Pekingi Olimpia: A Reed testvérek mégis ott lesznek

Emberpróbáló utat kellett bejárnia Matt Reed amerikai triatlonistának, hogy bátyja, Shane mellé ő is odaállhasson a Pekingi Olimpián a triatlon verseny rajtjához. A sportág történetében először fog testvérpár egy olimpiai triatlon versenyen indulni - méghozzá két különböző ország színeiben.

Az új-zélandi születésű Reed testvérek már a triatlonban sem számítanak fiatalnak: Shane 35, Matt 32 éves. Shane a testvérek szülőhazájában, Új-Zélandon él és versenyez, Matt viszont 2003 óta - amerikai felesége nyomán - USA állampolgár. Triatlonista édesapjuk gyermekkoruktól beléjük nevelte a sportág szeretetét, így mindketten egész életükben arról álmodtak, hogy egyszer majd az olimpián képviselhetik országaikat.

Shane az utóbbi években kezdte úgy érezni, másfél évtizedes sportolói karrierje végéhez közeledik, és azt mondta családjának, ha nem sikerül kijutnia a Pekingi Olimpiára, abbahagyja a versenyzést. Érthető tehát az öröm, amivel Matt - két héttel a második USA olimpiai válogató verseny előtt - fogadta bátyja telefonját, melyben Shane elmondta, hogy neki sikerült, ő már biztosan utazik Pekingbe.

Matt - elmondása szerint - nagyon sokszor gondolt testvérére a válogatóverseny alatt, ahol szinte tökéletes versenyzéssel, a bringa utolsó körében bátran megszökve a többiektől, és a végén egy fantasztikus 10 km-es futással (31:03) végül sikerült győznie. Teljesült az álom, úgy tűnt, a Reed testvérek együtt utazhatnak Pekingbe..



Pontosan 70,5 órával a válogatóverseny után kapta Matt Reed a telefont, melyben közölték vele, hogy talán mégsem utazik. Ugyanis a Nemzetközi Triatlon Szövetség egy országok közötti ranglista alapján határozza meg, melyik ország hány versenyzőt küldhet az olimpiára, és az USA pont most csúszott ki a legjobb nyolcból, így három helyett csak két versenyzőt nevezhetnek Pekingbe. Az amerikai szövetség szabályai szerint pedig ilyen esetben egy következő válogatóverseny eredményei alapján döntik el, kié lesz a két hely.

Matt így ír erről honlapján: "Olyan volt ez, mintha szíven szúrtak volna. Ordítottam, káromkodtam, rúgtam-vágtam, amit értem. És akkor a feleségem, Kelly, az arcomba kiáltotta "Na és akkor mi van? Vagy keseregsz tovább az elúszott lehetőség fölött (ennél kicsit csúnyábban fejezte ki magát...) vagy kezedbe veszed a sorsodat. Hagyd ezt abba, és mutasd meg a világnak, hogy tényleg Te érdemled meg azt a helyet Pekingben!" Néhány éjszakán át álmatlanul forgolódva csak arra tudtam gondolni: miért, miért, miért.. amikor én már győztem és megszereztem az indulási jogot. ...Három nappal később pedig már a Dél-Afrikába tartó repülőgépen ültem."

Matt két út közül választhatott: vagy rajthoz áll egy újabb válogatón az USA-ban, és megpróbálja ott - újra - kiharcolni a megmaradt két amerikai olimpiai hely egyikét, vagy körbeutazza a fél világot, és nyolc hét alatt a hátralévő nemzetközi kvalifikációs versenyeken megpróbál egymaga annyi pontot gyűjteni, hogy országa visszakapja a harmadik olimpiai helyet. Matt az utóbbi mellett döntött.

Gyors számításokat követően kiderült, hogy három versenyen kell az első 15-ben végeznie ahhoz, hogy a terve sikerüljön. Először a dél-afrikai Richards Bay BG világkupa futamon kellett elindulnia, majd Madridban, és végül Vancouverben, a vb-n.

Matt tehát felült a Dél-Afrikába tartó repülőre, és az első versenyen, Richards Bay-ben egy kemény sprint befutóval megszerezte a második helyet.

Három héttel később a viharos madridi futamon tizedikként ért célba.

A két versenyen szerzett pontokkal az USA feljött az olimpiai rangsor hetedik helyére, de az előnye Oroszországgal és Ausztráliával szemben alig 80 pont volt. És következett a vb, ahol a győztes 1000 pontot kap.

Matt tehát elutazott Vancouverbe is, és remek versenyzéssel, a futás végén lehajrázva a kanadai Simon Whitfield-et és az orosz Igor Sysoev-et, élete eddigi legjobb világbajnoki helyezését érte el: ötödik lett. Ezzel 763 olimpiai pontot szerzett, és az USA-t behozta az olimpiai kvalifikációs rangsor ötödik helyére.



Matt honlapján az utolsó bejegyzésben ez áll:

"...Akkor elhatároztam, hogy ezt a helyzetet előnyömre fogom fordítani. Arra fogom felhasználni, hogy erősebbé és keményebbé váljak általa. És most üzenem mindenkinek, hogy több bennem a tűz mint valaha, és mindet megőrzöm augusztus 19-ére, a nagy napra, a nagy lehetőségre, amiről gyermekkorom óta álmodom.

És most már tudom, hogy soha, egyetlen pillanatra sem szabad biztosra venni a sikert. Az elmúlt 8 hétben nem múlt el úgy óra, hogy ne gondoltam volna arra, mi lesz ha mégsem állhatok oda Pekingben arra a ponton-hídra. Egy biztos: egyetlen pillanatra sem fogom biztosra venni a sikert. Túl keményen harcoltam érte.

Még egyszer szeretnék mindent megköszönni a fiúknak, az amerikai szövetségnek, a barátaimnak (akik persze semmit nem értettek az egész pontozási ügyből), és a családomnak.

És Anya - foglalhatod a jegyeket, mert a REED FIÚK ott lesznek Pekingben!
Ígérem. "

Forrás: http://www.triathlon.org/; http://www.insidetri.com/; http://mattyreed.com/news/index.php

Képek: http://www.insidetri.com