Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 657 771 km-t sportoltatok
Süti-blog :)

BSZM félBalaton harmadjára

torolt_12 | 2017-03-29 16:26:18 | 11 hozzászólás

Prológus:

Szeretném előre bocsátani, hogy eszem ágában sincs reklámozni a betegen, ill. közvetlen betegség utáni futást, nagymértékű terhelést. Ha most valaki azt mondaná, hogy bort iszom és vizet prédikálok, annak sajnos igaza van.

Már jó hónapokkal ezelőtt harmadjára is beneveztem a BSZM féltávjára, lefoglaltam a szállást. A héten hétfőn már kicsit köhécseltem, nem tűnt komolynak a dolog. Előtte vasárnap futottam 19 kilit, szeles volt az idő, bizonyára megfáztam, gondoltam. Forró tea, sok-sok C vitamin, pihenés, és hétvégére kutya bajom sem lesz, gondoltam magamban. Dolgozni bejártam, de nem futottam. Csütörtökre azonban belázasodtam, nem bírtam felkelni, erős, elviselhetetlen fejfájás, levertség lett úrrá rajtam. Irány a doki, táppénz. Azt mondta, hogy vírusos eredetű nátha, felső légúti fertőzés, nem írt gyógyszert, feküdjem ki. Viszont szerencse, hogy a tüdőmre nem ment rá, ott nem hallatszott semmi. Feküdtem, jajgattam, a Böszmének lőttek, gondoltam. Nagyon vágytam rá, ez a kedvenc versenyem, sajnáltam. Méregettem a lázam, voltak olyan perverz gondolataim, hogy ha jobban leszek, megkísérlek elindulni, max. feladom, ha nagyon szarul leszek. Bánatomba Paris Hiltont hallgattam, ezzel emlékeztetve magamat arra, hogy sz@rabb is lehetne. :D :D Király 

 

Csütörtököt végig feküdtem lázasan, volt, hogy felkeltem, járkáltam, mert nem bírtam feküdni. Egész nap egy szelet csokit ettem, sok-sok kamillateát ittam, bevettem 1500 mg C-vitamint. Péntekre valamivel jobban lettem, lement a lázam, még mindig nem ettem, csak egész nap két kis szelet csoki, kamillatea, C-vitamin. Estére jobb lett a közérzetem, megfőztem olyan smack-es instant tésztát, és jóízűen megettem. Nem magamba erőltettem, hanem jó étvággyal ettem meg. Ekkor jött a beteg gondolat, hogy ha reggel nem leszek lázas, akkor kocsiba pattanok és elindulok. Fogtam magam és összepakoltam. Csilla drukkolása is nagyon-nagyon jól esett, mikor rám írt, tudta, hogy ez a kedvenc versenyem, nagyon várom. Ekkor még nem tudta, csak eztán mondtam meg neki, hogy beteg vagyok.

 

Bepakoltam tehát, felhúztam az ébresztőt. Reggel még mérek lázat, meglátom, hogy leszek és elindulok, ha nem leszek szarul. Reggel felkeltem, láz semmi, hőemelkedés sincs, kávét lefőztem és elindultam kocsival. Ez tipikusan az a verseny, hogy ha nem a teljes körre megyek, csak féltávra, akkor csakis vonattal megyek. Még agyaltam a logisztikán, de úgy jött ki, hogy mindkét nap célba érés után visszavonatoztam/buszoztam a kocsiért. Elég sz@r ügy.

 

A felkészülésem sem lett túl combos, de félBalatonra azért vállalható volt. Idén már a teljes távot szerettem volna futni, de magánéleti és egyéb okok miatt nem tudtam a felkészülésre annyi időt szánni, mint szerettem volna.

 

1. nap, 42.5 km:

Sikerült odaérnem jó háromnegyed órával rajt előtt, szemben a kisbolt előtt találok parkolót, juhhhéjj! Időm nem sok, reggel egy cerbona szeletet kaptam csak be reggeli gyanánt, most sincs rá idő. Elindultam tehát reggeli nélkül úgy, hogy előző 2 nap szinte egyáltalán nem ettem, csak előző este a smack tésztát. Kényelmesen átöltözök, leadom a frissítőket, picit fel-alá futkosok, hogy melegedjek. Olvassák a neveket, már mindenki elrajtolt, nem hallom a sajátomat. Még pár ember maradt rajtam kívül, nem foglalkozok vele, elindulok. Szándékosan a mezőny végén futkorászom, most záróbusz-menekülőset játszom. Előttem futott egy hölgy és egy úr, szintén a félbalaton egyénit tolták. Köhögtem egyet, a hölgy meg is jegyezte, hogy ez nem hangzik túl egészségesnek. Mondtam, hogy persze, mert sajnos nem az.

 

Az első nap a futás viszonylag tűrhetően ment, volt kis szédülés, ami a kevés kajamennyiségnek is betudható. Úgy voltam vele, hogy ha nagyon rosszul leszek, akkor azonnali feladás. Nem, nem megvárom, hogy hátha jobb lesz, hanem feladás! Futok tehát, az első 20 kili egész jól telt. Utána kezdtem kissé fáradni, de a futás még elég tűrhetően ment. Azt tudtam, hogy végig kb. 5-7 percre voltam a szintidőtől, ezt megerősítették a frissítőállomásnál is. Az elején mögöttem loholt a záróbringás, de aztán sikerült néhány perces előnyre szert tenni. 25 körül beér egy idősebb úr, biztat, hogy menjek, mert közel a szintidő. Pár mondatot váltottunk, megkért, hogy ne magázzam, teljes távot tolja.

 

-"Frak Tibor vagyok..."

Beugrott a neve, spártai teljesítő, elkezdtem erről kérdezgetni, miközben magam elfelejtettem bemutatkozni. Nagyon gáz, de ebben az állapotban valahogy nem voltam olyan kommunikatív. Ekkor már kezdtem kissé kilenni, pedig még csak 25 kilinél jártunk. Eljött a 30, dugózok,k iszok, megeszem a gélem futok tovább. Ekkor már bele-bele sétálgattam, de szerencsére nem tartott soká újra elundulni. Az energia-hiány immár érződik rajtam, de azért megyek.

Eljön a 35, 40, innen már közel a cél. Bekanyarodok a bólyák közé, bemondják a nevem, befutok. Mondja a srác, hogy közel vagyok a szintidőhöz, holnap "lassú rajt", ami annyit tesz, hogy 30 perccel hamarabb engednek el, hogy biztosan beérjünk. Itt már gondoltam, hogy ezzel mindenképpen élni fogok. Annyira kész lettem a  végére, hogy esélytelennek láttam  a másnapi célbaérést. Viszont izomláz nem is volt szinte, minimális volt. Egész végig erőtlenséget, energiahiányt éreztem. 8 és fél perccel értem be szintidőn belül.

 

Felszállok a vonatra, visszavonatozok a kocsimért Badacsonyba, simán tudok a lépcsőn közlekedni, meg sem érzem. Már ez a logisztika is betett rendesen, mert a pihenéstől vette el az időt. Mivel reggel jöttem, már nem volt vonat, hogy a rajthoz érjek, ezért döntöttem a kocsi mellett. A tegnapi esét a gyógyulás-pihenésnek szántam, ezért nem utaztam le már előző este, még kérdéses volt, hogy jövök-e. Arról még nem is beszéltem, hogy új a telefonom, nem tudom, hogy állítja-e magának az órát, vagy sem. Felhúztam tehát 5.30 helyett 4.30-ra, ami annyit tesz, hogy nem egy, hanem kettő órával aludtam kevesebbet. Ugyanis a drága telefon előre méltóztatott állítani magát, de erről nem jelent meg rendszer üzenet. Megjelent egy újabb fáradtsági faktor, gyanús volt, hogy reggel nézem a pontosido.hu-t és annyi az óra, mint a telefonon. Kiérek még mindenki alszik, épp csak elkezdenek mocorogni.

 

Második nap, 49.7 km:


Nagyon minimális izomlázzal indultam el, nem éreztem fájdalmat. Tudtam, hogy ez nem fog betenni, viszont itt már a rajtnál nagyon erőtlennek éreztem magam. 10 kilométernél jártunk, amikor tudatosult bennem, hogy ez ma nem fog nekem jól menni. Már ekkor elkövettem pár rövidke gyaloglólépést, de még nem sétáltam sokat. Ez már gáz, ha már 10 kilinél sétálok, egyik alkalommal sem sétáltam 30 előtt a második napon. Viszonylag könnyen eljött a 14 környéke az első közbenső dugózós ponttal. Itt frissítek, megeszem a gélem, hihetetlenül jól esik a kis szelet vajas kenyér, nem tökölök sokat. Indulás tovább. Eljön a 20, majd 25, ahol már egyre erőteljesebben a szenvedésemre koncentrálok, de még viszonylag jól megy a futás, belül a rendes szintidőn, lassú rajttól függetlenül. A rendes szintidőből egyébként 40 után csúsztam ki, ahol már többet sétáltam, mint futottam. Futok tehát tovább, eljön a 30, emelkedő, sétálok, hegytető, dugózás, frissítés, vajas kenyér nyami, majd megyek tovább. Az emelkedőkön nem futok, csak sétálok, de felérve a vízszintes szakaszokat futva teszem meg. Elérem 40-et, 2 óra és 2 perc van az utolsó 9.7 kilire, ha leszámítom a lassú rajtot, akkor is 1 óra 32 perc van erre a távra belül a rendes szintidőn. Ennyi időm volt tehát kevesebb, mint 10 kilométerre. Innen viszont a lábaim megadták magukat. "Azért futni és kéne valamicskét" - gondoltam magamban. Majd sánta kutya módjára elkezdtem baktatni, szökdécselni, valamiféle futómozgás-szerű mozdulatsort felvenni. Mellém szegődik egy fickó, Bitliszbá, aki azt tanácsolja, hogy ultrásoknál van, hogy ha nagyon fáradt vagy, akkor 4 perc futás, 2 perc séta ismételgetve. Viszont ezt nagyon, de nagyon szigorúan be kell ám tartani! Megköszönöm a jótanácsot, mondom, hogy kórság után vagyok, nekem ezt is nagyon-nagyon nehéz betartani! Itt már nagyon-nagyon szenvedtem, de azért még megcsodáltam a hegytetőtől a Balatont, ami gyönyörűséges. Ez kikapcsolt egy pár pillanatra, szeretem ezt a helyet. Itt még sikerült magamra erőltetnem némi futást. Eljött az utolsó frissítő, talán 4.2 kili lehet hátra. Na, itt kész volt! Még volt háromnegyed órám, de már nem érdekelt. Innentől kezdve végig (mondom VÉGIG) sétáltam. Elmennek mellettem, biztatnak, megpróbálok futni, de ha 50 métert sikerült megtennem futólépésben, akkor lehet lódítok és többet mondok. Ráadásul nem csak, hogy sétáltam, de az még sétának is kegyetlen lassú volt. Mondjuk ki: vánszorogtam! A lábaim csődöt mondtak, minden moztás nehezemre esik, próbálok magamra erőlteni némi futást, de pár lépésnél nem jutok messzebbre. Séta-séta, bekanyarodok, Balaton part, itt a térkövön ismét próbálok magamra erőltetni némi futás-szerűséget, de csak pár tíz métert sikerül. Banduklok, majd fogom magam és leülök egy padra. Most, az utolsó kilométeren! Itt már minden méterért keményen küdzök, csak vonszoljam el magam a célig valahogyan! Fáj ugyan mindenem, de nem jobban, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Vonszolom magam, vergődök, a célegyenesben kipréselek magamból pár futólépést, ne sétáljak már be a célba. Tavaly itt végig futottam, az utolsó 4.5 kilométeren konkrétan tempóztam és végig előzgettem a népet. Most meg csak lesétálomvánszorgom.

 

Befutok, Péter Attila bemondja a nevem, "ugye jövőre körbefutod?"- komment kíséretében. Ránézek, mondom, "remélem" leolvassa a számról, mondja a biztosan hangzó verziót: "Jövőre körbefutod!". Igen, nagyon-nagyon szeretném körbefutni! :) Már tavaly is az egészkörös edzéstervet kaptam-csináltam kisebb nagyobb intenzitással. Kocsis Árpád kezet fog velem, gratulál, mondom, hogy ez a kedvenc versenyem. "Egy okkal több, hogy jövőre körbefusd!". Az bizonyos, hogy jövőre is itt leszek, ez a kedvenc versenyem, legalább a félBalaton egyéni távon, de nagyon szeretném körbefutni. Nyakamba akasztják az érmet, irány haza.

 

Végül is beértem a záróbusz előtt, igaz, a második napon 20 perccel csúsztam ki a rendes szintidőből, de ilyen előzmények után örülök, hogy egyáltalán beértem. Itt az volt a szitu, hogy nem érdekelt volna, ha nem érek be, csak ne legyek rosszul. Nagyon fájt volna a szívem, ha kihagyom, szeretek itt lenni.

 

Logisztika:

Nem szeretnék senkit a logisztikámmal untatni, de remélem, hogy páran tanulnak a hülyeségemből, mert ez is megér egy misét. Már az egész elb***tt logisztika a pihenés rovására ment, kevesebbet tudtam szombat délután is pihenni, az óraállításról nem is beszélve.

 

Azt már említettem, hogy kocsival Badacsonyba, futás, visszavonatozás Badacsonyba, vezetés Füredig, futás, visszabuszozás, majd vezetés haza. 

 

Nos, tehát célba érés után átöltözés, zuhany, majd irány a buszpályaudvar, vissza kell mennem a kocsimért Balatonfüredre. Itt nagyon mérges voltam, mert a taxis 3 km útért vágott meg 2500 forinttal, de ez most mellékes ahhoz képest, hogy menni nem bírtam. Tök jól volt busz Veszprémbe, onnan meg szintén sűrű buszjárat Balatonfüredre, hamar sikerült visszaérnem. Az állomás mellett vettem kaját, egész nap csak zseléket, meg pár kocka vajas kenyeret ettem, egy banánt, pár csokit a befutócsomagból. Megkajáltam, elindultam kocsival Budapestre.

 

A Balatont kissé megkerülve a 7-es főúton mentem Pest felé, Székesfehérvár, Agárd, Gárdony érintésével. Már a Velencei tónál jártam, amikor éreztem, hogy leragadnak a szemeim, de ekkor még nem volt annyira erős. Ugye a futás nagyon lefárasztott, két órával aludtam kevesebbet, szombat délután is keveset pihentem a logisztika miatt. Már Fehérváron is kiálltam egy 10 perces pihenőre valahol a susnyában. A Velencei tavat elhagyva az ólmos fáradság egyre erősödött, nem tudom, hol jártam, valami Lidl parkoló, kiállok újabb negyedórára. Megyek tovább, 20 percet sem vezetek, újabb kiállás. Itt már éreztem, hogy ez nem tréfa, konkrétan annyira fáradt voltam, hogy komoly erőfeszéítés volt ébren maradni, és az út vezetését tartani annyira nehéz volt, mint mázsás súlyokat emelgetni. Tisztába vagyok vele, hogy ez nem játék, és itt tudatosult bennem, hogy rendesen alulbecsültem a saját fáradtságérzetemet, hogy mekkora terhelés, milyen mennyiségű alvás után mennyit bírok. Itt éreztem, hogy rendesen elszámítottam magam, de sajnos ilyen irányú tapasztalataim eddig nem voltak. Nos, megyek tehát tovább, ekkor már kb. 20 percenként állok ki 10 percekre pihenni. Meditálok, nézek magam elé, próbálok nem elaludni. Egy energiaitalom volt, amit megittam reggel. Megyek, újabb 20 perc vezetés, újabb kiállás. Valahol Érdnél jártam, amikor annyira elhatalmasodott rajtam az ólmos fáradtság, hogy egy jobbra ívelő kanyarban kb. hajszál volt, hogy nem kaptam telibe a szembe jövőt, utána még jött egy kocsi. Igaz, itt már a fáradstág miatt kb. 60-nal mentem lakott területen kívül. Ekkor mondtam, hogy kész, kiállok, ha kell a kocsiban alszok és reggel megyek tovább, noha 33 km van hátra! Egy úttorkolatban félreálltam, hátra döntöttem az anyósülést, lefeküdtem, behunytam a szemem, 23 óra tájban járt az idő. Magamra zártam a kocsit és lefeküdtem, hátha tudok picit aludni. Feküdtem, pihentem, aludni nem sikerült, elkezdtem fázni. Én marha, pokróc persze nem volt nálam. Na mindegy, hunyok még egy kicsit. Kb. fél órát pihenhettem, gondoltam lassan újra elindulok. Felkeltem, elindultam. Viszont ez a fél óra szendergés átsegített a holtponton! Lassan megyek, nem megyek gyorsabban 60-nál, néha lassabban, de úgy érzem, a fél óra nagyon jót tett. Az ólmos fáradtság  jelentősen csökkent. Itt már nem voltak olyan gázos helyzetek, túllendített a holtponton, gond nélkül haza értem éjfélre. (19 óra tájban indultam Balatonfüredről.)  Az biztos, hogy ilyen megterhelés után közvetlen nem fogok kocsiba ülni, pokróc, energiaital hosszabb út előtt bekészítve. A Tisza-tóra két napra foglaltam szállást, utána biztosan nem fogok kocsiba ülni. Na, hát ennyi mára elég a hülyeségemből, bízom benne, hogy más és én is tanulunk belőle.

 

Ó, és elfelejtettem a kocsimra futó matricát venni, pedig volt eszembe. Sebaj, majd legközelebb! :)

11 hozzászólás

holovacz 2556 napja
holovacz képe

Amikor este beszéltünk, mérget mertem volna venni, hogy el fogsz indulni reggel. :) Kemény csajszi vagy, nem mondom, hogy helyeslem, hogy betegen futottál, viszont megértem. Nagyon sajnáltam, hogy lehet, ki kell hagynod, azok után, hogy az UB-indulásunk is meghiúsult. Pedig Te imádsz a Balcsinál futni. :) Végigmentél, tökmindegy most a tempó, bekerültek a kilométerek a lábadba, az élmények meg a szívedbe. A fáradtan autókázásért ejnye-bejnye, azt tényleg másképp kell megoldani máskor. Összességében én rettenetes büszke vagyok Rád. ♥ Gratulálok még egyszer itt is és nagyon köszi a részletes beszámolót!! :) 

mjoci 2555 napja
mjoci képe

Hát tényleg nem valami bölcs dolog betegen nekivágni egy ultraversenynek. Frank Tibi se volt most formában, eléggé a végén jött be és utána a fűben heverészett. Gratulálok, hogy így is megcsináltad. Jó pihenést, regenerálódást.

torolt_12 2555 napja
torolt_12 képe

Igen, totál két tűz között őrlődtem, mert egyrészt tudtam, hogy ez nem helyes, veszélyes mutatvány, ugyanakkor nagyon nagyon vágytam erre a versenyre. Tudatában vagyok, hogy zajló légúti fertőzéseknél nagyon ritkán szívértintettség is lehet, ami akár végzetes is lehet. Nem kívánok senkit biztatni arra, amit műveltem!

 

Ennek ellenére nagyon örülök, hogy ismét itt lehettem, ebben a biztató, kedves közegben.

 

Köszönöm Nektek a kedves szavakat!

Bozót 2555 napja
Bozót képe

Betegen futni marhaság ugyan, de csak magadat veszélyezteted vele. Hullafáradtan vezetni ennél gázabb, megölhettél volna valakit simán....

 

A célbaéréshez gratula természetesen

torolt_12 2554 napja
torolt_12 képe

Valóban megölhettem volna valakit, de ez nem történt meg. Nem halt meg senki, nem sérült meg senki. Viszont muszáj volt kiírnom, mert ha legalább egy ember tanul a hülyeségemből rajtam kívül, azzal lehet, hogy megmenekül valaki, megelőzünk egy pár hasonló esetet. Ezek az esetek sajna mindennaposak. Tudok egy konkrét esetről, amikor a kamionos elcsalta a pihenőidejét, egy hónap alatt a bevalott 10 ezer kilométer helyett több, mint 12 ezret vezetett.

 

Köszönöm szépen!

Blue 2554 napja
Blue képe

Azért ne dramatizáljuk túl,a volán mögötti elalvásnak vannak jelei,ilyen a folyamatos bebólintás és a nem tiszta fej,ilyenkor az okos ember félreáll és pihen egyet,Orsi is ezt csinálta.

Megnéztem hogy egészségesen is 11 órán túli félBöszméket csináltál,biztosan ott van ezzel az erőnléttel,tempóval a helyed?,mert ez lassú szenvedésnek tűnik a számokból kiindulva. :D

És az Ultratiszatóra ennél keményebb felkészülés kellenne szerintem,hogy beérj szintidőn belül.

Bozót 2554 napja
Bozót képe

Nem érzem túldramatizálásnak, egyetlen ilyen kis bebólintással frontális ütközést lehet okozni....naponta halnak meg emberek felelőtlen autósok miatt (persze sok más miatt is, és valóban, szerencsére nem öltél meg senkit)

 

Természetesen nem azt akartam mondani, hogy baj, hogy leírtad.

 

 

 

tomcsi 2554 napja
tomcsi képe

:-)))

Kis Butus...

Nem praktikusak az A-ból B-be versenyek...egyedül meg főleg...drágák is...

Betegség legyengített, lenullázta a felkészülésed...ha nincs láz, szerintem meg lehet próbálni...az más kérdés többet kellett volna enned-innod talán...sok energia elmegy hosszúfutásnál, neked a gél adott pillanatban kevés, kis vajaskenyérrel együtt is...

Műszaki zseniséged nem kommentálom :-)

Vihettél volna mezei vekkert is...

Én úgy tudom volt transzferbusz...a célból...de lehet csak a Maratonfüredeseknek...kevesebb veszteség ha célban van az autó...

Kemény voltál, Megcsináltad...

Hazaút...áttudom élni...mivel utazok hosszabbtávokon...2014-ben a dupla utáni nap egyből Németország...ellenségemnek se...

Lehet spórelni 1 éjszakát, mert másnap általában meló...ha van segítő hazavezet...máskor BSZM után szakíts a pároddal :-P

C vitaminból 1500 mg 1 napra nem giga...beteg vagy 3000-6000 simán beficcenhet...

Pár gyorsabb edzést is vigyél bele...kell a változatosság...

Összességében Gratulálok...Önfejű :-)

holovacz 2553 napja
holovacz képe

Nem akartam mondani, de ha ilyenformán szóba került, nekem volt egy rokon srác, 19 évesen halt meg úgy, hogy elaludt a volánnál. Pedig már nem kellett volna sok, hogy hazaérjen. Veszélíes üzem, mivel nagyon nehéz megítélni, hogy hol van a határvonal, amikor még magadnál vagy és amikor még olyan, mintha ébren lennél, de igazából már nem vagy jelen teljesen. Szóval vigyázz magadra, de hát úgyis tanultál ebből, hiszen leírtad. Puszi

torolt_12 2553 napja
torolt_12 képe

@Albert Blue: nem teljesen értem, hogy a logikád szerint hogyan jön ki az, hogy ha 11 órán túli a Böszme, akkor az csakis lassú szenvedés lehet, nem mondjuk bandázós-beszélgetős-nézelődős örömfutás? Vagy netán energiatakarékos, amíg nem tudom, mit bírok? Pláne, hogy harmadjára is beneveztem rá, mert úgy érzem, hogy ott a helyem! Mondom, úgy érzem. Mert ennek belülről fakadó késztetésnek kell lennie, saját önismeret, tapasztalat alapján. Ha cinikus akarok lenni, akkor az Ultatiszatónál, ha megnézed a nevem mellett a 'nevezési díj' oszlopot, igen szerepel, tehát ott a helyem. :D Ennek a versenynek kimondottan úgy indultam neki, hogy nem érdekel, ha csak 60 kili lesz meg, akkor annyi, de nagyon szeretnék ott lenni! Sokszor elkövettem már a hibát életemben, hogy mindig csak vártam-vártam, de soha nem éreztem késznek magam valamire, húztam-halasztottam, elszalaszottam egy csomó lehetőséget. Ezen tapasztalatok miatt döntöttem úgy, hogy inkább a pofára esés, benne van a pakliban.  Nem szeretnék szúrkapiszka lenni, de Te is éppen csak szintidőn belül értél be Spártába, de nyilván ott a helyed, hiszen érezted magadban a késztetést. Erről nem szeretnék vitát nyitni! A 11 órán túli Böszmémmel is több, mint egy órával belül voltam a szintidőben, ha a két napot együtt vesszük. A tavalyi Böszmém kimondott örömfutás volt elejétől a végéig, az első alkalommal az első nap kissé szenvedős volt, erről írtam blogot is. Arról nem is beszélve, hogy én nem foglalkozom olyan dolgokkal, hogy 7 perces tempóval nem túl elegáns futni, mert hogy néz már az ki? Én vállalom a 7 perces tempómat, sőt lassabbat is, ha benne vagyok a szintidőben. Amúgy láttalak a szeptemberi Optivitán 6 óráson hasítani, nekem ott a kánikulában 50.9 kili jött össze az első 6 órásomon. Örültem neki, tekintettel, hogy 50 kiliért mentem. Akkor még nem voltak meg nekem olyan tesztelt frissítési praktikák, hogy vizes törülköző a nyakba (Makai Vikin láttam), vagy karmelegítőbe tolt jégkocka. Elég sok minden van a felszín alatt, ítélkezni óriási hiba.

 

@Bozótnak: úgy voltam vele, hogy inkább vállalom a korbácsot, de kiírom, hogy jártam, hogy mások is lássák, hogy egy sorozatterhelés lefáraszt annyira, hogy ha volán mögé ülünk, akkor ez lesz belőle. Sajnos nem megtörténtté tenni nem tudom, max. felhívom rá a figyelmet. És természetesen magam is jobban figyelek legközelebb, hogy kizárjam eme veszélyfaktort. Tényleg megölhettem volna valakit, nagy-nagy szerencse, hogy ez nem történt meg. Akik már veszítették el rokonukat, barátjukat, sérültek meg hasonló eset miatt, azok joggal akadnak ki rajta. Egyébként bebólintás még nem volt, odáig nem jutottam el, de mintha az út, az események észlelése késve ért volna el az agyamig, olyan volt, mint egy lassított felvétel. Mikor az élő adás késik pár másodpercet a tévében, és késve érzékeled a kanyart, kereszteződést, szembe jövőt. Maga a koncentráció volt iszonyatosan nehéz, a kontrollt még nem vesztettem el, ezért volt a sok kiállás. Az utolsó fél órás pihi ténlyeg nagyon sokat segített, átlendített a holtponton, de ilyet csak végszükség esetén! Jobb, ha nincs rá szükség.

@Tomcsi: tudtam, hogy Rád számíthatok! :D Igen, pontosan az, amit a Dupla utáni Németországba vezetésről írsz. Rohadt fárasztó utána koncentrálni. Igyekszem a szakítást máskor a Böszme utánra időzíteni, bár volt olyan emberrel dolgom, akinek totál más volt a hobbija, ami neki kedves, és nem akartam elvárni tőle, hogy egy teljes hétvégére velem jöjjön. Köszönöm szépen!

 

@Csilla: igen, ez az! Nekem még megvolt a kontroll, ezért a sok kiállás. Nagyon sajnálom, ami a rokonoddal történt! :(

 

Áldottak legyetek!

tomcsi 2552 napja
tomcsi képe

:-)

mindegy már ezt is tudod...mire megöregszel okos leszel, igaz addigra nem fogsz tudni funi :-)

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2017-03 hó (1 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-11 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)