Maratoni pályák hossza – mennyi is az annyi?

pen | 2009-10-08  | 28 hozzászólás

Ha nem sikerül túl jól egy-egy verseny, felmerül bennünk a gondolat, vajon tényleg pontos volt a táv? Ha félmaraton közben becsúszik egy extra gyors kilométer, csak legyintünk: Áá, biztos elmérték! Utána olvastam, milyen szabályok szerint történik egy IAAF által elfogadott, hitelesített utcai futóverseny pályájának lemérése.

1 km igazából 1001 méter

Az IAAF szabályai szerint utcai futóversenyek távjánál a megengedett maximális mérési hiba 0,1%, azaz a maratoni távon 42 méter. A futóverseny távját az un. kalibrált kerékpár módszerrel kell lemérni (lásd alább). Mivel a megengedett mérési hiba miatt a táv az előírtnál rövidebb lehetne, a táv mérése során úgy kell eljárni, hogy a távot 0,1% -kal hosszabbra kell kijelölni, mint az előírt távolság. Azaz minden kijelölt kilométert valójában 1001 méter hosszú. így még a maximális megengedhető mérési hibával együtt is biztosan megvan a kívánt táv.


Kalibrált kerékpár módszer

Ez az egyetlen, az IAAF által jelenleg elfogadott távmérési módszer az utcai futóversenyek távjának meghatározásához. A méréshez használt kerékpárokat az un. Jones-számlálóval szerelik fel, ez egy, az első kerék fordulatait számláló kis szerkezet.



A táv méréséhez első lépésben a kerékpárt kalibrálják be. Ehhez először mérőszalaggal pontosan meghatároznak egy rövidebb távot (300-500 métert). A távot kétszer is lemérik teljes egészében a mérőszalaggal. 500 méteren nem lehet több mint 5 cm eltérés a két mérés között. A két mérési eredmény átlaga lesz a kalibráló távolság. Ha a környezeti hőmérséklet jelentősen eltér a 20 foktól, feltételezik, hogy a fém mérőszalag hossza módosul, ezért korrekciós tényezőt használnak: 35 fokos hőmérsékleten mérve például 1000 méterenként 17 centimétert vonnak le a mérőszalag hosszából, míg 5 fokban mérve 17 centit adnak hozzá.



Ezután előveszik a kerékpárt, kerekeit jól felpumpálják, majd néhány percig tekernek vele, hogy a kerekek átvegyék a környezeti hőmérsékletet. Ezután a kerékpár első kerekét pontosan a kalibráló távolság elejét jelző szalagra helyezik, leolvassák a számláló értékét, majd megállás nélkül, egyenes vonalban, egyenletes tempóban eltekernek a táv végéig, itt újabb leolvasás következik. Ezután még háromszor teszik meg a kalibráló távolságot és olvassák le az adatokat. A kapott adatok átlagát veszik, elosztják ezt a kalibráló szakasz kilométerben kifejezett hosszával, és így megkapják, hogy egy kilométer alatt hányat fordul a számláló. Ezt ezután még megszorozzák 1,001-gyel, így a mérés során a távot valójába 0,1%-kal hosszabbra jelölik majd ki.

Ezután a számolgatás következik: kiszámolják, pontosan melyik számlálófordulatnál lesznek a versenyszervező által kért résztávolságok (pl. minden kilométer, minden 5. kilométer, minden mérföld, féltáv, stb). A kilométerek és mérföldek közötti átváltáshoz a 1.60934 osztót használják.

Mivel egy számlálófordulat kb. 9 cm-nek felel meg, és a kalibrálás során még a félfordulatokat is feljegyzik, a résztávolságokat egészen pontosan ki tudják számolni.

A következő lépésben elkezdik a kerékpárral letekerni a verseny útvonalát. Az versenytáv mérése során a legrövidebb szabályos útvonalat mérik le, a kanyarokban a szegélytől kb. 30 cm-es távolságot tartva.



Minden előre meghatározott résztávolság (számlálófordulat) elérésekor az előre megállapodott módszerrel - pl. festés az útburkolatra, vagy legközelebbi számozott lámpaoszlop feljegyzése - megjelölik és dokumentálják azokat. Lehetőség szerint a mérőknek az egész távot egyben, megszakítások nélkül kell végigmérniük, ezért sokszor a nagyobb utcai versenyek távmérését éjszaka végzik.

A mérés végeztével újabb négy tekerés következik a kalibráló szakaszon, melyek alapján újra kiszámolják, hogy egy kilométer alatt hányat fordul a számláló. A most kapott érték és a korábbi kalibrálás során kapott érték (elméletileg ezek egymáshoz nagyon közeli számok) átlagát használják a teljes versenytáv végső kiszámításához.

A versenytáv általában valamivel rövidebb vagy hosszabb, mint az előírt távolság, tehát módosítani kell az útvonalat: rövidítik vagy megtoldják azt a szükséges mértékben. A módosítást leggyakrabban a rajtnál, a célnál vagy egy fordítónál végzik, a pontos távolságot mérőszalaggal kimérve. (Elméletileg ezután az összes résztáv helyét is megfelelően módosítani kell.)

Akik Pekingben mértek

David Cundy és Fran Seton Ausztráliából repültek tavaly Pekingbe, hogy az olimpiai maratonfutás távját lemérjék. A nagy forgalom miatt a mérést éjjel 11 órakor kezdték. A kalibráláshoz a 300 méteres távolságot a Tiananmen téren jelölték ki. A kalibrálás mintegy háromnegyed órát vett igénybe, magát a versenytávot tehát éjfélkor kezdték el mérni. Lassan haladtak, mivel minden kilométert és mérföldet be kellett azonosítaniuk, feljegyezve a legközelebbi jelzőtáblák illetve lámpaoszlopok helyét. Reggel 7 órára végeztek a méréssel.

"Fontos volt, hogy ne csak a teljes táv, hanem a résztávok is pontosak legyenek. Hiába van ma már GPS, még mindig ez a kerékpáros módszer az egyetlen általánosan elfogadott útvonal mérési eljárás." - mondja Cundy. Majd hozzáteszi, éppen a pontos távolság mérési módszer hiánya miatt nem ismert el maratoni világcsúcsot a nemzetközi szövetség egészen 2004-ig.

Cundy elmeséli, hogy a pekingi olimpiai bizottság kérése szerint a maratoni útvonalat úgy kellett kijelölni, hogy az a Tiananmen térről induljon és az olimpiai stadionba érkezzen. Azonban a mérés során kiderült, hogy a kijelölt útvonal egy picit rövidebb volt a kelleténél. így meg kellett toldani, amit végül a stadion előtt egy rövid, hajtűkanyaros kitérővel oldottak meg. A futóknak tovább kellett futniuk 50 métert a stadion bejárata után, majd megfordulni és visszajönni. „Engem, mint futót ez idegesítene. De a nézőknek tetszeni fog." - mondja Cundy.

Videó a pekingi maratoni befutóról

Egy maratoni győztes pálya felmérő szerint

Hugh Jones, az 1982-es London Marathon győztese ma már az egyik legelismertebb IAAF hivatalos pálya felmérő. Szerinte teljesen pontos táv nem létezik.

„Az emberek többsége nem érti meg, hogy nincs olyan, hogy teljesen pontos mérés. Mindig van valamekkora hiba. Nálunk ez általában kilométerenként 1 métert jelent. Mivel a táv semmi esetre sem lehet az előírtnál rövidebb, így picivel hosszabbra mérjük ki. A mérésünkkel kapcsolatban csak abban lehetünk biztosak, hogy az eléri a megkövetelt pontossági szintet."



Forrás: http://www.nytimes.com; http://www.coursemeasurement.org.uk; http://www.iaaf.org/
Képek: http://newsblog.projo.com; http://www.hooverfence.com; http://www.iaaf.org