Comrades Marathon

pen | 2006-11-01  | 4 hozzászólás

Alig kezdődtek el a hideg futások és Te máris melegbe vágysz? Itt egy beszámoló egy igazi meleg versenyről: a Dél-Afrikában minden év júniusában megrendezett Comrades Marathon a világ legnagyobb létszámú ultrafutó versenye. Évente tíz-tizenkétezer futó vág neki a 90 kilométeres távnak, és - bár meg kell küzdeniük a 85%-os páratartalommal és a hullámvasútnak is beillő tereppel, az indulók 90%-a elér a célba.

A verseny története
A verseny megálmodója Vic Clapham, egy első világháborús veterán, aki a háború során tapasztalt szörnyűségek, a sok szenvedés és értelmetlen halál láttán úgy érezte, valamilyen különleges emléket kell állítania a harcokban elhunyt bajtársainak. Olyan próbatételt keresett, melynek teljesítése során a futóknak a múlt harcosaihoz hasonlóan, a távolság leküzdése közben dacolnia kell az időjárással, a fáradtsággal - és sokszor a fájdalommal is.

Az első Comrades Marathont 1921 május 24-én rendezték. A 34 fős mezőny Pietermaritzburgból rajtolt el, hogy 90 kilométert megtéve Durban városában, az Indiai-óceán partján érjen célba. Azóta a versenyt a világháborús időszak (1941-45) kivételével minden évben megrendezték.

A versenyen 54 éven át - a Dél-Afrikai Atlétikai Szövetség szabályzatának megfelelően - csak fehér bőrű férfiak indulhattak. Nők és színes bőrű versenyzők részvételét hivatalosan 1975-ben engedélyezték. Bár a távot nem hivatalosan ezt megelőzően is több női illetve színes bőrű versenyző teljesítette, eredményeik nem kerülhettek fel a ranglistára.

Útvonal
A verseny útvonala az Indiai-óceán partján lévő Durban és a 615 méter magasan fekvő Pietermaritzburg között vezet, a teljes szintkülönbség 1700 méter. A futás iránya évente váltakozik, a futós szleng a Durbanból Pietermaritzburgba futott versenyt  „felfelé” (Up) iránynak hívja, a másik irányt pedig lefelének (Down). Hogy a lefelé verseny ne legyen jelentősen gyorsabb a felfelénél, felfelé irányban 87,5 km-t, míg lefelé irányban kicsit módosított útvonalon 90 km-t kell a versenyzőknek futniuk.

Felfelé irányban végigmenve a távon a versenyzők tengerszintről indulnak, kb háromnegyed távnál érik el a verseny legmagasabb pontját 824 méteren, majd innen ereszkednek le a 615 méteren levő célba. A futás során a versenyzőknek öt nagy heggyel (the „Big Five”) kell megküzdeniük, ezek sorrendben: Cowies Hill, Field's Hill, Botha's Hill, Inchanga és Polly Shortts. Azt gondolhatnánk, hogy lefelé futni sokkal könnyebb, a tapasztalt futók szerint a kezdők számára mindenképpen a felfelé irány a javasolt, mert az sokkal kevésbé fájdalmas, és átlagosan mindössze tíz perccel lassabb, mint a lefelé.

Szabályok
A versenyen való részvétel feltétele egy, a versenyt megelőző 12 hónap során, futott öt órán belüli maraton egy IAAF által elismert versenyen. Természetesen ennél hosszabb távú versenyeken is teljesíthető a részvételi limitidő, pl. 100 km-en 13:30-on belül kell ehhez futni, de az indulók többsége a maratoni idejével kvalifikálja magát. A nevezési időszak a verseny előtt kb. egy hónappal zárul le.

A versenyen 20 évnél fiatalabb futók nem indulhatnak. A versenyzőket a verseny során nem szabad kísérni és egyéni frissítők leadására sincs lehetőség. Van viszont az útvonalon 51 jól felszerelt frissítőállomás. A verseny során a frissítőállomásokon levetett, leadott felszerelést a szervezők elszállítják a célba. A nevezési díj 150 USA dollár.

Az érmek
A táv szintidőn belüli teljesítéséért járó érem formája és felirata 1921 óta változatlan. Az alig három centiméter átmérőjű érem Hermészt ábrázolja, aki a görög mitológiában az utazás és az utak védőszentje. Az eredeti érem, amit 1921-től osztottak ki a táv teljesítőinek, ezüstből volt.

1931-ben vezették be az aranyérmet, melyet az első hat, később az első tíz célba érkező férfi versenyző kapott. 1972-től kezdve a hét és fél órán belüli teljesítésért ezüst, a 11 órán belüli teljesítésért pedig bronz érem járt. 2000-ben először osztották ki az első Comrades Marathon nyerteséről, Bill Rowanról elnevezett érmet, mellyel a távot 7:30-9:00 óra között teljesítőket jutalmazták. (Bill Rowan 1921-ben 8:59 alatt ért célba.) Ez az érem bronzból készült, körben ezüst karimával. 2003-ban, amikor a verseny szintidejét 11 óráról 12 órára növelték, bevezették az ötödik, a rézből készült VIc Clapham érmet, melyet a 11-12 óra között célba érő versenyzők kaphattak meg.

Az érem színén felül a sokszoros teljesítést speciális rajtszámokkal is elismerik: a zöld rajtszám a tízszeres teljesítőket illeti meg, de osztanak dupla és tripla zöld rajtszámokat is a hússzoros és harmincszoros teljesítőknek.

Tiszteletfal
A versenyt szintidőn (12 órán) belül teljesítők megvásárolhatják saját helyüket a Tiszteletfalon (Wall of Honour). A Tiszteletfalat néhány éve, közvetlenül a verseny útvonala mellett állították fel. A helyet vásárló teljesítők neveit és rajtszámát kis dísztáblákra vésve helyezik el a falon. 

Comrades 2006
Idén 12066 futó nevezett be a versenyre, közülük 11039-en álltak rajthoz, de csak 9848-an fejezték be a távot. 20 aranyérmet, 505 ezüstöt, 1980 Bill Rowan érmet, 4726 bronzérmet és 2617 Vic Clapham érmet osztottak ki a teljesítőknek. 404 futó kapott zöld rajtszámot, 58 futó dupla zöldet és négyen tripla zöldet. A rajthoz állt 1801 “elsőbálozóból” 1601 ért célba.

A férfiak versenyét az orosz Oleg Kharitonov nyerte, 5:35:19-es idővel. Kharitonov taktikus versenyzéssel hagyta el egymás után futótársait, utolsónak a második helyen célba érkező dél-afrikai Brian Zondit. Harmadik Vladimir Kotov lett.  A lengyel Jaroslaw Janicki - aki idén megnyerte a Bécs-Budapest Szupermaratont - 6. helyen ért célba 5:42:06 alatt.

A női versenyt az orosz Jelena Nurgalijeva nyerte 6:09:24-es idővel. Második és harmadik helyen honfitársai végeztek: Marina Bicskova és Tatjána Zhirkova. Negyedik helyen az idei BéBu győztes Maria Bak futott be, 6:31:07-es idővel.

Magyarok a Comrades-en
Néhány magyar atléta is teljesítette már a Comrades Marathont, egész kiváló eredményekkel. A teljesség igénye nélkül: 1989-ben Kovács Attila 5:50:51-es idővel 11. lett. 2002-ben a nyíregyházi Bacskai Zsolt, egészen 70 km-ig vezette a Comrades mezőnyét, akkor azonban megsérült, és kénytelen volt feladni a versenyt. A nők között Staicu Simona 2003-ban 10. helyen ért célba (6:54:48); 2005-ben pedig Garai Valéria a 84. helyen ért célba (8:22:33).

És végül, ha valaki kedvet kapott hozzá: a jövő évi versenyt június 17-én rendezik! :o)

Forrás: www.comrades.com; www.extreme.hu; http://www.news24.com/; http://www.pbase.com/; http:/flickr.com/