Kerékpár: Fejben győzd le az emelkedőt

pen | 2011-05-02  | 8 hozzászólás

Josh Horowitz kerékpáros edző szerint nem csak az erőnlét számít, amikor megpróbálunk megmászni egy hegyet - a mentális felkészülés is sokat segíthet az emelkedők legyőzésében. Következik Horowitz öt tippje a hegyek meghódításához.

Az emelkedők megmászása az a része a kerékpározásnak, mely sokak szerint csak edzettségtől és a sportoló természetes adottságaitól függ. Szerintem azonban van pár olyan trükk, melyek segítségével legyőzhetjük a hegyet, és jobb teljesítményt érhetünk el az emelkedőkön, mint néhány nálunk erősebb sporttársunk. Ezekből a trükkökből mutatok most be néhányat.

Erős vagyok a hegyen és szeretem az emelkedőt!

Sokak számára az emelkedő legyőzése abban a pillanatban dől el, amikor először megpillantják maguk előtt a felfelé tekergő aszfaltcsíkot. Ha valaki elhiszi magáról, hogy ő nem „hegyimenő”, akkor nem is válik azzá, függetlenül attól, milyen erősen dolgozik rajta edzés közben. Az elit versenyzők kivételével a kerékpárosoknak teljesen felesleges olyan kategóriákba sorolni magunkat, mint „sprinter” vagy „hegyimenő”, mivel ezzel inkább korlátozni és nem segíteni fogják saját fejlődésünket.

Tipp: Legközelebb, amikor azon veszed észre magad, hogy épp egy ilyen „nem bírom a hegyet” típusú negatív gondolat merül fel benned, írd azt le, majd rögtön utána írj le egy vele ellentétes, pozitív gondolatot is. Például ha azt írtad „Utálok emelkedőt mászni és nagyon gyenge vagyok a hegyen”, akkor az lehet a pozitív verziód, hogy „Erős vagyok a hegyen és szeretem az emelkedőt!” Fontos, hogy a második gondolat száz százalékban pozitív legyen és használd benne a „szeretem” szót.

A következő edzéseid közben 20 percen keresztül koncentrálj erre a pozitív gondolatra, ismételd el sokszor, mondd ki hangosan és mondd ki igazi meggyőződéssel. Képzeld el, hogy az agyadnak van egy „izom-memóriája” melyet az ilyen gyakorlat végzésével újra formálhatsz. Ha következetesen végzed ezt az egyszerű gyakorlatot, az eredmény nem marad el.

Lazulj el!

A negatív gondolatok fizikai reakciót válthatnak ki bennünk. Azok a kerékpárosok, akik idegesek, feszültek lesznek egy emelkedő láttán, ilyenkor izmaikat (vállukat, karjukat) is feleslegesen megfeszítik, légzésük ritmusa felborul, sőt, néhányan önkéntelenül még vissza is tartják a levegőt. Felborulhat a megszokott tekerési ritmus is, amik következtében a pulzusszám is magasabb lesz, és mindez kihat a teljesítményre.

Tipp: Este, ellazulva, az ágyban fekve csukd be a szemed és vegyél pár mély levegőt. Képzeld el, hogy egy meredek emelkedőn mész felfelé. Képzeld el, hogy nyugodt vagy, és simán, egyenletesen tekersz. Idézd fel azokat az érzéseket és érzelmeket, amiket olyan helyzetekben szoktál tapasztalni, amikor igazán magabiztosan tekersz (pl. sprintelsz) és próbáld ezeket átültetni a hegyre tekerés helyzetére. Képzeld el, ahogy erőlködés nélkül haladsz előre és könnyedén, új egyéni csúccsal érsz fel a hegy tetejére. Végezd el ezt a gyakorlatot minden este elalvás előtt. Próbáld a helyzetet a lehető legvalóságosabbá tenni, használj ehhez hangokat, illatokat, stb. Ha lehet, képzeld magad ilyenkor mindig egy bizonyos emelkedőre, amit szeretnél meghódítani.

Készülj fel a fájdalomra!

Ez talán magától értetődőnek tűnik, de nagyon fontos, hogy készülj fel a fájdalomra. Nem az átlagos, megszokott, edzés közbeni fájdalomra, hanem arra, hogy most addig kell majd küzdened, amíg csak bírsz, akár túl a fájdalmon is. Sokszor egy egész verseny múlhat azon, hogy egy fontos pillanatban az emelkedőn hogyan reagálsz.

Tipp: (Ez persze helyzetfüggő, de lehetőség szerint) az emelkedőn próbálj meg nem foglalkozni az energiaraktározással, ne figyeld a kijelzőt a kormányon és a pulzusszámot az órádon. Versenyhelyzetben sokkal többre vagy képes, mint amit edzésen megszoktál. Ha neked nagyon nehéz a felfelé tekerés, biztos lehetsz benne, hogy a többieknek is az. Ha képes vagy tíz másodperccel tovább kitartani, mint korábban bármikor, kudarc helyett elérheted az áhított időeredményt/új egyéni csúcsot/helyezést. Ha pedig végül mégis lemaradsz, legalább tudni fogod, hogy te minden tőled telhetőt megtettél.

Ne nézz fel!

Ha felnézel az emelkedő tetejére, egy eltorzított képet látsz, és sokkal meredekebbnek érzékeled az előtted álló utat, mint amilyen az a valóságban.

Tipp: Torzítsd a képet a másik irányba: nézz pontosan magad elé az útra, ettől az agyad azt fogja hinni, hogy vízszintes talajon haladsz – és az csak nem lehet annyira nehéz, ugye?

Mosolyogj!

A fájdalmat tükröző, eltorzult arckifejezés nem segít az emelkedőkön.

Tipp: Próbálj meg inkább mosolyogni! Az agy a mosolyt az örömmel és az élvezettel kapcsolja össze. Ha mosolyogsz, az agyad talán elhiszi, hogy ez az egész nem is fáj annyira.

Forrás: Josh Horowitz írása alapján, active.com

Képek: sxc.hu