Ma folytatódott a lábtörténetem.

Pontosabban nem csak ma, hanem az elmúlt két hétben folyamatosan.

Ugyebár két hete a K&H váltó után egy könnyű átmozgatónak szánt edzés közben olyan isszonyú fájdalmak támadtak rám, hogy haza kellett sántikálnom. Nos szerdán elmentem a Sportkórházban, ahol is diagnosztizáltak egy lúdtalpat, egy bokasűlyedést és egy harántsűlyedést. És beutaltak a Pannónia utcai nemtommilyen bt. lábbetétkészítő üzletébe.

Mielőtt odamentem voln, elmentem nyaralni, ami tulajdonképpen egy hét totális pihentetést jelentett. aztán tegnap, azaz hétfőn voltam náluk. Az ottani orvos simán adott egy sport talpbetétet. Két hétig kell szoktatnom a lábamat hozzá, azután lehet benne futni.

Nos már várom, milyen lesz.

Ezen kívül, ma - két hét teljes pihentetés után - elmentem edzeni a Sashegyi gepárdokkal. Laza futás volt a Gesztenyés kert jótékonyan puha talajú körösvényén.Végig figyeltem minden érzést, mely lábam túlterhelésére utalhatna. Mindazonáltal, úgy tűnik, nem fájt. Holnap megyek masszőrhöz. Valószínűleg ő is javít majd a dolgon.

Tervem, hogy okos és gondosan felépített edzéstervvel elkerülöm az újabb sérülést, és az izomfájdalmak égető poklából, őszre egy félmaraton dicsőséges lefutásából megszülető katartikus pillanat felemelő menyoszágába érkezzek.

Orvosi csodalelet sajnos vagy szerencsére nem lettem.

Az ordopédsebész a sporiban azt mondta, hogy kell egy jó sport-talp-betét. Majd az kihúz a pácból.

Mindenesetre most elmegyek egy hétre pihenni. Hogy ott fogok-e futni, vagy nem, az még elválik. Szeretnék, de egy orvos ismerős leparáztatott, hogy ha így futok, akkor csak rosszabb lesz minden. A masszőr meg azt mondta, álljak le minden futással.

De az Edzőbá azt mondta, hogy a futás mindenre gyógyír, mert megerősítit az izomzatot, meg az ereket is karban tartja. És én neki hiszek

Szóval 23-án megyek a talpbetétesekhez a Pannónia útra. 

Kétségbeejtő, de inkább dühítő, hogy legalább két hónapja lábsárüléssel küszködök.

Egyszer valamikor március végén egy edzésre lelátogatott Kropkó Péter és velünk edzett. Anniyra inspiráló volt ő maga is, meg egyáltalán a jelenléte, hogy a végén futandó 100-as sprinteket brutál módon meghajtottuk mindannyian.

Jólesett. De másnapra a jobb alsó lábszáram belső oldala olyan igazi túlterheléses módon elkezdett fájni. Pihentettem meg kíméltem, és el is múlt. De úgy tűnik, időről időre visszatér és mindig le kell állnom az edzéssel. Persze kenem/kentem mindennel (fastum, bengáj, dolobene, flektor, richtofit...stb) és segített is, de mindig és mindig kiújul.

Elmúlt vasárnap a K&H maraton váltón, bár kifingtam 5.5-nél és sétálni kellett egy kicsit, mégis a végére kijött egy 5 perc/kili alatti átlag. És nem is fájt, eg tök jó volt, de másnap megpróbáltam egy laza átmozgató edzést, és kb másfél killer után iszinyatosan elkezdett fájni.

Most ott tartunk, hogy nagy valószinűséggel valami lúdtalp féleség lehet a dolog alapja és azt a tanácsot kaptam, hogy amig ez egyértelműen nem derül ki, addig hanyagoljam a futást, mert csak rontok a helyzeten. Valszeg, még ezen a héten ez kiderül mivel holnap megyek a Sporiba ortopédiára.