Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 34 959 520 km-t sportoltatok
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2018-01-22 katt:13:06!

Molnár Ferenc :  szülőfalum Pest 6. rész

bushman | 2018-01-23 14:12:11 | 2 hozzászólás

"Salten felolvasást tartott, egy-két mulatságon is részt vett. Aztán hazament Bécsbe és onnan a Berliner Tageblattnak tárcát írt Budapestről.

Nagy örömünk lehetett ebben az érdekes és szép tárcában, hiszen leírta azt a tettvágyat, lelkesedést, vadságot, hangos és mégsem intenzív cselekvést, amit itt megfigyelt. Szeretettel írt rólunk. Látszott, hogy néhány napig amíg itt időzött, megfogta ennek a városnak a furcsa és speciális lendülete, de amellett nem dobta sutba újságírói okosságát sem és alapjában véve igazságosan ítélt rólunk. 

Főként két megjegyzése ragadta meg figyelmünket: az egyik, amelyben azt mondja, hogy szenvedélyes élvezők vagyunk; a másik, amelyben azt mondja, hogy rettenetesen gyorsan fejlődünk. Palotáink, boltjaink csakúgy nőnek ki a földből. 

Mikor így konstatálja a gyors és intenzív élvezést és a rohamos vállalkozást -igaza van!

Csak egyben téved: nem ugyanazok élveznek, akik vállalkoznak. Meg kell neki magyaráznunk, -örülök, hogy alkalom van rá- hogy néhányezer normális életű embert leszámítva Pest lakossága kétféle elemből áll. Hogy egészen megértessük magunkat, meg kell magyaráznunk a budapesti argó szót -ez is jellemez bennünket. Az argónkat a tolvajnyelvből csináltuk: Az egyik szó a 'tutista' , a másik a 'nimolista'. A tutista a francia 'Tu'-ból, az olasz 'Tutto', 'Tutti'-szavakból csinálódott és jelenti a mindent, a sikert, a pénzt, a szerencsét, a hatalmat, a tekintélyt. Ebből kifolyólag a 'tutista', a minden-birtokos, a hatalmas, a pénzcsináló, a tekintélyes, az aranyláncos, a jó fellépésű, a szerencsés, akinek minden sikerül, aki előtt minden nyitva áll. 

Tutista tehát Lánczy Leó, Kunéderváry. Tutista Kárneghy és Bőthy László, a német császár és Csortos Gyula, mindenki, akinek szerencséje, ereje, hatalma van. Aki divatban van. Ezzel szemben a 'nimolé'- szó, amely a nem-ből, a nincs-ből, a nihilből, a nímandból csinálódott -jelenti a semmit, a pechet, a szomorú sikertelenséget, a divatból kimentséget, a hiábavaló küszködést. Mégha tisztességgel és tehetséggel párosul is. Niholista tehát a szegényember, aki állásért jön könyörögni egy csomó jó bizonyítvánnyal. Nimolista most Kossuth Ferenc, vagy Juszt Gyula. Nimolista az orosz cár. Szegény nimolista az egész szerb haza. Nimolisták Haverda, Jánosi és Vojta, ellenben tutista a királyi kúria. Hogy még érthetőbb legyek: a Hercegprímás nimolista, gróf Majláth György tutista. Az irodalomban Petőfi nimolista: fiatalság, tehetség, szegénység, boldogtalan szerelem, korai halál.. A festészetben Hollósy Simon nimolista: tehetség, élhetetlenség, száműzöttség..

László Fülöp tutista: ügyesség, összeköttetések, művészietlenség, csinosság, élelmesség, gazdagság.. Íme mára a budapestiesség, ez a keverék, éjjeli kávéházi artista-, pincér- és kocsisnyelv megcsinálta a választóvonalat a két nagy tábor közt, amelyből ennek a városnak a lakossága áll.

Komolyan megfogva a kérdést, a tutisták azok, akikről Salten azt írja, hogy palotákat, fényes üzleteket és vagyonokat csinálnak. Minden vagyon amikor csinálódik, erőszakos úton csinálódik. Nagy, és nagyon rendezett államokban, Németországban, Franciaországban, Angliában vannak vagyonok, amiket évszázadok hangyamunkájával gyűjtöttek nagyapák, apák és fiúk. Itt, nálunk a vagyon egy-két év alatt csinálódik meg, hamar. Amíg él a vagyonszerző. És ez nem megy erőszak és rablás nélkül. Itt fogja magát egy ember, nekimegy a pénzcsinálásnak, keresztültipor mindenen, megvesztegeti a hivatalnokot, a bankigazgatót, a házmestert, a városi üzletatyát, az álhírlapírót és vállalkozást csinál. Tönkreteszi a parasztot, kidobja a beteget, felrúja a szülőanyát, kisteigerolja a családot, elcsábítja a biztosállásút. Elveszi a félkrajcáros hasznot a kisvállalkozótól. Csal, lop, rabol és gyilkol, kirúgja a kéregetőt, nem ad semmit, semmiféle célra. Csak rohan a vagyon után és véres erőszakkal, frakkos gazságokkal, uzsorával, estélyekkel, automobillal elszegényedett képviselők és megingott tisztességű hivatalnokok becsületének romjain, meg is csinálja..

A vagyon megvan, 20- 30 év alatt. Azalatt a nagyragadozó, a tutista megöregedett, megkapja az obligát vasebajt, vagy arterio-sklerózist, a sok börzétől, szivartól, izgalomtól, spekulációtól meghibban a szíve. Még vánszorog egy ideig a Neuheimban és a Margit-szigeten, aztán meghal. 

Persze a boldog Salten csak a palotát látja, amit épített, meg a húsz villamoslámpát, ami a boltja előtt ég. Nálunk, Saltenéknál, Bécsben az a palota már szürke a régiségtől. A fiú örökölte az apjától, akinek gyára van Csehországban és azzal szerezte a vagyonát, hogy nem fekete papírosba csomagolta a varrótűt, -amit Dél-Amerikába exportált,- hanem piros papírosba és így lefőzte az angolokat. Akik jobb varrótűt csinálnak, de a római pápa kedvéért sem térnek el attól a szokástól, hogy fekete papírba pakolják a tűt.

Márpedig a dél-amerikai vevő különösen babonás és visszadobja a kereskedőnek a fekete csomagot -mintezt egy kereskedelmi szaktudósító jelentésében olvastam..

 

Saltenéknál, Bécsben úgy csinálódik egy vagyon, hogy valaki talál egy bányát és azt kiaknázza. Nálunk pedig úgy, hogy két tutista összeáll a kávéházban és azt mondja:

- Ki kell tekerni ennek a Grünbaumnak a nyakát! Csinálunk a kávéháza mellé egy nagyobbat, díszesebbet és őt tönkretesszük. Aztán majd ideadja olcsón az egész életét...

A derék útleíró csak az éjjeli villanyfényben lobogó, gyönyörű kávéházat látja. Én tudom, hogy Grünbaumnak ezért agyon kellett lőnie magát és most kint fekszik a temetőben.

                                                                                   ***

A 'Salten élvezői' -tisztelt Hölgyeim és Uraim- az élvezők, azok a nimolisták. Itt az élvez, akinek semmije sincs. 

Elsején lefizeted a fizetésedet házbérre, szabóra, mosásra. Hazaküldesz 40Ft-ot Böszörménybe mamáéknak. Jön a suszter, a gázszámla, a gyerekeknek tandíj és Dr. Bővített tanár úr Számtanának új kiadása.. Marad összesen 18 koronád. Minden ember, akiben egy kis életismeret és belátás van megmondhatja: nincs-e igaza a nimolistának, ha ezzel a tizennyolccal elmegy az Orpheumba, megiszik hat üveg sört, küld egy forintot a cigánynak, hogy játssza el a Csingilingi-prütty c. kuplét, aztán mielőtt hazatér, bemegy a Mahagóni kávéházba és ott húsz krajcárért megiszik egy csésze fekete piszoklét 'kávé'-címén. Elolvassa az összes esti lapokat, anak az egynek a kivételével, amit kilop a rámából -hogy legyen az ágyban mit olvasnia. Körülnéz a bronzvereteken és a csiszolt tükrökön, megnézi a berakott japáni pimaszfát és az opálkék, műmárvány imitációs mozaik fityfrász asztalt. Kéri az Illustrated London News-t, nem kapja meg -nemis nagyon akarja.. Elálmosodik, káromkodik kettőt csöndben, egyet hangosan.. Leakaszt egy jó prémes bundát, meglátja, hogy nem az övé, -szeretné elvinni, megijed a börtöntől- ráfanyalodik a saját, korpás gallérú, részletfizetéses átmenetiére..

Megnézi az aprópénzét: van még vagy egy forint húsza.. Ebből konflisba ül, hazahajtat, ott pofozkodik a kocsissal. Feljelenti, kap a rendőrtől egy unott gorombaságot. Nem jön a házmester, aztán jön a házmester. Aztán nem megy a lift, aztán fölmegy gyalog a negyedik emeletre, és káposztaszag van és cselédszoba szag van és alvásszag van.. És lefekszik aludni és elalszik.. és ő most egy 'vivőr' volt. Egy "leibemann' volt, egy 'lump' volt, egy 'élvező' volt. 

És a kitűnő, okos és derék Salten véletlenül meglátta őt ma éjjel és az írta róla a Berliner Tageblattba, hogy ő egy élvező. 

Egy tüzes, magyar élvező, sőt élvhajhász, aki keleti bujaságból és magyar lendületből tobzódott és élvezett és éjszakázott.  Pedig.. pedig ő tudja szegény, hogy ő egy nimolista és azért élvez, mert ha mégcsak nem is élvezne, akkor igazán a szeméten rothadna el attól a kultúrától és attól a polgári kényelemtől, amit ez a tündérváros a szegény embernek nyújt. 

Tanúkul hívom az un. élvezetek legközelebbi szemlélőit, az éjjeli mulatóhelyek tulajdonosait és pincéreit, hogy nem ez-e az igazság? Hogy nem a legnagyobb ritkaság- e Pesten, hogy egy gazdag ember költ pénzt éjszaka a 'Hejehuja-hopp' kávéházakban? Hogy nem kizárólag a kétforintos és hatkoronás cehhelők tartják fenn az éjjeli életet? Kivéve azt a két- háromezer sikkasztót, aki 70 - 80 koronát is költ és akinek a sorsa a tavaszi lóversennyel dől el. Mert tudiillik akkor vagy visszateszi a pénzt, vagy nem teszi vissza..

Nem először konstatálom, de mert azóta csak méginkább meggyőződtem a valóságáról, ismételnem kell: ezek a kávéházi és orpheumi cehhek, ezek a kerületi kaszinóbarlangokban elbakkarázott 80 koronák és kilenc koronák és harminchét korona ötvenek, nem egyebek, mint csupa elvetélt tőkék, tőkeembriók, amelyeket a párizsi kistőkés elrak a postatakarékba, vagy az ő kis bankjába. De amelyeket a pesti kispolgár elver, szétpofoz, még embrió korában megszül.

Mert nem kénytelen beülni az Andrássy úti kávézsinagógákba és esti lap bazilikákba, a Mahagóni kávéházba, vagy a Dombóváry babáriba, ahol tüzes zsidó- magyarnépdalt harsog a cigány, akinek viszont már több tányérja van, mint hegedűje. Ez teszi azt, hogy a derék, pozitív, reális és becsületes német író megjelenik itt és látva a mondhatatlan kéjnek és az éjjeli kéj gyönyörbe való futlladozásának ezt a hallatlan mértékét -ami abból áll, hogy Schwarz benn émelyeg a kávéházban még fél egykor, mert otthon nem érdemes neki kisvagyont gyűjtenie, nem érdemes viselnie a kistőkével járó terhességet kilenc és kilencven évig, mert úgyis  kétszerannyit fizet a lakásért, mint kellene. Úgyis ötszörösen veszik meg rajta a hús, a kávé, a liszt, a kenyér, a közlekedés árát. És végül úgyis csak nem a munkájából él meg, hanem valamelyik rabló tutistának a kegyelméből, vagy a sógora nagybátyjának a protekciójából, vagy abból, hogy egyszer, tévedésből többet ad neki vissza a főpincér egy húszkoronásból, mint amennyi járna neki.

Az egész kispénzű életnek ez a nagy irrealítása, ez a levegőben való lógása, ez a bizonytalansága, meg az a körülmény, hogy a nagy rablók az életszükségletekre, a kenyérre, a lakásra, a villamosvasútra, a világításra, a marhahúsra vetik magukat, ahelyett, hogy aranybányákkal svindliznének.. Ez teszi azt, hogy a kisember nem oszthatja be rendesen a pénzét. Nem tehet félre, nem hagyhat a gyermekére néhány ezer koronát. Ez teszi azt, hogy a kisember fűtve és Schwarznak lelóg a szájtája a nyomortól, a nemfűtöttségtől, az adósságtól, a holnapi lejárattól és a szégyentől, hogy d.u. fél kettőkor rendelt egy pikkolót, -azóta semmit. A cukrot zsebre dugta és ahányszor Dombóváry Babáry a tányérra rá akart mosolyogni, kiszaladt a toilett-ba. És mindehhez négy ívlámpa ég és Dombóváry Babáry a Grünemarshall indulót vágja, és mert a kávéházban meleg van és bűz van.. Ezért Schwarznak azt kell magáról olvasni a Berliner Tageblattban, hogy ő egy 'élvező'. Egy keleti buja. Egy palotaépítő. Holott ő tudja, én tudom és mi tudjuk, hogy ő egy nimolista. És Weiss Manfréd és Lánci Leó tutista. De ezeket nem is látta 'élvezni' Felix Salten. 

 

A világért se higgyje senki, hogy ezt az igazán kitűnő és a világirodalomban is jelentős írót kiakartuk csúfolni a Budapestről írt tárcájáért! Köszönet és hála neki, amiért a maga írói hírnevét és tehetségét -hacsak egy napra is, de- a mi városunk szolgálatába állította. Ő a rólunk írott tárcája alcíméül ezt adta:  Ein Einsistkarte -egy képes levelezőlap.. és megírta hozzá a szöveget. Legyen szabad, nekünk benszülötteknek, ehhez a képes levelezőlaphoz ezennel liferálni a képet.