Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 43 952 891 km-t sportoltatok
Alighanem túrabeszámolók...

Via Dolorosa 2x56 (meg a ráadás)

G.Ildi | 2012-10-24 19:45:10 | 11 hozzászólás

VIGYÁZAT, HOSSZÚ! És persze kizárólag élménybeszámoló. Akit az érdekel, mikor fordultunk a S+-ról a K+-re, az el se kezdje olvasni. :)

 

Egészen péntekig meg voltam róla győződve hogy a ttúrákat illetően az idei csúcs a Mátra60 lesz. Aztán péntek reggel valaki kitalálta, hogy fussunk neki a 2x56-nak. Mivel kellett még 45 kili a kupához, és kizárólag a túrák miatt nem utaztam haza a hosszúhétvégére, egy percig sem ellenkeztem.

 

Day 1.

Vasárnap.

 

Szokásos 5.45-ös (de meglepően üres) busz, szokásos hajnali kóma. A cél Abasár, ahol gyorsan elfoglaljuk leendő szállásunkat, és 7.45-ös hivatalos rajtidővel 7.48-kor sikerül is elindulnunk. 16, 17-es a számunk a 2x56osok között.. úgy tűnik, nincsen túl sok vállalkozó szellemű (vagy inkább őrült?) túrázó. Menet közben aztán kiderül, hogy igencsak elit mezőnybe csöppentünk. Nagyjából csak mi vagyunk az újoncok, vagyis csak nekünk újdonság, "nagy szám" a duplázás ezen a távon, az indulók 90%-ának ez rutinmunka, kb. a szokásos hétvégi program...

Na de visszatérve a túrára. Még a rajt környékén elcsípek egy olyat, hogy "állítólag ez egy jó eltévedős túra". Háhhá, az pont nekünk való..pfff...remek előjelek! Azért egy darabig nem volt gond:

  1. Abasár – Csepegő-forrás. Gond nélkül, remek idővel abszolváljuk. Közben semmi extra, csak néhány idegbeteg kutya Pálosvörösmarton. Megkapjuk az első szelet nápolyit. Tej, ét vagy mogyorós? Itt még válogatunk… nem tudtuk, hogy a 2 nap alatt vagy 8szor találkozunk még az édességgel, és a végén nemhogy nem kérjük, már rá se bírunk majd nézni. :D
  2. Csepegő-forrás – Markazi kapu. Ez is sima ügy. A kilátás gyönyörű, a tempónk kielégítő, az időjárás meg szinte nyári, 9 után már soknak is bizonyul az hosszú aláöltözék & rajta rövid technikai kombináció. Közben arról is megbizonyosodunk, hogy az órám szinte hajszálpontosan mér.
  3. Markazi kapu – Kékestető. Fel lettem homályosítva, hogy a napi programban 2x is szerepel az ország legmagasabb pontjának meghódítása. Nem baj, szeretjük. :) A kéken megyünk, ami azért is jó, mert erről az oldaláról még nem ismertem a hegyet. Nagyon szép volt, és bár magas, nagyon simán leküzdhető. Fent nincs pont, de teszünk egy eü-kitérőt és iszunk egy jó teát az étteremben.
  4. Kékestető – Vörösmarty-turistaház. A Mátrabércről (és résztávjairól) ismerős lejtőn ereszkedünk lefelé. „Gatyafékesnek” írja az itiner is, nem véletlenül… Hogy még érdekesebb legyen a dolog, egyszer csak előttünk terem egy muflon. Én megdermedek, totál frászban, Sanyi fotózná, de szerencsére/sajnos (nézőpont kérdése :)) elszalad. Ereszkedünk lefelé, keressük a sárga négyzetet, ami sehol nincs. Vagyis de, csak épp nem arra, amerre mi megyünk.  Az aszfaltra kiérve már gyanús a dolog, de kis kérdezősködés után kiderül, nincs messze a turistaház. Hogy behozzuk az összeszedett hátrányunkat, futni kezdünk. Délben, tűző napon, az autók mellett. Elképzelni se lehetne jobbat! A kapott alma viszont kárpótol.
  5. Vörösmarty th. – Parádsasvár. CENSORED. (Nem figyeltünk, a kanyar meg sunyi volt. Büntetés: + 4 kili betonon.)
  6. Parádsasvár – Galyatető, parkoló. A pontőrrel megosztva élményeinket, kedvesen ajánlja Galya és a Kékes aszfaltúton való megközelítését. Köszi, nem. :D 5,5 kilin 595 szint. Mászunk, mászunk, mászunk, fáradunk, de nagyon szép. Csak miért van olyan messze a Kékes???
  7. Galyatető – Vörösmarty th. Túl a felén. Útközben összeszedjük Pannát, aki a szombati Nahát 90 után jött a 2x56-ra, aztán pedig a hétfői szomori 56-tal zárja majd a hétvégét. Neki jól jövünk ébresztőként, nekünk meg jól jön egy húzóember, aki ráadásul szórakoztat és szóval tart.
  8. Vörösmarty th. – Kékestető (Jávoros-forrás). A sípályán fel a Kékesre. Nem egy leányálom, sőt, a végére már kimondottan unalmas, de leküzdhető, és innen már csak 12 kili 60m szinttel a cél. Nagyon jólesik a meleg tea és a vajas kenyér.
  9. Jávoros-forrás – Mátrafüred. Lámpák elő. Le, le, le. Halott térdekkel érünk Mátrafüredre, de a nagyon finom süti és a „mindjárt vége” gondolat kárpótol. Már a másnappal viccelődünk.
  10. Mátrafüred – Abasár. Hideg van már az erdőből kiérve. De legalább a terep ismerős. Át a sínen, az erdészeti suli mögött, a körbekerített vaddisznók mellett... Hoppá, zsákutca! Úgy tűnik, valaki nem szereti a turistákat. Akkor vissza fel! Vagyis dehogy vissza, csak fel! Megtaláljuk ugyanis a kerítésen a lyukat, ahol a malacok is szöknek. Hasra, át. Megy ez! Erdős szakasz, majd a reptér (ez a reptér, ugyanaznap), aztán a lovas tanya és a Szent Anna kápolna. Remek, innen már csak le kell találni a faluba. Sötét, csúszik, hideg, de azért megyünk. Bent is vagyunk a házak között, de a jelzést elvesztettük. Végül pár plusz kör után ez is megvan, és be is érünk a célba, pontban este 9kor.

 

Hivatalos menetidő: 13ó 15p (benne a pihenők, teázás, eü-kitérők sora, és ugye az eltévedések). Hivatalos táv 56,8km, a mienk kb. 62.5. Szint: 2620 méter. Jó volt!

 

A célban vacsi, sms haza - élek még!:) - eszmecsere és sztorizgatás – vannak, akik még nálunk is jobban megtoldották a távot!! Jó a paprikás krumpli, de a zsíros kolbászt meghagyom, féltem a gyomromat. A forró zuhany vetekszik a ’nap csúcspontja’ címért azzal a perccel, amikor végre megszabadultam a cipőimtől. Tornaterem, hálózsák, villanyoltás. Hányféle horkolás!! Mi még megpróbáljuk összerakni egymás lábát némi izomlazító segítségével. (Állítólag golyóvá álltak össze az izmok a vádlimban...) Mint másnap kiderült, ennek az akciónak bőven akadtak irigyei. :)

 

 

Day 2.

Hétfő.

 

Korai az ébredés. Ráadásul nem is az első. Egész éjjel forgolódtam, rengetegszer megébredtem, fáztam, de annyira sose tértem magamhoz, hogy felvegyek még egy pulcsit. Hiába vigyáztam előző este, úgy érzem, a gyomrom majd’ lerobban a helyéről. Azért sikerül összekaparnom magam, cipőimből kiürítem az előző nap összeszedett fél hegyoldalt, és 7.10-kor indulunk is.

 

  1. Abasár – Markazi kápolna. Útközben megreggelizünk, egy kisboltban pótoljuk hiányzó készleteinket, nagyon hideg van, de hát a plusz pulcsival mit kezdenénk később, zsibbadtak vagyunk fejben és izomzatilag is. Mire rendesen felkel a nap, már az első ponton zsebeljük az újabb nápolyit (amit ha annyiszor megneveznék, ahányszor kaptunk, nagyon komoly reklámot csinálnék a márkának) és a pecsétet, sima ügy.
  2. Markazi kápolna – Markazi vár. Felmásztunk. Ennyi. Mondjuk meglepően jó idővel.
  3. Markazi vár – Markazi kapu. Ez is sima ügy, de azért a 300 szint a rövid szakaszon érezhető. Érzem, hogy nem vagyok a topon, kb. mintha az egy évvel ezelőtti önmagam túrázna. Folyamatosan szomjas vagyok. A ponton a nápolyit már nem kérem, csak vizet.
  4. Markazi-kapu – Domoszlói kapu. „Hullámvasút!” Írja az itiner. És tényleg az. A felfelé szuszogtatós, de tűrhető, viszont nagyon sok a lefelé, túl sok!! Sanyi térde vacakol, nekem a lábfejeim sínylik meg a rengeteg ereszkedést. És még közel 40 km hátra van. Leérünk, kínálnak borral, sörrel, de csak a vizet fogadjuk el. :)
  5. Domoszlói kapu – Recsk, Emlékpark. Erre kíváncsi voltam, mert még sosem láttam. Simán odaérünk, bort még mindig nem kérünk, de a nápolyiból azért itt már lemegy még egy. Kicsit pihenünk, lövök pár képet, de nagyon körülnézni nincs időnk.
  6. Recsk – Szent István csevice. Remek erdei úton visz a P+, sok a gomba, aminek az illatával még jóban vagyok, csak megenni ne kelljen.:) Nagy a forgalom a forrás körül. Itt is pihenünk, a vajas kenyér jó, de só sajnos nincs.
  7. Szent István csevice – Parádsasvár. Már megint Parádsasvár. Eleinte nagyon sok aszfalt. Meleg van, de legalább nagyon nyugis. Nem nagyon beszélgetünk már jóideje. Próbálok pörgős zenéket „játszani” a fejemben. Megvan aztán Parádóhuta, ahol csak jó 100 métert megyünk rossz felé. Büfé. Kóla, sós mogyoró, 10 perc pihi. Panna beér minket, vele megyünk a köv. pontig, de ugye olyan nincs, hogy Parádsasvár felé nem cs*sszük el, szóval egy alattomos letérő miatt megint belerakunk egy plusz km-t. A ponton remek a hangulat, alma is van, ami nagyon jólesik. A bort én még mindig nem kérem, Sanyi beadja a derekát. :D Itt is pihengetünk, hátra van még 20 km…
  8. Parádsasvár – Kékestető. Ismét csak ketten. Úgyis olyan régen voltunk a Kékesen!:) 2 nap alatt ez a 3. menet, de szerencsére 3. irányból, így még véletlenül sem unalmas. Egyben ez a legkeményebb is. A Vörösmarty fogadótól fel a sárgán. Gekkómódban, ahogy az itiner is írja. Eddig ehhez a brutális szakaszhoz csak lefelé volt szerencsénk, úgy is kőkemény. Hát felfelé sem jobb! 765 m nagyjából 7 kilin. Fincsi. Fejemben ennek a refrénje pörög. Több kisebb pihenővel azért egész jó időben felérünk. És persze már bennünk van a gondolat: 12 km, és vége! Gyors eü kitérő, némi energiapótlás, és irány a pont, mert persze az megint nem a csúcson van. Lemegy némi füstös tea meg vajaskenyér jó sok sóval, aztán bevesszük magunkat a sötét erdőbe.
  9. Kékestető – Csepegő forrás. Innentől hárman megyünk, egy nálunk jóval később induló srác ér be minket, akinek a gps-e többször átsegít bizonytalanságunkon. Hosszú, köves, bokatörő, idegölő. A fák közül kiérve fogad az utolsó ep. Jaj, csak nápolyit ne!! Az őr megnyugtat, a maradék 6 kili már simább, mint az eddigi út volt.
  10. Csepegő forrás - Abasár. Beszélgetünk, belefutunk néha, egész jól megy az idő és a kilométerek is. Pálosvörösmart, civilizáció. Kíváncsi vagyok, mint gondolhattak a helyi fiatalok, amikor 3 feléjük futó szakadt, elemlámpás gyerek odaszólt, hogy jó felé mennek-e, ha a templomot keresik. :D Kocogunk, már futóversenyekről sztorizgatunk. Telivagyok valami nagyon jó érzéssel. Már csak 2 kili. „Akkor már hozzuk be 13 óra alá!” Naná. Rákapcsolunk, innentől végigfutjuk (utólag nézve az órám adatait persze nevetséges vánszorgás volt ez is, de akkor az addigiakhoz képest nagyon gyorsnak tűnt). A vigyor már levakarhatatlan az arcomról. CÉL! Valami ilyesmi érzés lehet egy maratonon is befutni… Beértünk, megcsináltuk. Kevesebb mint fél évvel az első ötvenesem után közel 120km. 4700m szinttel, 3 Kékes-mászással, végig gyönyörű látvánnyal, mindenféle érzésekkel, némi fájdalommal, sok erőlködéssel, de veszekedés nélkül. :) Büszkeség.



Átvesszük a díjazást: külön oklevél és kitűző erre a napra, és egy üveg egyedi címkés bor & fakorong. Összeállunk egy fényképre, aztán már én is elfogadom a bort, mert erre muszáj koccintani. :) Szerzünk fuvart Gyöngyösig, avagy van esély hazajutni. Gyors pakolás, hideg tészta meleg virslivel, és start. Kocsi, busz, Pest. Pfuj. Menjünk vissza. :)

 

Vasárnap (62.5km):

62.5

 

Hétfő (57km):

57

2016-06 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (1 bejegyzés)
2015-02 hó (1 bejegyzés)
2014-07 hó (1 bejegyzés)
2014-04 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-10 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)