Már 30 625 480 km-t sportoltatok
Irkafirkák

Tudor helyett cserél Vidorral, azaz viszlát UB, üdv Tisza-tó! :)

holovacz | 2017-02-17 20:16:37 | 13 hozzászólás

Az illem úgy kívánja, hogy írjak pár sort a 'műsorváltozásról', miután többen is nagyon kedvesen buzdítottak minket az UB-re. :)


Volt egy álmunk idén májusra, a páros Ultrabalaton. Eredetileg az én ötletem volt, tavaly ősszel pattant ki a fejemből és párt kerestem, amire Orsi óriási lelkesedéssel jelentkezett. Nagyjából mindkettőnk célja a száz km feletti táv teljesítése volt, amire ez az esemény tökéletes lehetőséget adott volna, miután én nem vonzódom a körözgetős versenyekhez. Így neveztünk is, amint lehetett, nehogy lemaradjunk. Januárban viszont nálam volt egy elbizonytalanodás, amikor megláttam, hogy - picit érdekes módon - az ub-nevezés lejárta után előrukkoltak a szervezők az Ultra Tisza-tó nevű versennyel. Szomorú voltam. Egyértelmű, hogy ha tavaly tudok erről, akkor eleve oda nevezek. Egy kör, ami pont 111 km, ráadásul a Tisza-tó itt van a számban, feleannyi költségből úsznám meg, mint az ub-t, és akár kísérő nélkül is nekiállhatok, mert nekem van egy ilyen perverzióm, hogy úgy szeretném megpróbálni, magamra utalva. Nagyon halvány célzást pendítettem meg Orsinak, hogy mi lenne, ha... nem-e lenne kedve... De rögtön láttam, hogy Ő nagyon vágyik az ub-re, a hangulatára stb., így 'befogtam a szám', mert nagyon köcsög dolognak tartottam volna, ha visszalépek, miután az én ötletem volt. És hát én is vágytam a teljesítésre, de nem tagadom, hogy a Tisza-tavi dolog bekavart nálam kicsit. Tegnap viszont Orsi mondta ki a végső szót, amikor megkérdezte, baj lenne-e, ha mégis a Tisza-tóra mennénk, mert sajnos úgy bezsúfolódott az élete arra az időszakra, hogy úgy érzi, sehogy sem fog beleférni normálisan. Most mit mondjak? Tudtam, hogy Ő igazán szomorú, én viszont egyszerre voltam szomorú és vidám. Előbbi azért, mert csak jó volt tervezgetni, és rossz feladni egy álmot, utóbbi meg azért, mert a szívem mélyén én nagyon vágytam a tisza-tavi versenyre. Szeretem azt a helyet, és sokat jelent, hogy ott leszek az első ott megrendezett futáson. Hátha hagyománnyá válhat az életemben, hiszen itt van közel, milyen szép lenne, innentől mindig részt venni rajta. :) Szóval félig szomorkásan, félig vidáman, de egyöntetűen eldöntöttük, hogy átnevezünk, és egyéniben indulunk. Jó oldala a dolognak, hogy itt nem váltva futunk, hanem ha nem is végig, de akár egymás mellett is haladhatunk. Jó lesz. :)


Ezzel +2 hónapot is nyertem felkészülésben, ami sztem igen jól jön, miután a január mondhatni teljesen kiesett. Lesznek versenyek, amiken addig részt veszek, négy terepverseny, amiből háromra szintidőn belüli teljesítés céllal megyek, egyik a Bükki kilátások 35 km-es távja március elején,  április végén a Mátrabérc 55 km-e, mindkettőnél az a célom, hogy erősödjek és kiélvezhessem az erdőben futást, mivel edzési céllal igen kevésszer jutok el dombos, erdős terepfutásra. Március végén lesz még a szokásos tarcali, amin már két éve mindig részt veszek. És végre talán megfuthatom normálisan, lehetőleg bőven szintidőn belül, június közepén a Bükki Hegyi Maratont. Ezeken kívül április elején szeretnék Debrecenben maratont futni a rotaryn, ott csak annyi célom lesz, hogy ha lehet, ne legyen rosszabb az időm, mint az októberi Barátság volt. A május lesz üres hónap, oda jó lenne majd beszúrni egy 50 km feletti sík futást. De azt még akkor meglátom.


Hát itt tartunk most. Izgalmas év lesz. :)