Koch Renáta: Tudom, mit kell tennem Pekingért

Mint arról korábban már beszámoltunk, Renáta remek futóteljesítménnyel bronzérmes lett az U23-asok hamburgi triatlon-világbajnokságán. Két héttel később a Pekingi Világkupán viszont nem úgy sikerült a versenyzés, ahogy szerette volna. Erről is mesél abban az interjúban, amit a Magyar Triatlon Szövetségnek adott.

Koch Renáta
Születési idő: 1985. július 23.
Magasság/súly: 171cm / 53 kg
Lakhely: Baja
Klubjai: Mogyi SE Baja, TOC Cesson Sevigné (francia)
Edzői: Borbély Miklós, Lenti Zsolt, Ódor Attila
Kedvenc étel: bajai halászlé, császármorzsa, rétes
Kedvenc ital: capuccino
Kedvenc film: Ösztön
Kedvenc könyv: Agathe Christie, 10 kicsi néger
Példakép: Csomor Erika
Első triatlonverseny: 1997 triatlon diákolimpia
Legjobb eredmények: világbajnok, Európa-bajnok, magyar bajnok
Legerősebb szám: futás

Fent és lent. Koch Renáta, a Mogyi SE 22 éves versenyzője nagyon rövid idő alatt megtapasztalhatta mindkét állapotot. Hiszen szeptember 1-én, a hamburgi világbajnokság U23-as mezőnyében a harmadik helyet szerezte meg, ráadásul övé volt a női mezőny egyik legjobb futóteljesítménye, a felnőtteket is beleszámítva. Csakhogy két héttel később, a pekingi Világkupán már egyáltalán nem úgy sikerült a versenye, ahogy azt szerette volna. Melyik az igazi Koch Renáta?
- Nagyon remélem, hogy a Hamburgban látott sportoló az igazi - kezdi a nemrég még a fellegekben járó bajai triatlonista. - Vagy a Kuopióban mutatott U23-as Európa-bajnokságon mutatott teljesítményemet is ide sorolhatjuk, hiszen ott második lettem.

- Minek köszönhetőek ezek a sikerek?
- Nem készültem külön ezekre. Egyszerűen csak rengeteg versenyen indultam, és ezek közül volt, ahol kijött a lépés.

- Úgy tartják, a legjobb edzés a versenyzés...
- Van benne valami. Én legalábbis rengeteget tanultam az idei évben. Hiszen korábban soha nem kezdtem olyan korán a szezont, mint most: márciusban. Ráadásul eddig kilenc nagy nemzetközi versenyen - Vk-n, Európa-kupán, Európa-bajnokságon és világbajnokságon álltam rajthoz. Nem beszélve a teljes hazai Triatlon Tourról. És még nincs vége a menetelésnek.

- Mi ezeknek a hozadéka?
- Egyrészt ugye a két korosztályos világversenyen elért érem. Másrészt viszont megtapasztaltam, hogy az utánpótlás és a felnőtt mezőny között nagy a különbség.

- Pekingben, a legutóbbi Világkupán mi volt a gond?
- Egyrészt nagyon későn mentünk ki. Két nappal a verseny előtt érkeztünk meg. Egyszerűen nem volt időnk az időátállásra. Az úszópálya is szokatlan volt, hogy csak egy körös volt. De ez még nem lett volna nagy baj, hiszen Kate Allen bolyában voltam a kerékpározás elején, és ő szépen húzta föl a csapatot az élen haladókra. Csakhogy szinte rögtön a biciklizés elején volt egy rettenetesen meredek emelkedő, és mivel én a boly végén voltam, nem volt esélyem velük együtt fölérni az emelkedő tetejére. Gyenge is voltam hozzá, és a pozícióm sem volt megfelelő ehhez. Futásra sajnos már ki sem engedtek, mert túl nagy volt a hátrányunk, és kereszteztük volna a futók útját. No, meg azt is tudom, hogy a felnőttek között a jelenlegi úszótudásom nem megfelelő.

- Uszoda is van Baján, és ott a Sugovica is, vagyis úszni lehet bármikor...
- Sajnos nem eleget. Ugyanis amíg hangsúlyosan be nem jött a felkészülésembe a kerékpározás és a futás, addig elég jól ment a nyitószám. Ám amint jött a szezon, és ez már március végén elkezdődött az idén, az úszás háttérbe szorult, és így az nem is megy annyira, mint kellene. A technikám sem elég jó, és nem is erősítek eleget.

- Márpedig az olimpiai távú triatlon a jó úszók futóversenye, tartják nagyon sokan, még ha van is, aki ezzel vitába száll.
- Én elismerem ennek a tételnek a jogosságát.

- Brad Kahlefeldt, a hamburgi vb-n harmadik helyet szerzett ausztrál nemrég Magyarországon járt, és elmondta, hogy kezdetben neki is hasonló problémái voltak. Aztán heti hatvan kilométert úszott hónapokig, és ennek köszönhetően már képes kijönni az első bollyal a vízből.
- Hallottam erről én is. Tisztában vagyok vele, hogy nekem is valami hasonló utat kell bejárnom, ha ki szeretnék jutni a pekingi olimpiára. Habár heti hatvan kilométert soha nem fogok úszni. Mert ne feledjük, Bradnek az extrém terhelés után több fáradásos törése is volt. Én ilyesmire nem vágyom. De tény, hogy jelentősen emelnünk kell az úszásadagokon a következő alapozás során. Az edzőmmel együtt tudjuk ezt, és ha vége lesz ennek a számomra már rettenetesen hosszúnak tűnő szezonnak, akkor két hetes pihenést követően bele is vágunk ebbe. Nem ismerek lehetetlent. Ezen a téren történnie kell valaminek. Még akkor is, ha huszonkét évesen már nem lesz egyszerű változtatni a technikámon.

- Mire vágysz most a legjobban?
- Őszintén? Két hetes toszkánai pihenésre, amely alatt elbújhatok a világ elől. Kikapcsolom a telefonomat, rá sem nézek az internetre, és csak a montimat viszem magammal, hogy guruljak egy-egy jólesőt. Aztán, ha feltöltődtem, jöhet az alapozás, és a jövő évi újabb hosszú szezon. Mert bár jelenleg elég messze vagyok a pekingi részvételt jelentő pontszámtól, az olimpiáról nem mondtam le.

- Igen ám, de egyáltalán nem úgy állsz az olimpiai kvalifikációban, hogy egy könnyed pihenés beleférjen.
- Ez igaz, de erre akkor is szükségem lesz. Ha nem kettő, akkor egy hétre, és ha nem Toszkánára, akkor egy kellemes magyarországi kikapcsolódásra. Persze, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy még ebben az évben is vár rám néhány Világkupa, amelyeken már talán nagyobb esélyem is lesz a jobb szereplésre. Hiszen eddig mindig rettenetesen erős mezőnyben kellett bizonyítanom. Most már várhatóan hígabb lesz a mezőny, vagyis nagyobb az esély a pontgyűjtésre.

- Hogyan viseled, hogy neked korántsem fizet annyi támogatást a hazai szövetség, mint Szabó Zitának, Walkó Andreának és Kuttor Csabának?
- Nehezen. Nem a döntés jogosságát vitatom. Hiszen ők állnak jobban a kvalifikációs sorozatban. Csak hát nehéz ennyi pénzt összeszedni az utazásra. A klubomnak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, és nem én vagyok az egyetlen versenyzőjük, rajtam kívül még vagy hatvanan az egyesület tagjai. De, ha ez már így alakult, hát így kell végigharcolnom az olimpiáig tartó időszakot.

- Miből tudsz erőt meríteni ehhez?
- Például abból, hogy Pekingben nagyon komoly versenyzők, akikkel korábban soha nem beszéltem, odajöttek hozzám, és gratuláltak a hamburgi teljesítményemhez. Sőt, az ITU vezérkarából is többen elismerésüket fejezték ki, elsősorban a vébén mutatott futóteljesítményem miatt, és biztattak. Kérdezték, hogy tudom-e: az enyém volt az egész női mezőny legjobb futóideje egy bizonyos szakaszon. Nem tudtam. Mondták, remélik, hogy még sok ilyen futást látnak tőlem. Én is ebben reménykedem. Hiszen ha elég jó pozícióban vagyok az első két szám után, akkor az idei stabil, és jó futóformám bizakodásra adhat okot. Csak hát ahhoz ebben a bizonyos első két számban kell nagyot javulnom. Nem feltétlenül kell az első bolyban lennem. A másodikból is olyan szépeket lehet futni. A feladat adott, és én elszánt vagyok.

Forrás: http://www.zalaszam.hu/triatlon/indexmagyar.htm; http://renatakoch.bacskaisport.hu/; http://www.triathlon.org