Interjú David Rudishával

Egy héten belül kétszer is megdöntötte Wilson Kipketer 800 méteres világcsúcsát, megnyerte az Afrika-bajnokságot, a Kontinentális Kupát és az IAAF megválasztotta az Év Atlétájának. Az egész tavalyi szezonban senki sem tudta legyőzni.

David Rudisha feleségével és kislányával egy kétszobás házban él, Eldoret külvárosában. „Nem voltam ott Pekingben és a sérülésem miatt nem jutottam a döntőbe a berlini világbajnokságon sem. Így aztán 2009 végéig nem kerestem túl sokat. Most viszont, egy szenzációs 2010-es szezon után végre a pénz már nem jelent gondot - most inkább a szabadidő hiányzik. Rudisha ugyanis házat szeretne építeni a családjának. Reméli, hogy a barátai majd segítenek az építkezést felügyelni.

Rudishának ott van a tehetség a génjeiben. Az édesapja, Daniel Rudisha 1968-ban tagja volt az olimpiai ezüstérmes 4x400-as váltónak. Karrierje elején ő volt David mentora. „Neki köszönhetem, hogy sportoló lett belőlem. Attól a pillanattól kezdve, hogy először megmutatta nekem az olimpiai érmét, ő volt az én hősöm és példaképem. Arról álmodtam, hogy egyszer a nyomdokaiba lépek majd. Kisgyerekként mindig futni akartam. Nagyon szerettem a barátaimmal versenyezni.” – meséli Rudisha.

A Rudisha család nem volt szegény. David édesapja a helyi általános iskola igazgatója volt, és édesanyja is tanárnőként dolgozott. David 16 évesen már komolyan sportolt, 200 és 400 méteren és tízpróbában is versenyzett. Ekkor figyelt fel rá Colm O’Connell ír edző, aki 2005-ben meghívta csapata edzőtáborába, és meggyőzte, hogy próbálkozzon inkább a 800 méteres távval. David egy hónapnyi edzés után már 1:50-en belül futotta a 800-at salakon. O’Connell elkezdte rendszeresen edzeni Davidet, és segített neki átkerülni egy másik középiskolába, hogy közelebb legyen a csapathoz. 2006-ban Rudisha már junior világbajnok volt 800 méteren.

„2007-ben gondoltam először, hogy a közeljövőben képes lehetek világcsúcsot futni. Akkor Sammy Tangui volt az iramfutó Lausanne-ban. Tetszett nekem, ahogy futott. Ő is magas, erős, és a lépéshossza hasonló az enyémhez. Egy-két évvel később azt mondtam neki, szükségem lesz a segítségére, amikor megpróbálom megdönteni a világcsúcsot. 2010 óta ő a szobatársam, edzőtársam és az iramfutóm. Igaz, hogy csak kb. 450 méterig tud elvinni engem, de ez nekem elég. Jobb, mintha belassulnék és elveszteném a ritmust, mert az iramfutóm megpróbál 500 vagy 550 méterig vezetni.”

Berlinben Rudisha Tangui vezetésével 48.8/48.9 alatt futotta az első kört, Rietiben pedig ennél is két tizedmásodperccel gyorsabban. Edzője szerint: „David képes 49 másodpercen belül futni az első kört úgy, hogy ehhez nem használ el túl sok energiát. De őszintén szólva nem vagyok biztos abban, hogy a 48.8 + 52.2 az, ami a legjobb végeredményt adja. Legközelebb elképzelhető, hogy megpróbálkozunk egy hajszálnyival lassabb első körrel. De 2011-ben a világbajnokság a legfőbb cél, nem az újabb világcsúcs. Amin biztosan nem változtatunk idén sem, az a szezon beosztása: idén is több, rövidebb versenyidőszakunk lesz majd, közöttük háromhetes kenyai edzésekkel.

Két világcsúcs hét napon belül és még ugyanazon a héten egy Diamond League győzelem is Brüsszelben. Vajon hogy élte meg Rudisha ezt a csodálatos hetet? „Berlin volt a nehezebb. Wilson rekordja 13 évet túlélt, ezért nagyon nagy volt rajtam a nyomás és velem szemben az elvárás, mikor Berlinben futottam. A végsőkig ki kellett hajtanom magam. Rietiben sokkal nyugodtabb voltam, hiszen már megvolt a rekord. De a nagy médiafigyelem és a brüsszeli versenyzés miatt még nem voltam igazán kipihent. Biztos vagyok benne, hogy különben sikerült volna 1:41-en belül futnom.”

Íme a berlini világcsúcs futás videón:

Rudisha úgy véli, képes lehet a jelenlegi 1:41.01-es világcsúcsnál egy másodperccel gyorsabban futni. Edzője kicsit óvatosabban fogalmaz, de az 1:40-en belüli idő valamikor a 2012-es olimpia utáni években szerinte sem lehetetlen. O’Connell szerint Rudishát tehetsége mellett az is segíti, hogy magassága (majdnem 190 cm) és testfelépítése miatt viszonylag könnyen képes megszerezni az irányítást a versenyeken. Emellett sok időt tölt a 800 méteres versenyzés tanulmányozásával is, videókat néz, és sokat olvas más futókról és edzésmódszereikről. „Soha nem fogad el egy edzésprogramot, csak azért mert én azt mondom. Mindig megbeszéljük az edzéseket, és mindig figyelembe vesszük azt is, hogy az adott napon milyen fizikai állapotban van.” – meséli O’Connell.

David Rudisha Kenya új nemzeti hőse. Amikor visszatért Európából szeptemberben, rajongók százai várták a repülőtéren. A vidéki otthonában rendezett partin pedig becslések szerint a vendégek és a nézelődők kb. hatezren lehettek. De Rudisha annak is örül, hogy lassan véget ér az ünneplések időszaka. „Amikor edzek, nem szeretem, ha megzavarnak. Ilyenkor koncentrálnom kell, nem szabad, hogy szem elől veszítsem a céljaimat. Persze ma már ismert ember vagyok, és némi pénzem is van, de ezt meg lehet tanulni megfelelően kezelni.”

Rudisha előtt még nagy út áll. „Billy Konchellah a világbajnoki címeivel, Paul Ereng az olimpiai aranyérmével és Wilson Kipketer a világcsúcsaival – ők a példaképeim.”

Forrás: www.iaaf.org

Képek: http://www.zimbio.com; http://www.daylife.com, http://www.nation.co.ke, http://www.spikesmag.com