Őszi futócipő teszt: New Balance 782

pen | 2008-10-02  | 3 hozzászólás

A tesztelt New Balance modellek közül az elsőt, a 782-est evita tette próbára. Főleg terepen érdemes használni ezt a kicsit merev, de rendkívül stabil és jól kapaszkodó cipőt.

Augusztus 27-én Lea elvitt a márkaboltba, ahol rengeteg cipő volt, és egy futópad, kipróbálásra. Az adott típusból a szélesebb lábfejre valót választottuk, a széles, magas lábam miatt néha már befürödtem a keskeny cipőkkel. Kicsit sajnáltam, hogy ez szürke színű volt, csak a keskenyből volt kék-szürke. Nagyon jól nézett ki, de ma már nem bánom. Ezen kevésbé látszik a szennyeződés, és minden futóruhához megy. Ami egy nőnél azért szempont.

Azonnal feltűnt, hogy a talpa keményebb, merevebb a szokásosnál, a felépítése robusztusabb. Oldalán merevítés védi, amely főleg az orrésznél erős. Persze, a kövek, a faágak- elvégre terepcipő! A talpa is vastagabb az átlagnál, és fordított v alakú bordák vannak rajta. Lea szerint így nem csúszik... na, majd meglátjuk!

Néhány szó a futóstílusomról
Pronáló futás, kissé beülősen, főleg, ha lassabban futok (úgy szoktam). Közben néha belerúgok a lábszáramba- eddig fel sem tűnt. 162 cm, 52 kg vagyok, 40 éves, imádok terepen futni, hosszabbakat (8-10 és még több km), de ritkán futok gyorsabban, azt is versenyen.

A boltban
Pár perc a futópadon, egy kis emelkedővel. Csak finom gyorsítás, mert 35 fok van. Nem tör, nem lötyög, pont jó! Fizetünk, és irány a Margit-sziget!

1. teszt:
Időpont: 2008.08.27.
Helyszín: Margit-sziget
Táv: 10.3 km
Idő: 01:07:15
Talaj: „puding", aszfalt, apró kavics

A központból kellemes kocogó tempóban, beszélgetve haladunk. Bennem ott a hétvégi hosszú és a tegnapi 10 km, Leában az edzőtábor. Előzékenyen ráenged a pudingra. Atyavilág! Tia jól írta. Himbál, bizonytalan, besüppedős. A cipő bírja. Kényelmes, a talp kicsit merev az Air max után. Az aszfalton felfigyelünk rá: csattog.

Hát, igen. Teletalpas futó vagyok. Eddig csak látszott. Most már hallatszik is... A végére enyhül, mert bemelegszik a lábam és szebb a mozgásom. Tehát nemcsak cipőt kaptam, hanem egy edzőt is. :o)

A térdinam és a vádlim sajogni kezd. Ez a cipő, vagy a tegnapi edzés? Lea szerint lehet, a cipő súlyát érzi a lábam. Masszívabb az eddigieknél, az biztos. Eddig sose volt terepcipőm.

Amikor sétálunk az öltöző felé a sima lépcsőn fura érzésem lesz: a talp kis bordái szinte rezegnek. Nincs mibe kapaszkodniuk- olyan érzés, mint a légpárnán, jól szórakozom rajta. Készül pár fotó, és ezzel megtörtént a bemutatkozás.

Persze, otthon is hordom, mindenhová benne megyek. Közben rájövök: nem kéne. A cipő tökéletes a lábamon, felesleges betörni. De azért hordom, mert imádom a sportcipőket. És egyre jobban tetszik.

2. teszt:
Időpont: 2008.08.29.
Helyszín: Nagyerdő
Táv: 19 km
Idő: 02:05:00
Sebesség: 6.34 perc/km
Talaj: erdei út, főleg homok avar és ágak

Ééééés terep! Irány az erdő, a kedvenc utam a Temető mellett Pallagig, majd jó kis körök. A végére sikerült kicsit eltévednünk, így jó krosszterepen: kissé elgyomosodott ösvényeken haladtunk. Volt egy kis ágrugdosás!

Persze, az első métereknél Tia is azonnal megjegyezte: ez a cipő csattog. Lassan megszokom a megjegyzéseket- a földúton kevésbé hallatszik. Nem fájdul meg a vádlim, ruganyos, kellemes érzés. Nagyon stabil, meg se billen benne a lábam. Jobban tartja a lábamat, mint eddig bármelyik cipőm, a túrabakancsomon kívül. Fura érzésem van: a cipő élvezi, hogy terepen lehet. A végén gyomosabb ösvényre értünk, ott már kellett kerülgetni az ágakat és az út se volt sima-a cipő bírta. Nem nyomott, tört sehol, végigvitt 19 km-en gond nélkül.



3. teszt:
Időpont: 2008. 09. 03
Helyszín: rekordtán, Gyulai István Sportcentrum
Talaj: aszfalt, majd rekordtán (4 kör és repülők), oda-vissza úttal összesen 6.5 km

Kifutottam a Sportcentrumba. Pár kör után repülőztem, levezető kör, majd hazafutás. Most egy puha, rugalmas, egyenletes talajtípust teszteltem, illetve a gyorsabb tempót próbálgattam. Sajna, az elején nagyon meghúztam a cipőfűzőt- ami, megjegyzem, egész tesztelés alatt egyszer sem kötődött még ki!- s az úgy odaszorította a talpamat a cipőhöz, hogy most először megfájdult! Átkötöztem, de edzés végéig éreztem, hogy sajog a talpam. Azóta vigyázok, inkább lazára hagyom a cipőt. Sose dörzsölt ki, nem gond. Olyan stabil, úgy tartja a lábam, hogy nem szabad a fűzőt túl erősre húzni! A ruganyos pályán jól ment, hangja is kevésbé volt, igaz, ez azért is lehet, mert bemelegedtem. Akkor szebb a mozgásom, halkabb a talajfogás is. Jól pörgött a repülőknél, a sprinteket is bírta. Persze, nem erre való, túl nehéz a gyors pályaversenyekre.

4. teszt:
Időpont: 2008.09.05.
Helyszín: Nagyerdő, dombok
Talaj: homokos domboldalakon, hosszabb terepfutás
Táv: 8km
Sebesség: 6:48 perc/km

Most az erdei dombokat céloztam meg. Jó porosak voltak, próbálgattam, csúszik-e a cipő. Hát, nem. Se az emelkedőn, se a lejtőn. Visszakanyarodtam megnézni a nyomokat, gyönyörű kis lépcsőket vágott a homokba. Szóval, ha Rejtő ismerte volna ezt a márkát, ezt rakta volna Senki Alfonzék lábára az idegenlégióban, az tutti! Most jól bejött a bordázott, merev talp, ami aszfalton olyan zavaró.

Ráadásul a második lábujjam se jelzett a lejtőkön. Pedig tudni kell róla, hogy hosszabb a nagylábujjamnál, épp ezért a körmöm rajta szép lila. Mindig ez fogja fel az ütődéseket futásnál és túrázásnál. Most azonban nem jelzett- tehát a cipőnek ez a talaj is fekszik!



5. teszt:
Időpont: 2008.09.07.
Helyszín: NIKE Félmaraton, Budapest
Idő: 02:15:52
Táv: 21.1 km
Sebesség: 6:26 perc/km
Talaj: aszfalt

Ez volt az igazi teszt! Abszolút nem rá tervezett, sima aszfalt, hosszú táv, extrém meleg... Nézzük, mit tudunk? Induláskor a már megszokott csattogás- a tömegben nem hallatszott. És ezután: fel sem tűnt, hogy a lábamon van! Semmim nem fájt, nem éreztem a forró talajt- bezzeg a fejemen! A rakparton felfedeztem a Csucsundra-technikát: szorosan a falhoz simulva, az árnyékban, mint Kipling pézsmapatkánya. Szorgosan frissítettem, locsoltam a fiam elcsent baseball-sapkáját, a hajamat és a ruhámat- ez be is vált. A cipő nem csúszott a víztócsákon, a műanyag-poharakon- megint azt éreztem: minél rosszabb a talaj, ez a csuka annál jobb!

A Margit-szigeti frissítőnél elvétettem a locsolást, és a cipőmbe ömlött a víz. Ajajj, most mi lesz? Össze fogja törni a csecse-becse lábacskáimat! Elindultam. Két menő akváriummal a bokáim végén. A sziget végéig kellemes súlyként zötykölődött, a zoknik halacskák. És itt jöttem rá, hogy ez a terepcipő miért nem vízálló. Mert így a bejutott víz ki is jut belőle.

Az akvárium szökőkutakká alakult, minden lépésnél fröcskölte ki a vizet. Nem ragozom: semmi gondom nem volt vele, se vízhólyag, se kidörzsölés, a cipő tökéletesre vizsgázott.

De! A végén jött a feketeleves. Szasza vette észre, hogy a cipőfűzők felett kifeslett. Rájöttünk az okra: vizes lett a frissítésnél, és amikor épp bokán rúgtam magam, jó szokásom szerint, a bordázott talp feltépte a bélés borítását.



Ráadás:
Ezután egy hill (összkm 8.2) és egy laza terepfutás (6.2 km) következett, majd már tesztelési időn kívül egy salakpályán futottam 4 km-t. Csak erősíteni tudom az eddig leírtakat: dombon fel és le tökéletes, terepen stabil. A salakon már kijön a merev talp hibája. Lehet benne futni rajta, de nem erre találták ki.

Egy hosszabb terepfutást is ki akartam próbálni. A Nagyerdőn 29.3 km-t futottam benne. Most először éreztem benne a térdem, 25 km után, de ez otthon elmúlt. A végén készakarva belementem vele néhány pocsolyába (külön a mocsarakat kedvelők miatt!). A tócsa oldalán csúszott, de az alján lévő sarat állta.

Összegzés (112,6 km-nyi cipőtesztelő futás után) :

Ez a cipő akkor kezdődik, amikor a többi feladja. Végig az volt az érzésem, a terepen „él" igazán. Jó az aszfalton, a pályákon, de oda vannak nála jobbak. Nem jönnek elő az értékei. Az egyenetlen talajon nagyon stabil, kellemes futni benne.

Csillapítás: 10-es a térdem érzékeny: egyáltalán nem éreztem benne, csak 25km után. Nyugodtan futhattam benne két egymást követő napon is, pedig eddig mindig ki kellett hagynom egy napot, a térdeim jeleztek.

Rugalmasság: 6-os merev talpú cipő, ez teletalpas futóknál zavaró lehet. Mivel a talaj rugalmas, ez a tényező terepen nem olyan lényeges. Ha gördülő talajfogásom lenne, nem zavart volna ennyire aszfalton sem.

Stabilitás: 10-es skálán 100-as. Az eddigi legstabilabb futócipőm! Terepen kívül ez hasznos lehet rossz látási viszonyok közt (pl. éjjel) városban futóknál is.

Kényelem: 10-es nem törte fel a lábamat, még átázva sem! A leghosszabb futás után éreztem az átlagnál hosszabb második lábujjamat, de hamar elmúlt, a körmöm nem lilult.

Tartósság: 6-os egy terepcipő bírhatná jobban az elázást. Ez nem volt szimpatikus, de része lehetett benne, hogy nagyon bordázott, kemény a talpa. A simább talpú cipő nem akad bele a bélésbe - meg ha nem rugdosom állandóan a saját lábamat.

Design: 9-es nagyon megtetszett a külalakja, a semleges, nem koszolódó színe. Terepre nem való a világos gyöngyvászon, és a színe is jobban szennyeződne, ill. jobban látszódna rajta. A robusztus alak a keskeny lábfejre álmodott típusnál nem ilyen feltűnő.

Legjobb tulajdonsága: a fantasztikus stabilitása.

Legrosszabb tulajdonsága: a merev, csattogó talpa.

Kinek ajánlom: erősebb lábú, gördülő futómozgású futóknak, akik sokat futnak terepen, esetleg sötétben aszfalton. Nem hátrány a nagyobb testsúly, elég vastag a talpa. A vékonyabb alkatúaknak nehéz egy kicsit. Ajánlom olyan futóknak, akik aszfaltcipő mellett egyet terepre is szeretnének, de nem nagyon magas áron.

Vennék-e magamnak: a versenyre szánt aszfaltcipőm mellé terepre mindenképpen, illetve a teljesítménytúrák lefutásához. Eddig sose volt terepcipőm, pedig ahol én futok, sokat jelent.

A cipő ára: 18900 Forint