Hideg-szeles délelőtt indúltam. A borongós idő és a szél se zavart, sőt. Hallgattam a zenét és magamban tervezgettem az útvonalat és a várható terepet. A kiserdőnek már minden szegletét ismerem, mégis az esetek többségében ugyanazt az útvonalat választom, ki tudja miért. A hangulatom jó volt, nem nyomasztott semmi. Egyenletes kb. 6min/km átlaggal futottam 120-130-as pulzussal, a dombokon néha felment 140-150-re. Néha éreztem néhány csepp esőt.Egyszer csak óriási robajjal megdördűlt az ég és kövér nagy cseppekben esni kezdett, majd zuhogott. Megfordúlt a fejemben, hogy változtatok a terven és irány hazafelé. De eszembe jutott egy futótárs kimondott véleménye a futógépről és egy ki nem mondott gondolata azokról akik egyátalán észreveszik, hogy van időjárás., igy tovább futottam. Amire véget értek a tervezett köreim, az eső is elállt és kisütött a nap és én örültem. Arra gondoltam, hogy jó lenne ha mindig igy kezdődne a nap.