Scott Jurek mesél az ultrafutásról és a vegán étkezésről

pen | 2011-07-06  | 17 hozzászólás

• cimkék:
• vegán, 
• táplálkozás, 
• ultrafutás, 
• Scott Jurek 

Scott Jurek korunk egyik legeredményesebb ultrafutója. Ő a 24 órás futás amerikai csúcstartója és vb ezüstérmes is ezen a távon (266,01km). A 246 kilométeres Spartathlonon máig ő az egyetlen észak-amerikai győztes, legjobb ideje 22:20. Kétszer, 2005-ben és 2006-ban is megnyerte a Badwater Ultramarathont. Jurek 1997 óta vegetáriánus, 1999 óta pedig vegán étrendet követ, azaz semmilyen állati eredetű élelmiszert nem eszik. Egy vele készült interjúból válogattam ki a legérdekesebb kérdéseket és válaszokat. 

A vegán étrend előnyeiről:
1994 óra futok ultramaratonokat, de a főbb győzelmeim azután jöttek, hogy változtattam az étrendemen. Az új étrend miatt tudtam megfelelően edzeni és regenerálódni. Ennek a váltásnak nagy hatása volt az egészségemre, a regenerálódásra és az edzéseimre is. A verseny eredményeim is nagy részben ennek tudhatóak be. 37 éves vagyok, és a térdeim nem fájnak, jól érzem magam. Sokan gondolják úgy, hogy az ultrafutás hosszabb távon tönkreteszi a szervezetet. Én úgy gondolom, nekem ezen a fronton tényleg sokat segített a speciális étrend, ami által a szervezetem képes elviselni a terhelést, aminek kiteszem.

Miért lett vegán:
Nagyon fiatal voltam még, amikor édesanyámat multiple sclerosis-szal diagnosztizálták. Nagy hatással volt rám, hogy közelről láttam, mit tesz az ember szervezetével egy ilyen betegség. És mivel gyógytornászként dolgozom, a munkám során is sok krónikus beteggel találkoztam. Egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy hosszabb távon az emberek egészségét az határozza meg, ahogyan táplálkoznak. Akkoriban én még gyorséttermi kajákon éltem, és utáltam a zöldségeket. Ahogy utáltam futni is. Szerettem viszont horgászni és vadászni, mert ezt tanultam a családomtól.

Két könyv is nagy hatással volt rám (Dr. Andrew Weil: Spontaneous Healing illetve Howard Lyman:  Mad Cowboy). Ezek segítettek nem csak a vegán étrend pozitív egészségügyi hatásait, de a hozzá kapcsolódó környezetvédelmi vonatkozásokat is megértenem – és végül már én is tenni akartam valamit.

A könyv, amit ír:
Étkezés és futás a címe, önéletrajzi könyv lesz, tele táplálkozási tanácsokkal és receptekkel. 2012 tavaszán jelenik majd meg.

Hol szeret futni:
Főként terepen, bár néhány verseny kedvéért elkalandoztam az aszfaltos futás világába is. De a terep a kedvencem. Bármilyen terep, legyen az a Central Park New York közepén, vagy csak egy főút melletti ösvény valahol. Épp ez a futás szépsége – nem kell hozzá megkeresni a tökéletes helyet. Csak két láb kell hozzá, és el kell indulni előre.

A hegyekben különösen szeretek futni, mert a gyerekkoromra emlékeztet. Vidéken nőttem fel, és mindig is szerettem a természetben mozogni. Egy 40 mérföldes futás alkalmával felfedezek olyan dolgokat, eljutok olyan helyekre, ami másoknak több napnyi túrázással érhető csak el. És mindezt úgy teszem, hogy közben alig terhelem a környezetet. Én futás közben is képes vagyok figyelni, magamba szívni a látványt, a hangokat, az illatokat. Azt is élvezem, hogy a terepen futva próbálgathatom saját határaimat, és futás közben ki vagyok téve az elemeknek. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy természet az úr, én pedig a része vagyok mint bármely másik állat. Alázattal próbálok közelíteni a természethez.

Ha az élete hátralévő részében már csak egy helyen futhatna, mi lenne az: Az Alpok, Chamonix és a Mont Blanc közelében. Ha az USA-ban kellene választanom, akkor pedig a Sierrák, bárhol a John Muir Trail túraútvonalon.

Kedvenc ételek futás előtt, közben és után:
Előtte általában valamilyen turmixot iszom, amibe bele tudom pakolni a szükséges kalóriákat. Sűrűre csinálom, tele gyümölccsel, de szoktam bele mandulát, kókuszdiót, fehérjeport, és egy omega 3, 6, és 9 zsírsavakat tartalmazó olajkeveréket is tenni. Futás közben főleg sportolók számára kifejlesztett ételeket, például géleket fogyasztok. De sokszor megeszem edzés közben egy-egy burritot vagy falafelt is - amikor 6-7 órán át futok, jólesik megpihenni egy hegytetőn és megenni egy ilyet. Futás után fontos, hogy megfelelő arányban egyek szénhidrátot és fehérjét. Ilyenkor is jó választás egy turmix, vagy egy burrito, vagy valamilyen mexikói kaja.

Kedvenc futócipő:
Brooks Cascadia. Lehet, hogy elfogult vagyok, hiszen a gyártó sokáig szponzorált engem és én segítettem nekik az első Cascadia tervezésében.

A mezítlábas futásról:
Szerintem szuper ötlet. Nekem persze kicsit nehezen menne, hiszen egyik fő szponzorom egy futócipő gyártó cég. De jó dolognak tartom, hogy ma már a tervezők a mezítlábas futásból származó ötleteket is használnak a futócipők tervezésében. Például a tarahumara indiánok által viselt szandálok adták az alapötletet az ősszel megjelenő Brooks Pure Grit modellhez, melynek a tervezésében én is közreműködtem.

Persze azért néha én is ledobom a futócipőt, és edzések végén levezetésként kocogok pár mérföldet mezítláb. A mezítlábas futás segíthet megtalálni a helyes technikát és testtartást, de csak nagyon lassan és fokozatosan érdemes próbálkozni vele.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének megpróbálkozni az ultrafutással: Véleményem szerint mindenki képes egy ultramaratont lefutni. Persze sokat kell hozzá edzeni, de végül inkább fejben dől el a dolog. Sokan mondják, hogy 100 mérföldet lefutni őrültség és lehetetlen és ők képtelenek lennének rá. De én azt mondom, csak el kell hinni, hogy képes vagy egy ilyen távot teljesíteni, és máris elérhetővé válik a lehetetlen. Ezért az a legfőbb tanácsom, hogy legyen nyitva az elméd, ne félj próbálgatni a határaidat, sose korlátozd magad, de mindig hallgass a szervezeted jelzéseire.

Számomra az ultrafutás nem csak kilométerek gyűjtögetését jelenti. Ez egy életmód, aminek része a megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozás csak úgy mint az egészségem megőrzése. Ha most szeretnél ismerkedni az ultratávokkal, azt javaslom, csatlakozz egy futóklubhoz, esetleg keress egy nálad tapasztaltabb edzőpartnert, akitől tanulni tudsz. De a legfontosabb, hogy ne vesszen el a futás öröme. A kemény munka, a határok feszegetése is lehet élvezetes.

Mit tegyenek azok, akiknek nincs sok ideje edzeni, nincs pénze versenyekre utazni:
Ismerek olyan futókat, akik hét közben nagyon keveset edzenek, vagy csak heti egy hosszú futásra van idejük. Ismerek olyanokat, akik 30-40 mérföldes hetekkel készülnek fel 100 mérföldes versenyekre. Ha kevés az időd, próbálj a futással kombinálni más tevékenységeket, pl. futva járj dolgozni. Ha nem bírod kifizetni egy-egy verseny költségeit, tűzz ki magad elé célokat, kihívásokat és küzdj azok teljesítéséért. Teszteld nyugodtan a határaidat, de közben figyelj arra is, hogy ne vegyél el túl sok időt a munkádtól és a családodtól. 

Forrás: sierraclub.typepad.com 

Képek: scottjurek.com