Futócipő és tesztelő adatok

A tesztcipő: adidas supernova chusion 7 gtx, mérete: 45 1/3
A cipőről: Az első Gore-Tex-es általános edzőcipő a piacon. Egyszerre nyújtja a neutrális Supernova modell előnyeit és biztosítja a Gore-Tex felsőrész által a vízállóságot és az átszellőzést.

Legjellemzőbb technológiai tulajdonságai:

- a GORE-TEX-es felsőrész vízálló, mégis átszellőző védelmet biztosít
- GeoFit sarok kiképzés, amely egyedileg igazodik a futó sarok formájához
- adiWEAR külső talpanyag biztosítja a tartósságot
- TORSION System alátámasztás a láb középső részén a stabilitás érdekében

Jómagam hobbifutóként kezdtem a pályát, csak aztán nem bírtam elviselni a rövid távokat és hamar ráálltam a hosszútávra, meg a még hosszabbakra. Szeretek futni, mondhatni bármikor, bárhol, bármilyen időben. Kifejezetten elsősorban hűvös időben, mint majdnem minden futó, de legjobban esőben szeretek futni, így a cipő - állítólagos - vízhatlansága kapóra is jött. Fontosabb adatok közül kiemelhető a magasságom: 189 cm, és a súlyom: 76 kg. Mert ezek ugye fontosak. A cipőmet külső élen koptatom erősen, és ezt ez idáig csak az adidas tudta kibírni, remélhetőleg ebben nem fogok csalódni.

Az első találkozás

Első blikkre olyan, mint a képeken, bár robosztusnak tűnik és vastagnak, és nem is mondanám meg róla, hogy futócipő. Kézbe véve a cipőt kicsit nehéznek mondható, legalábbis az eddig megszokottakhoz képest. Alaposabb körbevizslatás után sok újdonságot nem fedezek föl rajta, a színei szépek, kár hogy a talp élénkzöld árnyalatai nem sokkban nyilvánulnak meg a felső borításon, de úgy tűnik gondoltak azokra is, akik csak a hátamat és a cipő talpát fogják látni (sanda mosoly). A fekete anyagot ezüst fényvisszaverő csíkok díszítik némi zölddel vegyítve, ez esztétikus és praktikus is, főleg a fényvisszaverők esti futások idején. Rögtön azon kezdtem elmélkedni, hogy mennyire lesz vízálló/vízhatlan az alkalmazott megoldás, ha már azt ígérik, hogy ez jó és kiváló lesz. Végül is szeretek esőben futni, meg hidegben is, csak legyen módom kipróbálni, mennyit is bír az a bizonyos gore-tex-es borítás. Aztán lábra véve a cipőt kényelmesnek tűnik, lépek benne, gördül, de kicsit kopog; forgatom benne bokám jobbra és balra, jól fog; ugrálok benne, jól tompít. Legalább is így steril szobai környezetben. Kíváncsi vagyok mit művel az aszfalton, és hogy tovább gondoljam, terepen.



Az első edzés

táv: 4km, idő: 18:57
Első érzésre nagyon kényelmesnek tűnik a cipő. A talpa gördülékenyen és simán fordul át. Igaz nekem most még keménynek tűnt a talp kopórétege. Kicsit mintha kopogott is volna séta közben, de ez lehet hogy csak az „odacsapom-a-sarkam" járásomnak köszönhető. Az edzés alatt hamar beleszoktam a cipőbe, mondjuk maga táv és a tempó is kényelmes volt, egyelőre nem akartam még nagyon virgonckodni, és nem is nagyon figyeltem a cipőre sem. Az majd egy másik edzés lesz. Most a cél csupán a cipő lábra igazodása volt a cél. Ez viszonylag hamar be is teljesedett, majdnem az edzés végére már jól is éreztem magam a cipőben. Izgatottan várom a következő próbát.


A második edzés
táv: 10.2km, idő: 46:50
Amikor kézbe került a cipő, rögtön azon kezdtem gondolkodni, lesz-e módom kipróbálni a vízhatlanságát természetes körülmények között, másnap szakadó esőre ébredtem és kapva az adódó alkalmon az ágyból kibújva két perc múlva az utcán álltam az esőben. Kezdetben kicsit kétkedtem az gore-tex-es borítás tökéletességében, de ez az érzés hamar elmúlt, a cseppek szépen legurultak róla és a cipő száraz maradt. Neki is álltam az edzésnek, a tervek szerint a kedvenc 10km-es dombi szakaszomra vittem el a csukát, gondolván lássuk mit is művel a meredek emelkedőkön és lejtőkön, a csúszós leveleken és helyenként a vizes füvön, no meg a sáros földúton. Az eső hevessége mérséklődött, így gondolva egyet - bár kicsit félve, hogy ezt már nem bírja ki a cipő - beleléptem az első mélyebb pocsolyába: hatalmas csobbanás, két centi mélyre süllyedés és a körbe fröccsenő víz után kissé meglepődve éreztem, hogy a száraz maradt a lábam, ugyan a sarok rész puha szövete konkrétan vizes lett, maga lábfej vízzáró része tökéletes működött. Ezen felbuzdulva az összes tócsát útba ejtettem, nem kevés vizet engedve a cipőre. Melynek eredménye az edzés végére némi nedvesség érzet a cipő belső orr részén. Ennek ellenére nem lett a lábam csurom víz és a cipő is fél nap alatt kiszikkadt szobahőmérsékleten. A cipő tapadása kiváló volt a meredek szakaszokon és a csúszós részeken is remekül szerepelt. A geofit-es sarokkiképzés hamar idomult a sarkamhoz, így az előző cipőm (adistar control 4) jól megszokott kényelmét adta futás közben. A külön mozgó sarokrész is remekül működik, ezen újdonságot nem fedeztem föl. Viszont a stabilitása a vártnál kevesebbet mutatott, ez részben annak köszönhető, hogy a gore-tex-es borítás a nyelven kicsit vastagabb a megszokottnál, és a cipőfűzőt sikerült kevésbé jól meghúzni, erre majd jobban oda kell figyelni. Az összkomfort majdnem tökéletes, még mindig a sarkon el nem helyezett kis fülecske hiányát szenvedtem a felhúzásnál, de úgy tűnik ennek hiánya idővel megszokható lesz. Összefoglalva az első nagy futás tapasztalatait, az adidas cipők pozitív tulajdonságainak nagy részét sikerült a vízhatlansággal ötvözni, és minden úgy működik rajta, ahogy annak lenni kell.





A harmadik edzés

táv: 6km (5 + 1), idő: 24:27 (20:50 + 03:37)
Az első komolyabb edzésmunka a tesztcipőben, kíváncsi voltam, hogy viselkedik nagyobb sebességgel való futásnál. Sokat nem vacilláltam, rögtön a tervezett tempóban kezdtem az edzést. A futás elején feltűnt, hogy kicsit keményebben érek talajt és talán a gördülékenysége is kicsit merevebb az eddig megszokottakhoz képest. Kicsit talán az adistar control-nak puhább volt a talajfogása, de ez lényegében a futás komfort érzésén nem változtat. Gondolom, ez időben változni fog majd. A szokásos futókörömre vittem a cipőt, így kiderült az is, hogy a most száraz meredekebb emelkedőn is remek a talp tapadása, lejtőn a tapasztalat ugyan ez. Viszont a mozgó sarokrész rögzítése fölöslegesnek tűnik, a nagyobb tempónál nem jelent előnyt a sarokrész szűkebb mozgás tere. A gore-tex- es borítás a hűvös esti időben jól működik, mint hőtartó borítás. A lábfejem nem fázott, sőt talán kicsit melegem is volt, de ez a tulajdonság majd a nappali és napsütötte meleg időben fog jobban kiéleződni, talán a szellőzése nem lesz annyira jó, mint gyöngyvászonnak. Az edzés végére egy tempósabb 1km-ert hagytam, a cipő a megnövekedett tempóban ugyan úgy viselkedett, mint az előző 5km-en, csak a merevebb érzés erősödött fel egy kicsit, mindez szerencsére nem zavaróan. Az edzés végére összességében pozitívan zárt a cipő, egyelőre azonban nem adnék neki maximális pontszámot, még szoknunk el egymást.

A negyedik edzés
táv: 10km (5 + 5), idő: 46:10 (25:30 + 20:40)
Erre az edzésre konkrét terveim nem voltak, csak egy hosszabb futást szerettem volna beiktatni a maraton előtt, de egyéb külső tényezők miatt egy 10kmes futkorászás lett csak belőle. Ha már így alakult, gondoltam bontom a távot és csináltam belőle egy könnyű és egy feszes 5km-es kört. Az első 5kmen a cipő az eddig tőle megszokott viselkedést nyújtotta. Kicsit talán melegnek éreztem, de ennyi még belefér. A cipő remekül viselkedett továbbra is az emelkedőkön és lejtőkön egyaránt. A talp rész kezd végre puhulni, kezd igazán kényelmessé válni benne a futás. Igaz a homokon való gyors irányváltást nem nagyon szerette, de mivel nem terepcipő, azt hiszem ez nem is baj. A második 5km-en elkezdtem a növelni a tempót és egy viszonylag tisztességes sebesség mellett igyekezetem a cipőre figyelni. Az előző tempós edzéshez képest javultak a cipő tulajdonságai. A talajfogás keménysége elkezdett puhulni, ennek nagyon örültem, mert az előző edzésen kicsit zavart a dolog, de még mindig elég kemény. A gördülékenysége változatlan maradt, még mindig kissé merev. A cipő továbbra is remekül bizonyított a nagyobb sebességű edzéseken. Ami kezd kicsit zavarni a cipővel kapcsolatban, hogy picit nehéznek érzem és némi térdfájás is elkezdődött, valószínűleg a megszokottnál rosszabb csillapításnak köszönhetően. A súly kérdésben nyilván a gore-tex-es borítás a ludas. Összességében még mindig jók a tapasztalataim a cipővel kapcsolatban.

Az ötödik edzés
táv: 42,195km, idő: 03:46:17
Ez a futás a Plus maraton volt. Ez volt az a verseny, ahol a cipő legrosszabb tulajdonságai előjöttek. A sokadik km után a csillapítása és rugalmassága kezdett kényelmetlenné válni, sem elég puhának, sem elég rugalmasnak nem éreztem. Egyre kevésbé esett benne jól a futás, a talaj fogása még mindig elég kemény, a gördülékenysége pedig merevebb volt a kelleténél, ugyanakkor itt figyeltem föl a cipő legnagyobb hátrányára, a súlyára. Ez egyre zavaróbban lépett föl a kilométerek és az idő múlásával, a cipő merevségének és keménységének köszönhetően mélyült a térdfájás is. Végül egy újabb kellemetlen apróság lépett föl: a cipő levarrt nyelve. Jó lett volna néha megmozgatni, hogy jobban feküdjön a lábfejemre, a vége kicsit ki is dörzsölte bokámat, de ez nem volt vészes, kis pirosság és heg lett csak az eredménye.

Plus

Mindennek ellenére megint kényelmes volt benne futásközben, remekül fogta a lábam és viszonylag stabilan működött, komfortos is volt, a gore-tex-es borítás újra jól vizsgázott: sem a pocsolyákban, sem a frissítő állomásokon nem ázott el, még kicsit melegített is. A vizes aszfalton/betonon és jól tapadt a cipő. A cipő a pozitív tulajdonságait megőrizte, azonban a cipő súlyának kényelmetlensége sajnos csaknem mind el is nyomta. A futás végére világosan kiderült, hogy ez a cipő nem való versenyzésre. Azonban ha sikerülne a súlyával kezdeni valamit, illetve a csillapításán, egészen kiváló cipő lehetne. Most az először nem voltam meg elégedve a cipővel. Részben azért, mert nem nagyon akarom elhinni, hogy hosszútávon nem működik megfelelően, ha a térdfájás elmúlt, kap még egy esélyt egy hosszabb távon.