Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 43 867 460 km-t sportoltatok

Az első pihenőhét

jankfalvigergely | 2014-12-09 15:29:49 | 3 hozzászólás

A múlt hét volt a 8. "erős" hetem az újra kezdés óta. Már nagyon éreztem, hogy szükség van a pihenésre...vagy csak bebeszéltem az agyamnak...???

Hétfő:

A vasárnapi pihenőket leszámítva az első olyan nap, hogy "tudatosan" nem edzek. A tegnapi futástól nagyon-nagyon fájt a vádlim és alkalom szerűen a térdem is. Teljesen magam alatt voltam. Nem igaz, hogy "ennyitől" kipukkanok. A napom kétségek között tellt el. Nem azon gondolkodtam, hogy megéri-e vagy akarom-e, mert tudom, hogy IGEN. Azon gondolkodtam mennyi munkát tettem bele és hol az eredmény...

Aztán rájöttem, hogy az egyik legnagyobb szarvas hibát követem el: várok valamit. Pedig nem szabad várni mert akkor biztosan nem jön. Folyamatosan türelemre kell intenem magamat. Már a feleségemet is. 5 nappal túl horda a második gyermekünket. Nyugtattam, hogy ne görcsöljön mert azért nem születik meg a kis "tökös". ekkor esett le, hogy ez nekem is szól! Ne görcsölj már annyit csak csináld a dolgod és az eredmény jönni fog! Mindig jön!

Kedd:

Sem a feleségem nem görcsölt sem én. Megszületett Jánkfalvi Csongor Gergő :) (A francba! Ugye hogy működik a dolog???!!! Ja, és a lábaimnak semmi baja...:))

A fentiekből kifolyólag a mai regeneráló úszás elmaradt. Holnap reggel be fogom pótolni. Kíváncsi leszek, hogy érzem utána a lábamat.

Tettem ma egy fogadalmat. A tavaszi félmaratonig nem fogom minden nap mérni a súlyomat. Eddig minden nap mértem és flusztrál, hogy a táplálék és folyadék mennyiségétől függően "ugrál" a súlyom. Mérleg félre téve...

Szerda:

Ma reggel egy laza úszás volt, jól is esett.
(A lábaim fájnak. Boka fölött a sipcsont és néha a térd.)

Csütörtök:

5 km-es futás. Ismét fájt a lábam, de a futás maga jól esett. Jobban oda figyelek a táplálkozásra mint a múlt héten és most jobban érzem magamat ilyen téren. Ha nem kéne éjjelig dolgoznom azt mondanám, hogy elég jól kipihentem magam. Fizikálisan jól érzem magam, csak szellemi fáradtság van.

Péntek:


Reggel laza úszás.


Szombat:


Tegnap hazajött a család. Fárasztó volt az éjjel mert a Kicsi nem aludt sokat az éjjel. Ebéd utáni alvást kihasználva gyönyörű időben sikerült futni 8 km-t. A pulzuson látszott az előző éjszaka...

Rájöttem, hogy a lábam (a nagy súlyom mellett) a helytelen talajfogástól fáj. Így a mai nap igyekeztem ezt a hibámat korigálni. Sokkal jobb volt érzésre, lényegesen kevesebbet fájt a lábam.

Vasárnap:


Csak a pihenésé és a családé volt a mai nap.

Minden kezdet nehéz...

jankfalvigergely | 2014-12-03 21:49:20 | 1 hozzászólás

Az első blog bejegyzésem apropóját egy "kisebb holtpont" elérése adta. Saját magammal szemben túl maximalista vagyok és emellett még sokat is akarok egyszerre. Gondoltam ha "kiírom" magamból könnyebben átlátom mi is történt a kezdet óta.

Amit tudni érdemes:

11 évig versenyszerűen eveztem, majd közel 7 évig kis túlzással nem csináltam semmit. 92 kg voltam amikor abbahagytam az evezést, de a verseny súlyom 85 kg volt. Hosszú távon ezt szeretném újra elérni és tartosan ott is maradni. Voltak fellángolásim néhány hónapig, de nem volt igazán célom. Amikor a feleségemet megismertem és elkezdtünk együtt futni lefogytam 20 kg-ot 22 hét alatt. Természetesen ezt vissza is szedtem. Nem történt meg az életmód váltás csak a diéta és a sport. Egy ideig...

Az elhatározás:

Néhány hónapja jött az ötlet amikor maratoni futásról és Ironman versenyekről néztem videókat, hogy futni szeretnék egy maratont. De megállás nélkül. Ehhez mindenképpen szükség van életmód váltásra is, mert a táplálkozásom nem éppen a céljaimat támogatja...


2014.10.14-től:

Szerencsére Stojesz személyében nagyon nagy segítséget kaptam az élettől! Milyen érdekes, hogy mindig "felbukkannak" az életünkben olyan emberek akikre bizonyos élethelyzetekben és pillanatokban "szükségünk" van. (Remélem ez az emberi kapcsolat azért tovább tart majd!)

Balázs felajánlotta a segítségét és nem voltam rest elfogadni. Hitelesnek tartom amit mond vagy tesz és tetszik a története, ahogy Ő megváltozott. Inspiráló.

A lényeg, hogy a fent említett napon megtörtént az első edzés. Nem nagyon tudom, hogy mivel tudtam volna még oxygént magamhoz venni, de szükségem lett volna rá. Az első két hét edzései pulzusmérő nélkül történtek. Ekkor még a táplálkozásra sem figyeltem annyira mint most. Gyengébb napomon rendeltem két kebapot vagy megettem tízóraira egy kürtös kalácsot. Nem voltam elégedett magammal.

Kialakítottam egy étrendet:

Reggeli: tojás minden formában. Kezdetben puffasztott rizzsel, most anélkül. Néha zöldséggel vagy pirítóssal fogyasztom.

Tízórai: kezdetben puffasztott rizs, most egy gyümölcs.

Igyekszem 2 liter vizet elfogyasztani délig...

Ebéd: Teletáltól rendelem. 5-ből 2 nap húsos főétel rizzsel vagy zöldséggel. 2 alkalom főzelék, 1 alkalom zöldségek vagy ami a kínálatból szimpatikus, esetleg hal. Tésztás ételeket egyáltalán nem fogyasztok.

Uzsonna: jellemzően egy sütés toast szendvicset csinálok teljes kiörlésű kenyérből és pulykamell sonkából, minimális sajttal.

Vacsora: nagyon szeretem a tejet de a puffadás miatt ezt elhagyta, teljesen. Egyébként mindig a vacsora volt a keresztem, mert nagyon szerettem este jókat enni. Most túrót, tonhalfasírtot, pulykamell sonkát, salátát, zöldségeket, virslit fogyasztok.

Este illetve edzések után megiszok egy adag fehérjét. Még maradta kondizásból egy jó adag. Ha elfogy valamilyen regeneráló italra szeretnék váltani, mert érzem, hogy hiányzik a plusz szénhidrát...

Amit teljesen elhagytam: csoki, sütemények, cukros ételek italok, tej, fehérkenyér, kifli, olasz felvágot...

Egyetlen csalás van, a Lidl-s müzli szelet.

Vissza az edzéshez:

Az edzéseket már pulzusmérővel végzem és novembertől kiegészítettem a futásokat úszással. Sokat segít a keringési rendszer fejlesztésében és valóban jót tesz a lábaimnak két futás között. Gyorsítja a regenerációjukat.

A pulzusmérő egy kincs. Nélküle jelen pillanatba elképzelhetetlen a futás. Vannak helyzetek amikor nélküle is érzem, hogy vegyél vissza mert kezd felmenni a pulzus, de nyilván nem mindig!

Kezdetben abban maradtunk Stojesszal, hogy 155 fölé ne engedjem a pulzust. Mondanom sem kell az első pulzusmérős edzésemen milyen volt ehhez mérten a tempóm. Siralmas (legfőképpen az egomnak...).

Most a 8. héten tartok és a 6 héttel ezelőtti tempómat tudtam futni 145-ös átlaggal. Kb. ide löttük a célpulzusom alsó határát. Kényelmes így az edzés, ki tudnék futni a világból, de a túlsulyom miatt csak mértékkel futok. Jelenleg hétköznap 5-6 km-t 2 alkalommal. Két hónapja ez nagy erőfeszítést okozott, most "könnyedén" megy fizikálisan és mentálisan is. A pulzusom ami még nem minden edzésen stabil, van hogy nagyon vissza kell vennem a célpulzus érdekében. Igyekszem figyelni az előtte lévő fél nap vízfogyasztására. Remélem ez majd segít.

A hétvégi futást 7 km-rel kezdtem, most a 15 km "nem fáj". A frissítésen itt még dolgoznom kell mert 120 percet futok mindenféle frissítés nélkül.

Ma:

Úgy érzem elértem egy kisebb holtpontot lelkileg. Elégedetlen vagyok és hiányoznak az ízek. Főleg a kolbász, sonka és legfőképpen a friss péksütemény. Érdekes, hogy sütemény, csoki, esetleg egy friss kifli annyira nem mozgat, hogy nem ehetem.

Az edzésben zavar, hogy "lassan" fejlődök. Pedig így leírva és visszanézve az elmúlt 8 hetemet, magamhoz képest sikerült fejlődni. Sajnos a versenyszellem dolgozik bennem és szívem kiszerint kitaposnám a saját belem az edzés végére, hogy érezzem érdemes volt 5-kor felkelni, de bíztatom magam, hogy az idő nekem dolgozik.

A súlyom 110 kg-ról 105 kg-ra alakult de ezt nem feltétlenül a zsírégetésnek tudom be hanem a bélrendszer "ürülésének" is. Egyébként a súlycsökkenés 3 hete indult el.

A jövő:

Amin biztosan javítanom kell az az alvás mennyisége. 6-7 órákat alszom, úgy érzem kevés.
Az étkezést megpróbálom változatosabbá tenni, hogy ne hiányozzanak annyira az ízek.
És lehet, hogy tartok egy pihenő hetet is...:)