Nem állt szándékomban folytatni a kudarcos edzések további sorát. Utolsó bejegyzésem óta, amelyben az ápr. 25-i sikertelen edzésről számoltam be, sikerült május 14-én lefutnom az első 5 km-emet (8,1 perc/km), majd később, május 21-én 4 km-t (8,13 perc/km). Mindezt egy olyan kezdőtől mint, aki, egy éve még 10 m-t sem tudott volna lefutni nagy eredmény lehetett volna, de az eddigi edzéseim 1 órásak voltak, ennek futásban történő teljesítésére készültem, ez volt a célom.

Nemcsak, hogy ez volt a célom, a megelőző időszakban erre alaposan felkészültem, tehát nem volt más dolgom, minthogy a "lenyelt elefántot" megemésszem.

Viszont április 25-e óta valahogy nem akart jó lenni semmi, állandóan jött a hátfájásom, és az ezzel párosuló rossz légzés, ami akadályoztatott az edzésben is. A jobb napokon kijártam sétálni, néha futni, de valahogy nem okozott jó érzést, örömet.

Végül május 29-én bekerültem kórházba ahol megállapították a diagnózist: szívburok-gyulladás, ráadásul akkor már válságos állapot is beállt, a szívtamponád. Tehát pár órányira voltam a túlvilágtól. Helikopterrel elszállítottak az előző fővárosunkba, ahol megműtöttek. Most lábadozom, lassan már bírok sétálni néhány 100 m-t, és várom, hogy folytathassam az edzésnaplót (ill. örülnék, ha a Mindenható megengedné, hogy folytathassam). Talán már augusztusban, de akkor is még csak a 10 x 2 perc futás + 1 perc séta típusú (újra)kezdő edzéssel.