Maratonfüred. 16. maratonom. Múlt ősszel beneveztünk már a Férjemmel,mert itt van a közelben, az útvonal csodás, nem kell körözni.

Új maratoni egyéni legjobb idő! 111 másodperccel sikerült jobbat futni, mint 2015-ben a Spar maratonon. 

A tavalyi évben nem voltam elégedett a lefutott maratonjaimmal, júniusban Plitvizén teljesítettem az egyiket (4 óra 40-es idővel), illetve évvégén a szokásos szilveszteri hegyi maratont (4 óra 27-es idővel), bár mindkettőben sok a szint, éreztem, hogy ennél több van bennem.

Szilveszterkor barátaink (mi csak maratonfutó Zsoltiéknak hívjuk őket) elmondták, hogy gondok vannak az edzésmódszeremmel, egysíkúak a résztávos edzéseim. Valóban 4 X 1 km-esrésztávokat szoktam csak futni! Így újra nekiálltam Richard Nerurkar könyvében található 4 órán belüli maratonra felkészítő edzéstervének.

http://www.futanet.hu/eterv2/edzesterv/maraton/nerurkar/m_400.html

Amikor 2015-ben 4 órán belül futottam egy darabig ebből készültem. Bár sokszor nem értettem a miérteket, de előírás volt, így teljesítettem. Teljesen új dolgokkal gazdagodott az edzéspalettám. Ráadásul a januárt olyan alázattal végigedzettem, a sokszor - 10 fokban és a jeges útviszonyok között, hogy ezzel még magam is megleptem. (Sokan betegek lettek körülöttem, de nekem semmi bajom nem volt ebben a szezonban, pedig mentem szélviharban is.)

Tegnap kint voltam Gyenesdiáson a 4 napos Balaton kerülő versenyen frissítemni a futókat és megemeltem egy hatalmasnagy vizes bödönt, amitől úgy meghúzodott a derekam, hogy kérdésesé vált az indulásom. Arra gondoltam, hogy megpróbálok 10 kilométert futni, aztán, ha fáj, feladom a versenyt. Sem injekciót, sem gyógyszert nem akartam használni, mert fonrtos volt a testem visszajelzése. Zita segítségével mentjük a menthetőt.

Eszti Tesója és Párja nagyon aranyos állt a maratonhoz, végig ott voltak, segítettek nekünk. Le a kalappal előttük.

Rajthoz kijött Férjem kollegája, aki rengeteg fotót készített, sőt még videó is készült.

https://www.youtube.com/watch?v=qpgkqICjD4Q&feature=youtu.be

Szólítottak bennünket név szerint, majd laza kocogás volt (300 m) a dugókáig és elindultunk. Az első 10 kilométer álom könnyedén ment, szomjas voltam, és vártam a frissítőt, de minden oké volt, derekem sem fájt. Egyszer véletlenül leejtettem a dugókát, azért lehajoltam, akkor éreztem, de futás közben nem zavart. 10 kilométernél kisütött a nap és végig tűzött. 14 kilométernél ott voltam a gélem megettem, és elkezdtem a vizes hűtést is, mert nem volt nálam sajnos a kendőm. Még ekkor is könnyedén ment. Minden 10 kilométernél nyomtan lapot, hogy adatokat kapjak a teljesítményemről. 20-22 kilométernél jött velem egy idősebb férfi futó, de annyira bután beállt a szélárnyékomba, hogy nem tudtak elmenni a gyors váltók mellettünk. Annyira idegesített, hátranézegettem, de nem vette a lapot. Eltelt 3-4 kilométer sajnos nem tudtam levakarni magamról, és szóltam neki, hogy vagy álljon be elém vagy mögém, mert, ha jön egy gyors futó nem tud bennünket leelőzni, nem állt be, azt mondta, hogy ő hallja. Bírtam még vele 2-3 kilométert így, aztán megálltam, mondtam neki, hogy most ő megy elől én leszek az ő szélárnyékában. Na le is lassított 5:40-es ezerre, amikor én vezettem 5:20 körül nyomtam, közöltem vele, hogy elég sportszerűtlen a jelleme. Ettől jól beijedt és elfutott:-) Csak bíztam benne, hogy nem találkozunk többet. Még egy kellemetlenség volt a maraton alatt az pedig az út minősége. Szégyen sajnos, hogy ennyit költenek focira, a Balatoni bringaút pedig ennyire katasztrofális állapotban van! Nem lankadhatott a figyelem, mert jól hasra lehetett volna esni.

28 kilométernél volt egy hatalmas domb, amibe sajnos bele kellett sétálnom, így sokat rontottam az eddig időmön. Mentálisan itt jött egy holtpont (fájt is a derekam, de tudtam, hogy ez csak az agyam játéka). Másik gélem 30 kilométernél volt, így azt megettem, és innentől már a mennyi van hátra kilométerekbe számoltam.(az elég megnyugtató, ha már egyjegyű) Nagyon jó volt, hogy a frissítések a végén elég gyakran voltak (30. 36, 39 km) , így mentálisan 3 kilométeres szakaszokra bontottam 33 kilométer után. A 28 kilométernél lévő domb után már minden kis dombocska hegyként magasodott. 

Itt a szinttérkép

Az utolsó 5 kilométer már könnyebb volt lelkileg, és megérkeztünk Balatonfüredre az Intersapar parkolóba (A Tagore sétány helyett). Hamarason követett a Férjem, akinek ez volt az első versenyen teljesített maratonja, és mindjárt 4 órán belül. Úgy érzem jól sikerült beosztani az erőm, pulzusügyileg elég kiegyensúlyozott le.

Köszönöm mindenkinek a szurkolást és a bíztatást. Ez lett a második négy órán belüli maratonom, ami az öregedést tekintve nagy öröm, és a derékproblémák sem jöttek a legjobbkor.