2015. május 6-12. Balatonfüred..

Nagyné Bakucz Kriszta, Bozó Pali bácsi, Bögi Sanyi, Baranyai Máté, Ajkay “Toncsi” Antal, Járosi Tomi, Rongits Gábor, Pelle László, Balogh Ádi, Deák László Attila, Pula Tomi, jómagam és még sok külföldi a világ minden tájáról..

Nem úttőrőtáborba jönnek, nem azt tervezik, h esténként tábortűz mellett gitárral a kezükben énekelgessenek, sztorizzanak.

80 őrűlt benevezett, hogy az EMU Sport által rendezett 6 napos ultramaratonon gyötörje önmagát, feszegesse a határait. Sokan már nem első alkalommal.

És hogy kerültem én a képbe, hogy keveredtem én ebbe a mezőnybe, mi vett arra, hogy ebben a versenyszámban is megmérettessem magam?

Passz.. Pontosabban a tavalyi sikertelen Sparta után úgy éreztem, h vmi más kihívást kell keresnem, találnom.

A füredi pályát, versenyt már ismertem, hiszen 3 alkalommal már futottam ott, igaz a 48 órás “betétszámban”. Izgalmasnak ígérkezett ez a 6 nap, így eldöntöttem megpróbálom, elmegyek tanulni a nagyoktól, tapasztalatot szerzek. Beneveztem, elkezdtem a felkészülést. 2015-ben 3 fő versenyt terveztem: a 24 órás VB-t, a 6 napost és bosszútól vezérelve a Spartathlont. A VB letudva, kisebb, nagyobb sikerrel. Jövőhéten következik a 6 napos, az izgalom egyre jobban fokozódik. Ugrás az ismeretlenbe, ahol már fontos szerepet játszik a pihenés, a regenerálódás, az étkezés, a taktika. Gondolom én, hiszen nekem ez lesz az első. Minden verseny előtt szoktam izgulni, nem kicsit. Minden verseny egy nagy kihívás, minden versenyen le kell küzdeni a nem várt nehézségeket, önmagunkat. Részt vettem már páron, mégis.. Most úgy érzem magam mint egy elsőbálózó, mint egy szűz kislány az első éjszaka előtt (bár gőzöm sincs, ők h érzik magukat, de jól hangzik). A gondolataim már ott járnak, mit vigyek magammal, mire készüljek.

Attila már Sárváron kezembe nyomta a taktikát, ami még bőszen emésztés alatt, de biztos lesznek még kérdéseim. Ami biztos igyekszem a lehető legfegyelmezettebben betartani, nem kell az első két nap 300 felett futni. Futni, enni, inni, pihenni, futni. Milyen egyszerűnek tűnik.. Aztán majd kiderül.. Szembenézni a fájdalmakkal, a fáradtsággal, a test, szervezet tiltakozásával. Nagy és izgalmas kihívás.

Azt mondják, az ultrafutás a magányosok sportja. Azt mondom, h a pályán Te futsz, de ott vannak a futótársak, akik bíztatják egymást, segítenek. Ott vannak a szervezők, a szurkolók a pálya szélén, otthon szurkolnak a sporik, barátok, ismerősök, szeretetükkel küldik nekünk az energiát. Mi ezekből is merítűnk erőt!

Szurkoljatok a magyar csapatnak, szurkoljatok a mezőnynek! Erre kérlek benneteket!

fotók: EMU 6 day & 48 hour race