Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 44 258 175 km-t sportoltatok
"Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy véghezvinni."

Sparti

pecsenye | 2011-10-24 11:09:10 | 46 hozzászólás

“Ez a sok ember azért jött, hogy lefussák ezt a távot.. Mindenki tudja, hogy a mezőny egyharmada ér a célba..És mindenki azt gondolja, hogy nem ő lesz az..” Bögi Sándor Spartathlon teljesítő, a rajt előtti napokban.

Felkészülés:

Erre az évre két versenyt neveznék meg, ami számomra a fő eseményeket jelentette. Igaz nyáron közbe jött még egy, de az nem verseny volt, de életem nagy élményeként éltem át. Szóval, mikor tavaly sok baráti bátorítás után eldöntetett, hogy elindulok a Spartathlonon, tudtam hogy a felkészülésem nem lesz sétagalopp. Szerencsére szeretek futni, élvezem minden lépését, a kérdés csupán az volt, hogy megúszom-e sérülés nélkül, tudok-e néha álljt parancsolni, pihenni.. Az első nem jött össze, az utóbbi néha sikerült. Vagy az első volt az utóbbi? Nem volt konkrétan felépített edzéstervem, ösztönfutónak (asszem még Plekó mondta ezt rám) tartom magam, akinek a futás örömet szerez, kikapcsol.. De ezzel szinte mindenki így van:). Szóval csak futottam, hétközben kevesebbet, hétvégén viszont igyekeztem jó  hosszúakat. Néha beiktattam pár iramjátékos edzést is (imádom). A négynapos Balaton Szupermaraton és a sárvári 24 órás nagyon jól sikerült, a füredi 48 órás csalódást okozott számomra (mármint az eredményem:D), utána jött az öthetes kényszerpihenő, pihenő. Az UB-ra még sérülten, lepukkanva érkeztem, mivel nem akartam kockáztatni így hamar ki is szálltam. Fájt a szívem, de most is úgy érzem nem volt más választásom. Végre aztán sikerült helyreállnom, bár ha valaki mégegyszer azt mondja , h a test nem felejt azt kupán vágom:) Az első hosszú edzésemen úgy megmurdaltam mint az állat..Próbáltam dimbes-dombos helyeken futni, megszerettem Várpalota környékét, a Tési fennsíkot:). Aztán jött a jótifuti, a maga élményével, még most is úgy érzem, hogy az év futása volt számomra. Szummaszummárum beleraktam a mankómba tavaly november óta közel 6000 kilit, úgy éreztem fejben erős vagyok. Ekkora önbizalmam, erőm még nem volt verseny előtt, talán 2009-ben az UB előtt. Úgy éreztem, hogy szétrobbanok, be akartam már nagyon gyűrni azt versenyt, éreztem, tudtam, ha nagy baj nem lesz, akkor megcsinálom. És mi baj lehetett volna? Tehát a felkészülés megvolt, márcsak az apróságok hiányoztak, mint pénzügyi fedezet:) Nagyon nagy hálával tartozom Márkus Istvánnak, a szekszárdi Borvidék Félmaraton szervezőjének, barátomnak, aki a nevezési díjamat állta. Az utolsó előtti pillanatban a Nutrixxion forgalmazójátol kaptam géleket, savasodásgátlót. És jóbarátaim a multivitamin dózis beszerzésében segítettek. Aztán itt ki is merült a mutatvány, a többit a hitelkártyám biztosította:) Ez van, nagyon sokan teljes önerőből  mentek ki, nem sír a szám miatta. Örülök, hogy ennyi támogatást is kaptam.


Rajt előtti napok, pillanatok:

A repülés nehézségein túllépve (első bálozó voltam abban is), a szervezőknek köszönhetően nem kellett sokat dekkolni a reptéren. London hotelben hamar leregisztráltuk magunkat, majd Mészáros Jani, Noszik Jani, Bögi Sanyi kellemes társaságában elfoglaltuk négyágyas luxuslakosztályunkat. A kaja rendben volt, csavarogtunk, futkároztunk, sokat beszéltünk a versenyről. Technikai értekezletre illedelmesen lementem, még végig is hallgattam. Csak azt nem tudtam miről beszélnek. Löw Andris tájékoztatója számomra érthetőbb volt. Bár akkor sem tudtam, h  milyen helység, x számú állomás hol van, mit csinál:) Leadtam az előre küldendő csomagokat. Nem cifráztam túl, 50 kiliként küldtem előre előre bezacsizott maltot, nutrixxiont, L-karnitint, X-Oxygent, a hegy lábához meg az éccakai cuccot.. Hibás döntés volt a részemről (első tanulópénz). Az utolsó este lázas pakolás, készülődés, nyugtalan alvás. Mindenkiben tombolt az egészséges versenyláz, Bögi Sanyi már indult is volna.


A verseny:

rajt

A mindenki által ismert hajnali ébredés, az Akropolisznál a gyülekező, utolsó csapatkép elkészítése után, illedelmesen vonultunk fel a rajthoz. Majd meglódult a mezőny. Hogy mit éreztem abban a pillanatban? Kellemes izgalmat, bizsergést a gerincemen, boldog voltam h ott lehettem. Aztán márcsak futni kellett.. Magunk mögött hagytunk Athént, nemigen nézelődtem, inkább az előttem haladókra koncentráltam. A sokszínű kavalkádot, a futómozgásokat, meg a saját tempómat figyeltem. Gondosan frissítettem magam, még véletlenül se szomjazzak, éhezzek el. Persze az elején az eléhezéstől nem kellett tartani. Kezdett kisütni a nap, kezdett melegedni a levegő. Elkövettem a második bakimat. Eddig minden versenyen, edzésen elég volt ha vastagon bekrémeztem a mellbimbókat. Most egy idő után úgy néztem mi, mintha disznót vágtak volna. Csecse narancssárga jótifutis pólóm szép lassan elkezdett pirosodni egyre nagyobb foltban (második tanulópénz). Igyekeztem nem foglalkozni vele, magamban vigyorogtam rajta, igen egyedivé varázsoltam röpke idő alatt. Néha dúdolgattam magamban egy kis Rock N Rollt, ránéztem a tengerre, megállapítottam, h szép, de nem rabolja el a szívem, aztán toltam tovább. Érdekes volt, h azért egy kis feszkó is dolgozott bennem, hiszen a sok beszámolóból amit olvastam, az jött le, h Korinthosz az egyik  vízválasztó. Ám legyen, reméltem h azért sikerül egy kis előnyt szerezni a szintidővel szemben. 40-50 kilinél jött az első ijedtség: előjött az edzetlenségem, elkezdett szúrni az oldalam.. nem kicsit. Próbáltam én mindent: préseltem, nyújtottam, Ági rám szólt, h üzentétek, h lassítsak..Először nem is értettem, h minek:)  Tudtam, h ez a kis genya nem szúr (ja, de szúrt, végig) ki velem. Ez nem akadály, csak egy állapot, túl kell rajta lépni, ha jönni akar jöjjön. Elviszem én magammal ha kell Spártáig is. Ezen ne múljon. (tanulópénz három. de mit tanultam ebből?) danceNo végre elértem Korintoszba. Másfél órával a szintidőn belül. Virtuális vállonveregetés, egy kis tánc, ha már ott vagyok. Lubics Gyuri leragasztott, Ági sörrel és szeretettel várt, ahogy  a többi magyar kísérő.  Egy kicsit poénkodtunk, egy tv stáb is odajött, egy “no speak english”-el lazán elhárítottam a mikrofont:) Folytattam hamar az utamat, nem bulizni jöttem, tudtam h a neheze most jön. Akkor még nem sejtettem, h legközelebb magyarral majd Spártában találkozom.. Brrrrrr.. Ezért cirka 164 kilit kellett megtennem. Ahogy elhagytam Korintoszt, éreztem h felszabadultabban futok. Durva az a kijelentés, h még élveztem is a futást, a versenyt? Kezdett szép lassan sötétedni, kezdtem vakargatni a fejem: no mi lesz velem az éccaka? Ugyanis nagy félelmem volt a sötétség. Nem szégyellem tartottam az éjszakától, sőt féltem tőle. Idegen környezet, nappal nem tudom hol járok, akkor mit várok éjszaka? A tájékozódási képességemről nem is beszélve.. Jó, tudom olvastam a beszámolókban, h nem lehet eltévedni, aztán mégis sikerült pár embernek. Majd csak lesz vhogy, az a pár száz ember is átvészeli valahogy. Gondoltam ha szerencsém lesz, majdcsak találok valakit, aki hasonló tempóban megy mint én és ráadásul határozottabban  tájékozódik. Aztán láttam magam előtt egy srácot. Jó tempósan ment, gondoltam felzárkózok mellé, mögé, elé.. Na jó.. Az utolsó az ritkán volt:)  Szegény finn testvérünk, Mustala Ari.. Remélem 125 környékén nem azért rogyott a székbe az egyik frissítőnél, mert már nagyon utált.. Lényeg, h ő leült, én addig gyorsan befaltam egy natúr tésztát. Hátha addig elindul. Tészta nem volt sok, Ari csak nem akart mozdulni, nekem meg mehetnékem volt már. Az összes frissítőállomáson jellemző volt nálam: kulacs megtölt, pár falat az asztalról, többnyire mazsola, ha volt tejberizs, esetleg az a magvasmézes fogtörő sezamkit. Ja, meg a zacsis leves. A sup-ot egy hosszú időre megutáltam:) Nem akartam leülni, lefeküdni, ácsorogni. Nem éreztem rá ingert, inkább mentem tovább. Szerencsére az utak nagyon jól kivoltak jelölve. utakEgyedül folytattam az utam, de érdekes, meglepő módon nem féltem. Időnként láttam egy-két futóárnyékot, nem idegeskedtem. Éreztem az otthonról sugárzott szeretetet, aggodalmat, hasitasimban is lapult félelemelűző:) Kíváncsi voltam a hegyre, sokan itt szállnak ki, érdekes legendák övezik. Magyar szó üdvözölt, a hölgy ugyan nem magyar volt, de tudott magyarul egy kicsit. Gyorsan felkapkodtam magamra az éjszakai holmit, felnéztem a hegyre.. Itt futás nem lesz, max. hegymászás. Sziréncsajok nem jöttek, hiába kerestem őket. Elkezdtem mászni, közben egész jól elvoltam. Magammal..:) Eltévedni itt aztán tényleg nem lehet, Az ösvény kivilágítva, egyik oldalon a sziklafal, a másik oldalon szakadék.. Sokfele nem lehet menni:) Közben elbeszélgettem magammal.. Az eretnek gondolatokat nem írom le, de többek között azt mondogattam magamban, h milyen fini lenne most egy kis marhapöri tarhonyával, csemege ubival, lefojtva egy kis paksi krémessel, meg mi a francot keresek én itt, ahelyett h a bal oldalamra fordulnék jóízű horkolások között. Meg tutti, h a görögök kiszúrásból rakták ide a hegyet: tudták h tériszonyom van, félek a sötétben.. hadd szívjon ez a magyar gyerek..ez a Pheidippidész tutti rá, h nem erre jött, sztem kikerülte.. meg hasonló átkokat mormogtam magamban..Aztán meglepődtem, mert elég hamar felértem. A tetőn a frissítőállomáshoz oda sem mentem, megkezdtem a lezúdulást.. Tetszett. Széles szerpentin, időnként a cipőm belefúródott a talajba, jókat fékeztem. Majd hamarosan újra “hazai” pálya: azaz aszfalt..Jó volt újra “rendesen” futni.. Tulajdonképpen minden Ok volt, jöttek hajnalban a lelkesítő sms-ek, telefonok, h minden rendben van-e. Kezdtem fáradni, a frissítőállomások kínálata kezdett uncsi lenni, néha csak legyintettem mikor oda mentem:) de azért kedvesen igyekeztem mosolyogni a lelkes görögökre. Egyre jobban hiányzott a zene és mivel tiltva vagyon, újra elkezdtem magamban dúdolgatni. Megtehettem egyedül voltam a környékben. Tudtam, olvastam arról h lesz majd egy hosszú meredek emelkedő.. Nem vártam, de jött, mert jönnie kellett.. Nekiindultam, próbáltam először óvatosan megfutni, de egy idő után márcsak a gyaloglás maradt.  Mikor felértem, már tudtam: a maradékot bedarálom, ha fene fenét eszik is.. Aztán ha gyötrelmesen is, de felértem, jött a lejtő.. Hosszan, meredeken.. Tudtam h futni kell, nincs mese, bár bőven szintidőn belül voltam.. De annál többre vágytam. Szóval lejtő és itt jött az első igazi fizikai fájdalom. A combfeszítők megmakacsolták magukat, igen nem tetszett nekik, h én lejtőn lefele futni akarok 200 után is. Az egyik állomáson Eusebio ült magában mélázva. Odamentem, vállon veregettem, rámosolyogtam “UltraBalaton rulez” szöveggel üdvözöltem. Gőze sem volt ki vagyok, majd jövőre a Balcsinál megyek oda hozzá, “Sparta rulez” szöveggel:) 200-nál végre ledobhattam az éjszakai ruhát, azért a melegben így már könnyebb volt futni.  Megint emelkedő, a tetején két alak vánszorgott már-már életveszélyesen: egy német srác és meglepetésemre Eusebio. Hogy került elém gőzöm sincs.. Megosztottam velük kulacsom tartalmát, igaz nekem meg nem maradt egy korty sem.. Fogyott a táv, de úgy éreztem  távolodik Spárta:) Legalábbis érzésre. Hogy is van a Neoton nóta? :

“Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,

Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.

Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol..”

Utolsó 13-ra lemerült a Garmin, sokkolóan hatott. Pláne, h felkészültem rá, 200-nál ott volt a frissítőcsomagban két elem. Csak hülye fejjel azt gondoltam, h kitart. Így jártam. Akkor fussunk a technika nélkül:( Elkezdtem újra morgolódni: hol a francban van már az a szobor? Miért nem közeledik már? Vagy inkább miért nem közelítek már?  Közben újra megjött a futókedvem.. Kb. már csak 3 kili lehetett hátra, mikor utolértem egy finn gyereket.. Nagyon támolygott szegény, elég pocsékul nézett ki. Ékes angol tudásommal (asszem beiratkozom egy angol nyelvtanfolyamra, ajánlat már van.. :D) nógattam, gondoltam az éjszakai bűnömet jóvátéve, a magyar-finn barátság jegyében megpróbálom behúzni a célba. Aztán kis futás után félreállt, úgy gondolta inkább róka, mint pecsenye..Jött egy japán srác, mutogatta az óráját.. Nem veszek én semmit, mégha japán is. De akkor gyere, tempózzuk be a maradékot. Jöttek a bringás kölykök, de hol a felvezető rendőri kíséret? Az nem volt. Ennyit az ünnepélyességről:) Befordultunk végre a térre, egy kis tánc, ökölrázás, örömködés, magyar zászló. Kazunarival egyszerre léptünk a szőnyegre, egyszerre érintettük meg a lábat. Itt a vége, fuss el véle.. Ja, már ne fuss..Itatás, gratula, Szőnyi Ferenc jött ölelt át, egy kicsit eltörött a mécses:) feriJöttek  a többiek, magyarok, magyarok!!!! Ceremonia lezajlott, jött a doktor bácsi, nővérkék. Vittek lábat áztatni. Nem hagyták h én vegyem le a cipőmet, nagyon zavarba voltam. Nincs nekem semmi bajom kérem!! Aztán felültem a nyugiszékbe, ettem, ittam egy kicsit, aztán elég volt a henyélésből gondoltam irány a szálloda. Pancsolásra vágytam már nagyon. Combnyak segített, persze gyalog nem lehet menni ilyenkor a szállodába (kb 200 méter). Beültettek a taxiba, majd alig tudtam kiszállni:) Szánom, bánom, szégyellem, az ünnepségre nem volt kedvem elmenni. Ahogy hallottam nem voltak sokan. Inkább mint a jóllakott napközis mély álomba zuhantam.


Verseny után, hazafele:

Ez már annyira nem izgalmas. Az ebéd finom volt, sikerült összehozni, h magyarok egy asztalnál üljenek, poénkodások, jókedv jellemezte már a társaságot. Athén előtt még Szőnyi Feriékkel csavarogtunk egy kicsit, kis Fiat Pandával megjártuk Tajgetosz rögös útjait (senki nem akart ledobni..:D), Horváth Gyuri igen ügyesen hozta le a kiskocsit. Korintosznál sikerült 2 hajót megcsípni, “közben nagy görög nemzeti ételt falatoztunk”: pizzát:) Jó kis étterem, étlap, pincér: az sincs, amaz sincs, csak pizza van. Visszaérvén Athénba márcsak az Oasis hotelbe jutott hely, amit nem bántunk meg. Másnap egy kicsit kocogtam Mészáros Janival, a többiek nem akartak:( Délután szerettünk volna bemenni Athénba, kis köcsög görögökre megint rájött a sztrájkolhatnék. Majd jövőre csinálunk egy jótifutit a görög gazdaság megsegítésére:) Este bankett, éremosztás. Jó volt hallani mikor kihívták Szilvit, mint női győztest (büszkén mondhatom , h az elején futottam vele vagy 5-10percet:D:D). Fél 12 fele tele hassal úgy döntöttünk, h visszavonulunk pihenni, pedig akkor hozták a fő fogást ha jól láttam. Másnap egy kis csavargás Athénba, majd irány a reptér. Végre magyar légtér, végre magyar föld, levegő. Volt honvágyam rendesen, nem tagadom.
baratok

 

A reptéren igazi meglepi, barátok garmadája: mateve, Ági, nejem, Peti, Tomi, Bandi, Ernő, Ispi, Tábornok úr, és még sokan mások.. Hatalmas élmény volt!


 

 

 

 

(Ön)Értékelés:

Az legyen a Ti dolgotok:) Amúgy jól éreztem magam, élveztem a futást, néminemű szenvedés a futás velejárója. A versenyhez azért kell kemény felkészülés, alázat, erő fizikálisan és fejben. Könnyű ezeket leírni, ahogy a versenyt is könnyebb volt leírni mint teljesíteni. Már a célban elhatároztam: ha lehetőségem lesz rá, akkor jövőre újra nekivágok. Már van mire építeni, van tapasztalat, egy jobb időeredményt szeretnék (akarok) elérni.


Köszönetnyilvánítás:

Köszönöm.. Köszönöm mindenkinek, köszönöm nektek a sok szurkolást, a sok hívást, a sok sms-t, a szeretetet amit kaptam tőletek. A 100%-ból kaptok 40% részesedést, nagyban megkönnyítettétek a dolgomat.

Kiemelten köszönöm támogatóimnak, akik bíztak bennem:

borvidek
nutrixxion

Képek:

Rácz “Shaman” Péter fotói:

https://picasaweb.google.com/Mosonok/SPARTAIHOSOK#


Ági fotói:

https://picasaweb.google.com/112673826353514782094/Sparta_2011

46 hozzászólás

ultrafutó a kedvesem képe

Drága Pecsenye! Imádok ilyen beszámolókat olvasni: csupa jókedv, vidámság, táncolás! Szívből gratulálok Neked és még sok hasonlót kívánok!

Ja, Pheidippides nem kerülhette ki a hegyeket, mert az ellenséges terület volt, szóval nem szivatás ez...történelmi hűség. Tessék örömködni, hogy nem kell vissza is futni... :-)

eftomi 3456 napja
eftomi képe

Élvezettel faltam szavaidat a beszámolódban, mint Te a kilométereket Göröghonban. :-) Gratulálok - mégegyszer - a nem mindennapi teljesítményhez!

Bozót 3456 napja
Bozót képe

A gratula nem fejezi kellőképp amit mondani szeretnék... Tudtam, hogy megcsinálod és tudtam, hogy ilyen jó hangulatú, életkedvet sugárzó beszámolót kapunk (ha ki bírjuk várni :P )  Gép vagy, vazze! 

(de ha nem tanulsz meg legalább minimál szinten angolul, megeszlek! :o) )

stojesz 3456 napja
stojesz képe

Ismét és újra és megint és még nagyon sokszor: gratulálok!!!

zoles73 3456 napja
zoles73 képe

Büszkék lehetünk, hogy a magyar "amatőrök" ilyen profi eredményt nyújtanak szinte "csináld magad" mozgalomból!

Házisárkány 3456 napja
Házisárkány képe

Köszönöm ezt  a szuper beszámolót!!! Nagy-nagy tiszteletem és gratulációm a Tiéd !!!!!

Eperszem 3456 napja
Eperszem képe

Hatalmad nagy Gratuláció Pecsenye, és köszi a beszámolót, jó volt kicsit átélni veled!

Gandi 3456 napja
Gandi képe

Gratula ismét Pecsenye! És ez a beszámoló is szuper, de áruld már el, miféle féleleműző lapult a kis hasitasidban? :-)

Haanchee 3456 napja
Haanchee képe

Gratulálok, szép futás, könnyed, hangulatos beszámoló - ha nem olvastam volna mások Spartathlonjáról korábban, a leírásod alapján azt hihetném, nem is olyan durva ez a verseny, és akár még én is képes lehetek a teljesítésére. :)

Zsocza 3456 napja
Zsocza képe

Pecsenye!A mécses egy TÁÁÁÁÁÁRGY?:-) Hihetetlen vagy.Megint csak óriási gratuláció!!!Király a beszámoló is!Köszi

 

PecsiPeter 3456 napja
PecsiPeter képe

Gratulálok itt is!

Edyth 3456 napja
Edyth képe

ÓRIÁSI GRATULÁCIÓ!!!

Köszi a beszámolót,leríásodból nem tünik ki a verseny nagy-nagy nehézsége ,de érezni és sejteni lehet ,hogy  megvívtad a magad csatáját a célba érésig,és TE nyertél!! GRATULA , SPÁRTAI HŐS !

 

csetbalu 3456 napja
csetbalu képe

úgyis tudod:) szeretünk!

köszönjük, Te adsz nekünk!

és csatlakozom Bozóthoz:):)

ORBEA ORCA 3456 napja
ORBEA ORCA képe

Gratulálok,és a 6000km-hez is!Nem csoda,hogy ez a kihívás sem tudott kifogni rajtad.

Jövőre is sok sikert kívánok!

Gida 3456 napja
Gida képe

Gratulálok, nagyon jó a beszámolód, élveztem végíg...és a képek szuperek !!!

faxau 3456 napja
faxau képe

Újfent gratulálok, nagyon vártam már a beszámolót, de megérte! Hajrá jövőre is!

Sneci-ke 3456 napja
Sneci-ke képe

Mi köszönjük Neked.

V.Petra 3456 napja
V.Petra képe

Egy élmény volt olvasni, köszönöm! És...gratulálok, szívből, remélem nem túl sablonos! :)

Molnartomasz 3456 napja
Molnartomasz képe

Oszinte tiszteletem! Igaz, nemzet-megjobbito MAGYAR vagy!

(Ismersz mar egy kicsit, nagy tiszteloje vagyok a tevekenysegednek. En olimpiai langvivokent is rad szavaztam.)

Molnartomasz 3456 napja
Molnartomasz képe

Igen (tudod), mert en a "serultekkel vagyok"...

posztizoli 3456 napja
posztizoli képe

Jó volt olvasni a beszámolót!! Gratulálok!! Az értékelés csillagos ötös!!:)))

TiGör 3456 napja
TiGör képe

A fene enné meg, most már ehhez a Spartathlon izéhez is egyre több kedvem kezd lenni - mondjuk most mihez nincs... - és erről elsősorban te tehetsz. Amúgy meg nyílván nehéz volt, de a te leírásodból egész megugorhatónak tűnik... Ezt direkt csináltad, ugye? :)

pecsenye 3456 napja
pecsenye képe

Vera drága: van olyan ultrafutó verseny, ami könnyű??? igen, direkt MEGcsináltam:)

Shrek 3456 napja
Shrek képe

A leghíresebb bölcsességek egyike a bibliai mondás, amely szerint a hit hegyeket mozgat. Aki teljes szívével hiszi, hogy meg tud mozdítani egy hegyet, az képes is erre.

picikata 3456 napja
picikata képe

Jó-jó, de mik voltak azok az eretnek gondolatok...???...a csemege ubin kivül... :D

Jótifuti a Görögöknél....hát ez már sokkk.... :)

Az akarat diadala Spártában!!!

HAJRÁ JÖVŐRE! :)



tsoma 3455 napja
tsoma képe

Az UB után volt egy adag fenntartásom, hogy lesz-e elég idő 'talpraállnod'. Örvendek, hogy összehoztad.

Igen, szeretem mikor az ultrafutás megélése több pozitiv élményt ad, mint szenvedést-kinlódást. S ez nagyon úgy néz ki - hozzáállás kérdése is. Igy is lehet ezt csinálni..... Gratula, Te Ösztönfutó!

 

zenoka 3455 napja
zenoka képe

Enged meg hogy ismeretlenul is gratulaljak! Amit Te es a tobbiek ott letettetek fuggetlenul az eredmenytol az nagyon brutal!
Nagyon jo volt olvasni ezt a beszamolot!
a veres bimbis tancikalas meg kifejezetten rock&roll!:)

RunKa 3455 napja
RunKa képe

Nyilván nem egy gyalog meg galopp, hanem egy kőkemény  kitartás, de úgy érzem az írásodból, veszettül élvezted :) Mikor neked eltört, nekem is :) Fantasztikus Ember vagy :) Gratulálok !

 

márkusöcsi 3455 napja
márkusöcsi képe

Mit is mondhatnék, irhatnék?

Mi köszönjük!

VéZsé 3455 napja
VéZsé képe

Gratulálok Csabi !!Végre egy Spartathlonos beszámoló ahol főleg az öröm és a jókedv dominál ,persze ismerve Téged nem is vártam mást :-))azért nem csapsz be, kemény verseny ez ,csak Te keményebb voltál :-))

zakanycs 3455 napja
zakanycs képe

Gratulálok én is! Élvezetes beszámoló, mint mindig.

trixi55 3455 napja
trixi55 képe

Gratulálok! Nagyon jó volt olvasni, nekem úgy tűnt, h nagyon élvezted a nehézségek ellenére is!

prókátor 3454 napja
prókátor képe

Ez fantasztikus volt! hatalmas gratula MESTER!!!!

Levicopter 3454 napja
Levicopter képe

Jó volt olvasni a beszámolót !!Meghoztad az ember kedvét..... :). és persze még egyszer GRATULÁLOK !!

Ispi 3454 napja
Ispi képe

Hüje aki fut!

pecsenye 3454 napja
pecsenye képe

Ispikém.. 3 "j"-vel:D:D

csetbalu 3454 napja
csetbalu képe

hüjjje bizony.... azért ez milyen átb.szás már, évek óta készülsz spártára, odaérsz, erre kiderül, hogy Sparti.

ez olyan, mint amikor elhívott minket MárkusÖcsi, odamentünk, azt hittük, hogy lesz szex, meg árd (bár azt azóta sem tudom, hogy micsoda), de csak egy dombvidéki fröccsivós futóbuli volt.

nalacy 3454 napja
nalacy képe

Gratulálok a futáshoz és ehhez a remek beszámolóhoz is, valamint itt is: Boldog Születésnapot!

Balu! Te kaptál fröccsöt legutóbb?:)))

pde 3454 napja
pde képe

Megtiszteltetés volt olvasni a beszámolód..Köszönöm!

márkusöcsi 3453 napja
márkusöcsi képe

Bár, ez nem ennek a fórumnak a helye, de tudom, hogy kik lesznek persona non grata-k a jövő évi Borvidéken!

Az acél bika, a tizedes meg az összes hüjjje barátaik!

Viszont, tényleg szar lehetett szembesülni, hogy nem is Spárta a cél város!

Remélem a bronz csávó eredeti!

Bozót 3453 napja
Bozót képe

Én meg itt kivánok neked - kissé megkésve - boldogat!  Kár, hogy nem msot volt a verseny, szülinapi bulinak se volna utolsó :) Bár azt majd 245évesen, ugye? :))))))) 

zilaci 3453 napja
zilaci képe

Kivártam, hogy a 42. legyek, annak a számnak azért mégis van valami különös íze a futásban.

Szóval, Csabi, úgyis tudod, mire gondolok, sok újat már nem tudok mondani Neked. Csak megköszönni, hogy leírtad. :)

HarcsaBarna 3453 napja
HarcsaBarna képe

lehet, hogy kevés a 300.000 km, amit még kívántam??? 6000x az a pár év... ha majd kicsit öregebb leszel, csak nem futsz ilyen sokat! Gratulálok és köszi a beszámolót!

Judit Kamilla 3453 napja
Judit Kamilla képe

Én is óráról-órára végigkövettem a versenyedet,nagyon szurkoltam! Hatalmas élmény volt,még így,a számítógép előtt is! Gratulálok!

Tündüs 3452 napja
Tündüs képe

Hihetetlen micsoda erőből, kitartásból "készült" emberek élnek köztünk. Gratulálok!

gyaloggalopp 3452 napja
gyaloggalopp képe

"Durva az a kijelentés, h még élveztem is a futást, a versenyt?" Meg... "szirénlányok"? Pecsenye, öreg barátom, monddsza, te most szórakozni voltál Spártában? :)

 

Örülök, hogy végre a nemnormális hetem után végre elolvashattalak, nagyon bíztam benne, hogy semmi gond nem lett, s hát nem is lett. Bajár, remélem, meglapogathatom a válladat, megérdemled, te egyszerre vagy aranyból, vasból, titánból, nem is tudom azt, hogy miből, de akaratod, szíved, lelked és erőd van, nincs előtted lehetetlen. Ezért is csodáltalak mindig. Emlékszel, hogy két és fél éve Sárváron kértelek, hogy mondd el a titkod? Azóta sem mondtad... de kénytelen leszek magam kitalálni, úgy látom. Majd figyellek, mikor ilyeneket csinálsz... van mit tanulnom tőled. Még egyszer gratulálok, nagyon nagy voltál!

 

Tudod... Te meg Szilvi (elnézést: Szilvi meg te) jól megráztatok és visszahoztátok a kedvemet a futáshoz. Ezt külön köszönöm. szilvinek is megköszöntem, neked is köszönöm. Erőt ad, lelkesít, motivál minden ilyen, amit ti csináltok.

 

Ja, és Ispinek igaza van. Hülye, aki fut! :-D

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (2 bejegyzés)
2015-04 hó (2 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-12 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (2 bejegyzés)
2014-04 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-12 hó (2 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (2 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (3 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (5 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (3 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (4 bejegyzés)
2009-12 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (5 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)