Ball Above All - Pick-Up Games 1:1

Nagyon vártam már az első normális kosárlabda edzést az évben a "nagyokkal". Nem akartam egész nap kosárcuccal mászkálni, igy nem volt nálam felszerelés, és nagyon elszámolam magam idővel a melóban. Ha közvetlen munkából megyek, semmi gond, de mire hazamentem a cuccért és vissza a teremhez, már nagyon késő lett volna. Viszont kihagyni sem akartam semmiképp, igy otthon taxiba pattantam, és háromnegyed órás késéssel ugyan, de megérkeztem a teremhez.

Viszonylag hamar pályára kerültem, totál hidegen, mig a többiek már be voltak melegedve. Ugye dobni sem tudtam előtte, és igy nehéz játékba csöppenni. Meg hát ez egy totál másik szint, mint a tegnapi. Első-és másodosztályú játékosok, néhány volt profival, szóval a sebesség és az egész szinvonal igen magas.

Ennek megfelelően kőkemény védekezéssel, és óvatos támadással kezdtem, hogy ne legyen hibám, eladott labdám és elszórt dobásom. De valahogy nem igazán ment. Semmi nem jött össze. A tiszta dobásaim mind kijöttek (megbosszulta magát, hogy nem tudtam dobálni meccs előtt) az egész edzés alatt összesen 1-2 kosarat dobtam, azt is ziccerből. Ez még nem is lett volna akkora katasztrófa, ha védekezésben hasznos tudok lenni, de azt kell mondjam a vacak kondim miatt azt az egy nagy erényemet is elvesztettem, hogy bárkit levédekezem 1-1-ben. Hiába hajtottam, egyszerűen nem birtam megtartani lábmunkával az emberem, bárkit fogtam is. Ez jobban bosszantott, mint a rossz dobások. Az egyetlen pozitivum, hogy annyira óvatosan biztonságira játszottam, hogy legalább eladott labdám nem volt.

Nos az első játékban igyekeztem azért védekezésben hozzátenni a teljesitményhez és rengeteget segitettem be mások emberére (mert az enyém nem volt túl penge játékos). Érdekes, hogy mig 1-1-ben nem volt jó a védekezésem a gyenge kondi miatt, a rutinommal a besegitéseim viszont rendre nagyon hasznosnak bizonyultak. Ezen felül csak pár szerzettel és jó passzokkal tudtam hozzájárulni a győzelemhez. Mert az első menetet simán megnyertük. Bár sok közöm nem volt hozzá, egyszerűen azon ritka alkalmak egyike volt, amikor erős csapatba kerültem. A végén azért majdnem elment rajtam a meccs. Az addig semmit nem csináló emberem hirtelen elkezdett hajtani, és egymás után 2 kosarat is dobott rajtam. Szerencsére akkora volt az előnyünk, hogy igy is behúztuk 11:8-ra a menetet. Azonban ez borzasztóan felbosszantott, és az amúgy sem magas önbizalmamnak sem segitett a második játék előtt.

Nos a második menetben már a támadásokból is megpróbáltam kivenni a részem, de nem igazán sikerült. Gyenge betörések és kitáncoló dobások után még egy rigó hármast is sikerült összehoznom. Szerintem soha életemben nem dobtam még homály hármast. Nos ezután az ellenfelek már nem vettek komolyan, lesegitettek rólam és és üresen hagytak, hogy dobhassak. Én pedig sajnos ki is akartam használni a lehetőséget, de ma veszélytelen voltam a gyűrűre. A második menet tisztán rajtam ment el. Rengeteg hiba és kihagyott dobás után kaptunk könnyű inditás kosarakat. 9:11-re vesztettünk végül.

Mondjuk igyekeztem legalább a hibákat javitani és visszaérni védekezni, amivel 3 támadóhibát is sikerült kiharcolnom. Ez nálam nem ritka, azonban új helyen nem tudtam mennyire veszik ezt komolyan, igy inkább nem kezdtem el reklamálni a faultokért. De a másodiknál a csapattársaim már megjegyezték, hogy ez bizony támadó volt, igy a harmadiknál már felbátorodtam és én is kiálltam az igazamért. Ez sajnos oda torkollott, ahová általában szokott ha nincs játékvezető: vitához. Ilyenkor hiába tudom, hogy nekem van igazam, a legtöbb játékos nem ismeri a szabályokat és nemlétező paragrafusokra hivatkoznak és évtizedes tévhiteket ismételgetnek. Parttalan. 20 év alatt ezt megszoktam, és általában rájuk is hagyom. Most sem kezdtem reklamálni, pedig nekem fáj az ütközés, de igy hogy ők hozták szóba, kiálltam magamért. Nyilván ettől nem lettem szimpatikus: jön az új fiú, bénázik, aztán még vitázik is az "öregekkel". Hát nem túl kellemes érzésekkel távoztam. Annyira baszta a csőröm, hogy hülyének néztek, hogy a buszon kikerestem a szabálykönyv vonatkozó részét és bemásoltam a whatsapp csoportba. Úgy éreztem ezzel kicsit legalább visszaszereztem valamennyit az elvesztett respektből. Megszenvedtem érte: ugyanis az utolsó támadóhibánál az ellenfél könyöke felszakitotta a számat. Majdnem a két első, szépen frissen megszépitett fogam is bánta.. Azt hiszem el kell kezdenem fogvédőben játszani. Túl értékesek lettek a fogaim :D

Nos az este egyetlen pozitivuma az volt, hogy nem volt eladott labdám, illetve azonnal fel tudtam venni a ritmust azon a szinten is, ahol hamarosan játszani fogok, de a játék minden területén nagyon sokat kell fejlődnöm, különösen védekezésben, mert ez fényévekre van a korábbi formámtól, ezzel a teljesitménnyel nem leszek hasznára a csapatomnak.