15 hozzászólásKöszönöm a sok hozzászólást. Bocsánat az elírásokért, csak írtam és nem olvastam át újra.
Persze, alapvetően a futás öröméért csinálom. Nem is túl pontos az a szó, hogy cél:) A félmaraton, maraton egy kis fűszer csupán, alkalom arra, hogy szervezett keretek közt kipróbálhassam magam. Nincs kényszer vagy "kocsmai" fogadás ami miatt meg kell csinálnom egy-egy kihívást, "csupán" belső motívációk hajtanak. Jó, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel tudok itt beszélni! Nejemen kívül nem ismerek más futót. Edzésen összefutok:) másokkal, de természetesen az nem az az alkalom, ahol meg lehetne tárgyalni fontos dolgokat.
Nem vagyok grafomán, de ez a blog jó alkalmat teremt arra, hogy az ember átgondolja mit miért csinál, tanácsokat kérjen illetve ami még ennél is fontosabb, érezze, hogy egy nagyszerű közösség tagja, nem nézik "szent őrültnek", mint engem a munkahelyemen. Egyik kollégám, mikor szóba került, hogy hétvégén elfutottam a Margit szigetre döbbenten kérdezte, miért, nincs kocsid?:)
Nos maraton után biztosan lesz kényszer nélküli "célom". Hihetetlenül tisztelem az Ironman teljesítőit. Az akarat csúcsa amit ezek a terminátorok képesek megcsinálni! Én biztosan nem fogom ezt teljesíteni. Nem a megterhelő edzésmunka miatt, mert hiszem, az ember bármire képes lehet, egyszerűen csak azért, mert már nem abban a korban vagyok. 20 éve szívesen belevágtam volna, de képzeljétek csak el, heti 15 vagy még ennél is több edzésóra! Csak az idő miatt nem vállalhatom. Régen, család nélkül, házépítés nélkül, anyagi kötelezettségek nélkül igen. Jó lett volna. De most olyannyira felértékelődött nekem a családommal eltölthető idő, hogy ennyit nem szeretnék "feláldozni" ebből. Mély tisztelet azoknak akik ezt végigcsinálják!
Az ultra. Hmm. Ez viszont megmozgat. Még pár év rendszeres futás után miért is ne lehetne belevágni. Egy Ultrabalaton egyéniben, az bizony kemény kihívás, de megcsinálható. A hétvégi 37 km-em után másnap képes lettem volna lefutni újra. Nem tettem, persze (egyrészt, lehet csak a felfokozott öröm miatt éreztem, hogy menne, másrészt most aztán nem hiányzik egy sérülés). Szóval ez lehet egy új motíváció. De nem kell előre sietni, még 26-án le kell futni a Maratont.
Összeszedtem mit is szeretek a futásban:
- pár km után "bekapcsol" a robotpilóta és szabadon szárnyalnak a gondolataim, a test meg precízen csinálja a dolgát, mint egy olajozott gép. Ezt a "módosult" tudatállapotot nagyon szeretem:)
- hűvös, őszi szürkületben, szitáló esőben nekivágni a távnak, magányosan, zenét hallgatva, tudva, hogy 1-2 óra múlva otthon már vár a család, a forró tea.
- elcsípni a járókelők megjegyzéseit (a kedvencem egy füstölgő, nagydarab pofa volt, aki a kocsma elött cigijével felém bökve mondta a haverjának: én nem hiszem, hogy ez egészséges dolog:)
- megpillantani egy tükröződő kirakatban a sziluettemet (bizony, még mindig a "dagadt" énképem van a fejemben)
- egy 7-8 éves kissrác a szigeten, aki pár lépésig mellettem rohant és boldog, csillogó szemmel újságolta, hogy ő is futó ám
- friss, roppanó hóban futni
- a csinos futólányokat nézni:) - (szeretek a feleségem mögött futni és belefeledkezni a látványba:)
- uralni a testem, a szívdobbanásaim ütemét
Jó futást! Remélem összefutunk.
Tényleg, jöttök most hétvégén a Nike-ra?
Üdvözlettel: Lajos
Igérem, majd csak megtanulom kezelni ezt a blogmotort:) Szóval itt kell hozzászólást írni.