Dorando Pietri története

42.195 - ismerős számok, ugye? A maratoni táv 1908 júliusa óta ilyen hosszú. Akkor, a Londoni Olimpián toldották meg egy kicsit a távot, hogy a Windsori Palotától induló futók a White City Stadionba érkezvén pont a királyi páholy előtt fussanak át a célszalagon. Az a végső 365 yard, amit a szervezők hozzácsaptak a maratoni pályájához, Dorando Pietrinek az olimpiai aranyérmébe került. Az életét pedig örökre megváltoztatta.

Az olasz Pietri négy évvel az olimpia előtt, 19 évesen, még cukrászfiúként dolgozott Capri városában. A cukrászmester egyik nap kezébe nyomott egy levelet, hogy vigye el a postára. Pietri csak 4 óra múltán került elő - 50 kilométert lefutva, személyesen vitte el a levelet a címzettnek. Nem sokkal ezután kezdődött futó karrierje. 1905-ben Párizsban megnyert egy 30 km-es nemzetközi versenyt, majd 1906-ban 2:42:00 alatt ért célba egy maratonon. 1907-ben már országos bajnokságot nyert több távon, és így biztosította részvételét az olimpián.

A londoni olimpián 1908 július 24-én, kellemesen meleg, esős időben rajtolt el a maratoni mezőny Windsorban. A verseny legnagyobb részében a dél-afrikai Charles Hefferton vezetett, 32 km-nél már négy perces előnye volt az őt üldöző Pietrivel szemben. Ekkor azonban elfogadott egy pohár pezsgőt a nézőktől, amitől megfájdult a gyomra. Innentől fokozatosan lassult, míg végül egy mérföldre a stadion bejáratától Pietri utolérte és elhagyta.

Azonban ekkorra már az olasz versenyző is elkészült az erejével, beérve a stadionba már csak tántorgott és összezavarodva rossz felé indult el a pályán. A szervezők gyorsan befordították a helyes irányba. De Pietri már alig tudott lépni. Ötször roskadt össze az utolsó 200 méteren. A segítőkész szervezők minden alkalommal felemelték a földről és tovább segítették. A verseny egyik favoritja, az ameriaki John Hayes akkor ért be a stadionba, amikor Pietri, a céltól már csak 20 méterre, utoljára esett össze.

A britek nemzeti büszkesége nehezen viselte volna el, ha az amerikai győz. Az egész stadion hangosan biztatta Pietrit, akit végül a verseny egyik szervezője karjánál fogva szinte becipelt a célba (2:54:46). Így Pietri szakította át a célszalagot, 32 másodperccel az erősen hajrázó, megdöbbent és dühös Hayes előtt. Az amerikai csapat rögtön fellebbezett, és egy órával később kihirdették Hayes győzelmét. Másnap Pietri azt nyilatkozta, hogy végig tiszta volt a tudata, és ha hagyják küzdeni, egyedül is meg tudta volna nyerni a versenyt.

Pietri heroikus küzdelmét másnap a királyi pár egy különleges serleggel jutalmazta meg, amit az olasz versenyző személyesen Alexandra királynétól vehetett át. Pietri egy csapásra világírűvé vált. Olaszországba történő hazatérésekor honfitársai nemezeti hősnek kijáró ünneplésben részesítették. Az olimpiát követő években Pietri profi futó lett, és sorra nyerte a pénzdíjas versenyeket. A londoni olimpia után még kétszer mérkőzött meg Hayes-szel maratoni távon, és mindkétszer legyőzte őt. Utolsó maratonját 1910-ben Buenos Airesben futotta, ahol élete legjobb idejével, 2:38:48-cal győzött. Nem sokkal ezután végleg visszavonult, de nevét örökre beírta a maratonfutás nagy könyvébe.

Forrás:
http://www.runningpast.com
http://www.dorandopietri.it
http://www.bbc.co.uk
http://en.beijing2008.com