8 hozzászólásA múltkor már úgy éreztem, nagyjából kikísérleteztem, milyen módszerrel juthatok legmesszebb 24 óra alatt, egy perc gyaloglás másfél perc futás váltogatását találtam legkevésbé fárasztónak. Az a lényeg, hogy a két mozgásforma nem teljesen azonos izmokat használ, a "futóizmok" regenerálódhatnak gyaloglás közben, sőt ez talán fordítva is igaz.
Kicsit megingatott azonban Kouros a facebook oldalán írtakkal. Élettanilag talán helyes beosztani az erőt és gyalogolni az első körtől, de mi a helyzet etikailag? Nem illik az ultrafutás szellemiségéhez a tervszerű visszafogottság. Az ókori görög hérosz nem akarja elkerülni a szenvedést és a bukást, keresi a végzetét.
Valahogy fel kell oldani ezt az ellentmondást. A ma reggeli kocogásom közben hirtelen rájöttem :-). Mi lenne, ha nem futást váltogatnék gyaloglással, hanem kétféle futóstílust? Aztán persze a verseny egy bizonyos pontján már bejöhetne a gyaloglás is, ha muszáj.
Valamikor nagyon érdekeltek a futóstílusok, kettőt sokat gyakoroltam és most is alkalmazom őket tempótól és kedvtől függően:
http://powerhiker.fw.hu/pirie.htm
http://powerhiker.fw.hu/futotechnika_mittleman.htm
Az első dinamikus, lábközépen futás, a második sarkon történő, kissé ezoterikus ultrafutó stílus.
Az első jobban adja magát gyors a futáshoz, a második lassúhoz, de némi gyakorlás után ez már nem ilyen szükségszerű, pl. a félmaratoni egyéni csúcsomat sarkon, a 12 órást lábközépen futottam.
Meglehetősen eltér a kettő, más izmokat használnak, talán hasonló elven, mint a futás-gyaloglás ez a váltogatás is működhetne. És mégsem olyan ciki, mint a séta, amivel jól kizárnám magam A VALÓDI futók közül, Mr. Kurosz szerint :-)
jól hangzik az ötlet. mostanában kouros-kultusz van mindenkinél? :)
egyébként nem tudom, láttad-e a blogomban, hogy kipróbáltam a futás-gyaloglást, katasztrofális eredménnyel. valszeg igaz az, hogy nagyon edzettnek kell lenni ehhez!