálmán maradt velem autóval és várt  a Szigligeti várnál, Böbével és Tamással együtt.

Mosolyogva futottam fel. (tavalyi iramom 6:33)

 3. nap     Bátraké a szerencse.  Nem is vártuk meg, hogy a rajthoz szólítsanak, annyira megfogyott  a tömeg előttünk, vagyis  a lassabbak bemerészkedtek, emiatt vérszemet kaptam és folyton előztem Tomajig,  Kicsit veszélyes volt  az úton szaladni, de itt nagyon szűk a járda képtelenség előzni rajta a sűrű tömegben. Bár az  5:33 tempó kicsit megrettentett, baj lesz ebből.. A sok kanyargás és az emelkdők előhozták a farfájásomat és Zánka környékén majdnem egy óriásit zakóztam is. Végül a fájás pár kilire be is lassított, a tavalyikhoz képest ez   a nap is sokkal jobban sikerült. Este Imi letépte rólam a kineziós tapaszt és átgyúrta a seggem. A  fiúk bandáztak, folyt a pálinka meg a sör-bor (vicceltem).

4. nap   A fájás miatt óvatosan kezdek, de rájöttem nem fog bántani, az emelkedőn még óvatosabb vagyok, és láthatóan húzom a jobb lábam, kímélem, nem lépek a bal elé, csak épp mellé. Sok kilit megyek egyedül, úgy ahogy szeretek, magamba fordulva, néha egy egy gondolat átsuhan a fejemben, de nem vagyok nagy filozofáló. Az órám iramjelzéseit megnézem, tudomásul veszem, de nem matekozok. Ha ilyenkor ismerős mellé kerülök, szó szerint fel kell ébresztenie, mert azt sem veszem észre, hogy rám köszön. Ha valakit ezzel megbántottam most kérem, hogy ne haragudjon rám, ilyen vagyok, hosszúkat így futok.

10 kilivel a cél előtt kezdtem aggódni, hogy úgy elvesztem senki nem fog várni , gondoltam, az uccsó bisztrónál majd megkérek valakit, hogy hívja fel  Imit rohanjon a célba, mert mindjárt ott vagyok :)  De 7 kilivel a cél előtt végül utolért bringával, Kálmán meg elindult kocsival, hogy legyen meleg ruhám, ha beérek.  A partra érve még kiadtam magamból a bennem levő energiát., bár ezt már sprintnek nem nevezném, eredményem a fájás nélkül sokkal jobb is lehetett volna.

Mostanra szépen regenerálódok, a két köröm alatti vízhólyag  és erős fáradtság emlékeztet az elmúlt napokra.

S igen, jövőre újra szeretném!!!