Már 31 310 193 km-t sportoltatok
Irkafirkák

Beszámoló a Föld-/névnapi Vitézkedésünkről :)

holovacz | 2017-04-29 18:01:45 | Nincs hozzászólás!

A Föld napján Vitézkedtünk, itt egy beszámoló róla :) http://repeics.cafeblog.hu/2017/04/29/vitezkedos/

9 óra buszozás az ördögnek 

holovacz | 2017-04-28 09:01:04 | 2 hozzászólás

BM Országos Terepfutó Bajnokság Komáromban a monostori erődnél lett volna ma a program a 'vénasszonyfutamban', a 40 felettieknél, két kilométeren három fős kis csapatunknak. Mi így hárman két éve másodikok lettünk Zánkán és most újra nagy reményekkel vágtunk neki az útnak, hátha be tudunk gyűjteni egy dobogós helyezést. Hogy begyűjtöttük-e volna, sosem derül ki, mivel nem sikerült rajthoz sem állnunk.

 

Ez az első ilyen élményem/ünk, hogy lekéstünk futamot. Fél hat után indult a buszunk Miskolcról, ami sztem már késő az előttünk álló távhoz képest, plusz be kellett mennünk Pestre is emberért, így viszont beragadtunk a jó kis reggeli dugóba. Közben életem egyik legnehezebb két óráját is átéltem, mert a kicsit kell pisilnitől a vagy megállunk egy bokornál, vagy ideguggolok a busz közepére szintig sikerült eljutnom. Ha valaki már mozdulatlanul ül a székén, és fogalma sincs, hány percig tud még uralkodni magán, annak egy óra araszolás egy bedugult városban az örökkévalóság. Kiérve a zsúfoltságból, valaki közölte, akkor még 75 km, na itt pattantam fel, mint órarugógerincű felpattanó és egy életem, egy halálom azt mondtam, lehet, hogy utálni fogtok, de vagy megállunk egy bokornál, vagy idepisilek, mert kilenc óra van, és hét órától eddig sikerült megfékeznem. (Ez az a bizonyos pont, amikor a szégyellőségnek már a csírája sincs meg, csak a kíntól szeretnél végre szabadulni, és készen állsz rá, hogy ezt bárhol megtedd. :D) Erre vagy tizenöten harsantak fel, hogy hát ők is. Szóval késésben levés ide vagy oda, vannak azért szükségletek, így végre megálltunk, ennek a napnak számomra ez volt a leggyönyörűségesebb része. :) Mindezek után elengedtünk egy telefont a szervezőknek, hogy úton vagyunk, de kis késésben, ezt ők annyira sem méltatták, hogy mielőtt az egész haccacárét elindítják, a telefont felemeljék, hogy megkérdezzék, merre járunk, mert tíz percre voltunk már csak. Az érzés, amikor megáll a busz, kinézel az ablakon és látod, hogy a dombon már ott futnak a színes kis emberek, majd rádöbbensz, hogy az a te futamod, nos, ez az érzés felbecsülhetetlen. :) Hát ilyet még nem éltem/tünk át. De azt elmondhatom, rettenetes szar érzés.

 

Nincs kit hibáztatni, több összetevős a dolog, egyrészt hamarabb kellett volna indulni, mert nagy a táv, és bármi közbejöhet, másrészt fél kilenckor felhívtuk a sportszervezőnket, és amikor mondtuk, hogy még Budapesten vagyunk, ő már elkezdett aggódni, nos, a sofőrünk nem. :D Ő továbbra is tette, amiért fizetik, és nyomta az öreguras, kényelmes, városnézős tempót, nem mondom persze, hogy száguldozzon, és szegjen szabályokat, de ha már nyilvánvalóvá válik, hogy késésben vagyunk, akkor talán picit nagyobb erőfeszítést kifejthetett volna a gázpedálra. De főleg azt nem értem, hogy egy olyan versenyen, ahová az ország minden zegzugából érkeznek, miért kell 9-10-es kezdési időpontot megállapítani. 11-kor bőven elég lett volna rajtoltatni, ezek a rövid futamok hip-hop lemennek. Mert még ha ötkor indulunk is, csutkára ki van számítva az idő, márpedig futóversenyre nem a legideálisabb, hogy négy óra után leszállva a buszról, egyből állsz is be a rajtba a bemerevedett, elgémberedett lábakkal, plusz rajtszámot fel kell venni stb. A háromezres lányaink is úgy rohantak a buszból, már bentálltak az indulók, ők még akkor száguldottak el a rajtszámért, szinte kitépték a szervezők kezéből, hát nem kicsit volt a helyzet vígjátékos. Bár nem nagyon tudtunk akkor ott nevetni. :) Viszont legalább másodikok lettek, így mégsem mentünk teljesen hiába. :) De azért a mi csalódottságunk egész nap megmaradt, még akkor is, ha poénkodással ütöttük el kínunkban, azért mélyen belül mégis szomorúak voltunk kicsit, valahogy nem tudtuk az egész dolgot hová rakni. A 3000-es lányoknál Gyebnár Évi 'Kicsi' lett a második, így az ő szép futását legalább már élőben is láthattam, eddig csak névről ismertem innen. 

 

Mindezek után még felszolgáltak egy bűnrossz gulyáslevest, a börtönben az ombudsman sztem nem engedné, hogy a raboknak odaadják. Tényleg valami rettenet volt, egyedüli pozitívuma, hogy forró volt, az időjárás meg kellemetlen hideg és szeles. A lányok, akik régebb óta járnak, azt mondják, évről-évre esik ennek a rendezvénynek a színvonala, egyre inkább ilyen nagyongyorsanessünktúlrajtahamármegkellszerveznünk feelingje van. Én háromszor voltam eddig, de ez a másik kettőhöz képest is kritikán aluli volt, nagyjából kijelölték a pályát, meg odadobták a krumplit főni. Jövőre már nem biztos, hogy szeretnék részt venni ezen, mondjuk most is Mariann beszélt rá, utóbb meg elnézést kért érte :D, ami hülyeség persze, mert ezt nem lehetett előre látni. Bár számomra vicces, hogy a katasztrófavédelem szervezte, mégis katasztrofálisra sikerült. :)

 

Szóval összességében ami legszarabbul esett, hogy tudják, úton van egy busz négy órája a szerencsétlenekkel, szólnak is, és szarba se veszem, hogy ezek azért jönnek, hogy itt két nyomorult kilométert többek közt fussanak. Úgy érzem, nagyon sok múlott a hozzáálláson, nem az a fajta verseny volt, ahol nem lehet egy rajtot 15 perccel eltolni. Tehát keltem fél négykor, hazaértem fél tízre, és az egész úttal az ördögnek tartoztam, most kellene jönni a Men in Black-es pasiknak a piros villantóval, aztán storno az egész napra. :)

 

Ui. Megnéztem az evochipes időeredményeket a kategóriánkban, hát bizony lett volna esélyünk a dobogóra, akár a múltkori második helyre is, vagy ki tudja, talán még ... (Picit szomorkás fej.)

Rotary maraton - és annak tanulságai :)

holovacz | 2017-04-03 08:37:50 | 11 hozzászólás