Már 32 535 322 km-t sportoltatok
Fuss, hogy utolérjenek!

Aki nem lép száznyócvanat, nem kap finom pácolt halat

Bozót | 2010-03-24 14:55:10 | 6 hozzászólás

Nyugi, nem ment el a maradék eszem is. Csak játszottam a tempóval, lépésszámmal egyet, mert megígértem itteni kedves ismeretlen ismerősöknek. Hogy mit meg nem tesz az ember a kis drágákért :) Tehát feláldoztam magam, eredmény az edzésnaplómban a mai napnál.

Röviden, tudok 8 perces kilik felett is futni lötyögni, a lépésszám akkor is percenként kb 170. Kicsit kényelmesebb tempóban, 6-6:30 körül odafigyelés nélkül, spontán is 180.  7 perces felett már konyulna kicsit a 170 felé, de gond nélkül tudom a 180-at tartani.

Ma is mezítláb kocogtam, mert ezzel is zaklattak érveltek, hogy lassan nem jó mezítlábazni, mert nehéz a jó stílust tartani. Hát nem :)  Szerk.: szóval, hát DE! Tehát lassan is jó, a tartásomra nem kellett figyeljek, a kis lépéseknek köszönhetően pedig lassú tempónál se vertem a sarkam. Fincsi, lebegős volt :)

Mezítláb a parkban

Bozót | 2010-03-19 11:41:08 | 5 hozzászólás

Apropó, ismeritek a színdarabot? Vagy a filmváltozatát Robert Redforddal és Jane Fondával? Eredetiben olvastam, a filmet magyarul láttam, nekem tetszettek.

 

No, nem a színművészetről szeretnék csevegni, meg nem is a mezítlábazósdiról szeretnék momentán több bőrt lenyúzni(a lábamról se ...), csak annyira jólesett ez a mai kocogás, hogy meg akartam osztani az arra érdemes drága közönséggel. Mellesleg röhej, hogy a való életben tizedennyire sem vagyok egy feltűnési viszketegséggel megáldott, magamutogató jószág, de itt a többi zakkant (pardon, sportkedvelő) között jól elfér az én hülyeségem is, tehát miért is ne osztanám meg :) Ugye, hogy ugye? :)

Tehát miután kedves fiam, édesapám és bátyám, no meg a többi Sándor már tegnap gondoskodott az időjárás jobbra fordulásáról, majd ezt követően, drága férjem és névrokonai a mai napra is becuccoltak egy zsák meleg tavaszi időt, egyszerűen muszáj volt kimennem futni. 

Bár kora reggel még csak 5 fokot mutatott a hőmérő, a napocska gyorsan tett róla, hogy feljebb kússzon az a higanyszál, valamint hathatós tevékenysége nyomán a talaj is kellemes hőmérsékletűre változott. Mindezekből egyenesen következett, hogy csupán az erdőszélig viseltem lábbelit, aztán egy bokor alatt szépen biztonságba helyeztem és nekilódultam. A múltkor még havas fotókkal illusztrált útvonalat választottam, bár rá kellett jönnöm, hogy a fenyves szuperjó hely, csak épp a fenyőfákról nem csak tűlevél hullik (ami önmagában nagyon finom, rugalmas felületet adna) hanem ágacskák is, és azok igencsak szúrnak-nyomnak. Hasonlóan jártam a vastagabb levéltakaróval fedett utacskákon, ahol rá kellett jönnöm, hogy hiába finom puha a levélszőnyeg, ha időnként kivágott-kitört fácskák tönkjébe, lehullott ágakba rugdalok, illetve elhullott akáctüskékbe lépdelek. Maradt a homokos földút, amit a keréknyomon keményre tapostak a járgányok, középen viszont kissé süppedős és laza. 

A végére beiktattam néhány sprintet. Igazából a lendületes tempónál jön ki legjobban a cipőtlenség előnye,szerintem klasszisokkal gyorsabb vagyok, mint cipőben. Persze jó technikával, szögesben még gyorsabb lehetnék, de ugyebár nem sprinternek készülök :)))

From Magyarország, Tápiószecső - természet

Egy misét megérne az az élmény is, mikor mindezek után visszavettem a cipőmet (muszáj, mert a házunk körül rengeteg akácot vágtak-vágnak és minden tele van a tüskékkel, ágakkal) Kb olyan érzés volt, mintha egy-egy vizes kispárnát erősítettem volna a talpamhoz, pedig a széthordott Adidas Response még csak nem is egy stabil vagy kifejezetten nehéz jószág....

Áááááá

Bozót | 2010-03-17 12:42:06 | 9 hozzászólás

Rettenetesen felhúztak tegnap. Elmentem vért adni (nem először) és közölték, hogy nem adhatok, sőt, korábban sem adhattam volna, sőt, soha többé sem adhatok. Ugyanis valami idióta által kitalált okból, a glaucoma végleges kizáró ok. 

WTF?!

 A betegségnek halvány köze nincs a vérhez, a látóideget dögleszti meg. Az enyém kb 25 éve döglött, kezelés alatt sem állok. A vérem épp olyan friss és egészséges amilyen én vagyok. Örülhetnének, hogy adni akarok belőle.

(mellesleg épp meg akartam kérdezni, hogy valami donorlistára vagy sürgősségi izére hogyan lehet felkerülni, mert szívesen adnék vért, plazmát ha sürgős helyzet van, talán még csontvelőt is, ha rádumálnak....no meg őssejtet is lehet, bár nem tudom nálunk csinálják-e)

Azt nem kérdeztem meg, bár a nyelvemen volt, hogy ha nulla negatív lennék, akkor bezzeg kéne a vérem?! Avagy netán negatív diszkriminációt valósítanak meg a látássérültekkel szemben? (mellesleg nem tartom magam annak, de mind1)

Ez akkora baromság, hogy na!

 

A mérgelődés haszna annyi volt, hogy valószínűleg sebességrekordot döntöttem bringán.....

Kütyük 2.rész

Bozót | 2010-03-16 10:04:04 | 8 hozzászólás

Harmadik futónk, Greg  Hammett 31 éves testnevelőtanár és eredményes terepfutó. Éppen a New England Grand Tree versenysorozatra készült ami 25 technikás terepfutamból áll egyenként  7 és 50mérföld közötti távokon (12-80km). 2005-ben és 2007-ben Greg került ki győztesen a viadalból, de hogy ismét esélye legyen a nyerésre olyan edzésmunkát kellett végeznie ami javít a versenytempóján, úgy hogy közben nem sérül le.

 

Greg éveken át ugyanazokat a köröket futotta a lakhelyéhez közeli nemzeti parkban, amiket aztán hozzávetőleges pontossággal jegyzett be a naplójába. Még oda is költözött a pályák közelébe, hogy házából kilépve rögtön futhasson. Aztán a kapott Garmin Forerunner 405-el töltött első néhány futás után kiderült, hogy az ő tízmérföldes köre valójában csak 8,6mérföld, a nyolcmérföldes pedig csak 6,1.

 

Némi meglepetés után Greget már nem nagyon érdekli a Garmin véleménye. Szerinte a terepedzés esetében nem is a táv meghatározása a legfontosabb, hanem a szintemelkedés.

Természetesen a modern technika számára ez sem volt probléma, feltöltötték Greg kedvenc terepeit a TrainingPaks WKO+ nevű szoftverre, ami pontosan kiszámítja a szinteket és a terhelés mértékét és aztán részletes grafikonokat készít. Jól látható ahogyan  a terhelés mértéke folyamatosan nőtt Greg edzései során és hogy ideje rápihennie a következő versenyre. Greget nem igazán nyűgözte le a technika vívmánya. Egy vállrándítással csak azt mormogta: Ennyit a naplómból is látok.

 

Egy napon a teszt vezetője elment Greghez amikor ő épp futni volt. Bátyja nyitott ajtót és elmondta, hogy Greg utálja a Garmint. A régi naplójában ugyanúgy a saját maga által megsaccolt távok szerepeltek, a lap tetejére pedig odafirkantotta :  Rohadt Garmin!!!!

 

Később Greg azt mondta, hogy hisz az órának, csak épp nem jelentenek neki sokat azok az adatok. Évekig tudatosan túlzott a lefutott edzéstávokat illetően és mégis működött a dolog. A pulzusmérő szintén nem hatja meg őt. Ha egy kemény domb résztáv közben kivagyok, miben tud segíteni? Azt mondja, lassítsak??

Decemberre Greg visszautasította az összes modern technikát és visszavette a régi kopott stopperóráját. A kissé rapszódikus edzésprogramja ellenére – vagy éppen annak köszönhetően – Greg végül megnyerte a Grand Tree sorozatot, két új pályarekordot is beállítva közben.

 

 

A csodabogarak mellett vannak igazi különlegességek is, mint például Bill Dixon, a 62 éves nyugdíjas matematikatanár és futó. Amikor laboratóriumi körülmények közt megmérték VO2Max értékét mindenkinek leesett az álla. 63,2 ml amivel még az ifjú profi állóképességi sportolókat is megszégyeníti (korához képest a 40-es érték már nagyon jónak számítana)

 

2007-ben Bill a 60-64évesek korosztályában harmadik helyen állt az USATF nemzeti ranglistáján. 2008-ban is szeretett volna az élen szerepelni. A teszt idején Bill éppen a legfontosabb versenyére készült, a Stockade-athon néven New York államban megrendezett 15km-es viadalra, ami regionális 15km-es bajnokság is egyben, így komoly súlya van a ranglistás helyezések meghatározásában.

 

Korábban Bill heti 40-50 mérföldet edzett, általában három kemény edzésből. Például 4x1mérföld igen fárasztó fokozó edzés után még gyakran belehúzott a hazafelé kocogás közben is, még gyorsabb tempóban, mint a résztávot.

 

A naplójából látható, hogy ismétlődő sérülésekkel bajlódott. Az utóbbi néhány évben egymást követték a combhajlító, csípő, boka és vádlisérülések, és Bill gyanakodni kezdett, hogy talán a túl intenzív edzésekért fizet meg ezekkel a bajokkal. Nemrég olvasott egy könyvben a 19. századi tengerészek embertpróbáló munkájáról, akiknek oda kellett figyelniük, ne strapálják túl magukat. A könyvben szereplő bibliai idézet különösen nagy hatással volt Billre: Egy élő kutya jobb, mint egy döglött oroszlán.

 

Tehát Bill hajlandó pulzusmérővel folytatni az edzéseit és lassítani a tempón. Megbízható, pontos eszközre van szüksége, amellyel naponta meghatározhatja a számára ideális pulzuszónát az aktuális állapota és a külső körülmények függvényében. Egyáltalán nincs szüksége azonban bíztató üzenetekre, ábrácskákra, virtuális vállveregetésre.

Két profi eszközt kapott végül, egy Suunto t6c és egy Polar RS800CX, footpoddal és mellkasi jeladóval.

 

Dennis Barker edzőt kérték fel, hogy segítsen elkészíteni Bill új edzéstervét. Elit versenyzői számára Barker edző  5x1mérföldes résztávokat írt elő 1 perces pihenőkkel és heti aerob küszöb edzést a max pulzus 90százalékán. Ezzel az edzéssel több versenyző két hónap alatt 5 perces mérföldekről 4:40-esre javult. Az edző szerint az a lényeg, hogy az adott egyén számára megfelelő zónában edzzen és akkor maximális fejlődést érhet el a túledzésből adódó sérülés veszélye nélkül.

 

A tempóedzésekhez Bill max pulzusának 90százalékánál határozzák meg a felső határt. Így elkerülheti, hogy átlendüljön a laktátküszöbön ami felett a szervezet nem képes olyan gyorsan feldolgozni a termelődő tejsavat, mint ahogyan az elárasztja Bill testét. Egyik edzésén Bill egymérföldes résztávot futott dombos terepen, 6:20 és 6:40 közötti időkkel. Az óra kijelzi aktuális pulzusát amit így könnyen figyelemmel kísérhet és a kívánt zónában tarthatja. Ahogy várható volt, a laktátküszöb alatti tempóval Bill nem fáradt ki különösebben, de lassúnak érezte a tempót. Hasonlóképp, az óra segítségével Bill laza futásai tényleg a könnyű zónában maradtak.

 

Néhány héttel később, Bill nekilátott az adatok elemzéséhez. Az órához kapott szoftvert túl bonyolultnak találta, ezért visszatért az Excel táblákhoz. Láthatóvá vált, hogy az azonos pulzusértékekhez egyre jobb tempók tartoztak. Kezdetben a tempófutás sebessége 6:08 perc volt mérföldenként, ez 5:54-re javult. Bill megértette, hogy ha ésszel edz, jobban fejlődik.

 

A Stockade-athon 1200 fős mezőnyében Bill 22. helyen ér célba 55:50 idővel. A verseny alatt nem nézte az órát, de otthon feltölti az adatokat a számítógépére és az egy tökéletes futás grafikonját rajzolja ki. Az emelkedő pulzus jelzi, hogy a terhelés egyre nagyobb volt a futás alatt, az utolsó 30másodercben érve el a maximumot. Mellette az emelkedő sebesség grafikon 6perc körül mozog, majd a végére még meredekebben emelkedik. A lépésfrekvencia az első 7mérföld alatt egyenletesen 188 lépés percenként, majd lecsökken 178-ra, ami azt jelzi, hogy Bill úgy tartotta a lendületes tempót, hogy meghosszabbította a lépéseit néhány centiméterrel. A helyes tartás és stílust akkor is tartania kell, amikor úgy érzi, kisebbeket lép.

 

A verseny után jó híreket kapott: a 60év felettiek kategóriájában a nemzeti ranglista első helyét csípte meg. Sikerült neki!

 Azóta is használja a pulzusmérőt, de a csili-vili kiegészítők és extra funkciók most is hidegen hagyják.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 

Ennek vége, de lesz más :) Stay tuned, csak hogy tanuljatok egy hasznos kifejezést :)

Kütyük

Bozót | 2010-03-15 01:55:15 | 12 hozzászólás

Egy Runner's World cikk (Times are changing, 2009.július) első fele, nagyon-nagyon pongyola stílusban. Azért élvezzétek Kacsintás Persze akinek nem okoz gondot, az inkább az eredetit olvassa el.

A Runner’s World című népszerű magazinban jelent meg egy meglehetősen terjengős írás a különféle futócomputerek hasznosságáról, néhány konkrét futó példáján bemutatva az egyes eszközök használatát. Tulajdonképp azt kívánták tesztelni, hogy mennyiben segítik a modern technika ezen vívmányai a futókat az edzéseik során és céljaik elérésében.

 

Négy futót kértek fel a teszthez, kezdőtől a félprofiig, akik hét hónapon át viselték minden edzésükön a pulzusmérős futóórát, majd elemezték és értékelték a kapott adatokat. Természetesen a táv, sebesség adatok mindegyikőjüknek jól jöttek, de többen vélték úgy, hogy az eszköz segít nekik okosabban edzeni, jobban fejlődni és elkerülni a sérüléseket.

 

A kezdő futó Kelt Naylor 45 éves mackós alkatú férfi, egy baráti bringatúrán eszmélt rá, hogy tennie kell valamit ha formában akar maradni. A futás logikusnak tűnt, hiszen gyönyörű erdei ösvényekkel rendelkező környéken lakott. Célja csupán heti háromszor félóra futás volt, amivel növelni akarta állóképességét, még csak nem is a fogyásra hajtott, sőt versenyeken sem kívánt részt venni.

Egy Garmin Forerunner 405 lett az edzőtársa. Naylor kedveli a számszerűsített adatokat, munkahelyén egy lekvárfőző üzemben is fontos, hogy pontosan a megfelelő hőmérsékletre melegítsék a gyümölcsöket és az éppen szükséges ideig főzzék őket, amit Naylor örömmel és nagy szakértelemmel felügyel, ahogyan a számítógépén is komplex adatbázisban tartja nyilván a beszerzéseket és az eladásokat. A futóórájától is ilyesmit vár el.

Már az első edzésen lenyűgözte őt a kis szerkezet, ám rögtön érdeklődött is a gps pontosságáról. Megnyugtatták, hogy még sűrű lombozat alatt és akár rövid alagútban is képes fogni a jelet és félméteres vagy még szűkebb pontossággal méri a megtett távot. Az edzések után wireless kapcsolaton feltölti az adatokat a számítógépére és a Garmin weboldalán elemzi. A táv és sebesség rendben, de a 173-as átlagpulzus a népszerű képlet szerint 96%-os terhelésnek felelne meg, ami nem életszerű. Egy edző és sportorvos megmagyarázta Naylornak, hogy a legtöbb sportóra a 220-életkor formulát alkalmazza a maximum pulzus meghatározásához, ami azonban az emberek jórészénél nem jó értéket ad. Edző segítségével, Naylor átállította az órán a könnyű zónához tartozó pulzusértékeket, amit persze ő rendkívül lassúnak érez. Mark Smith edző (és 2:19-es maratonista) szerint a kezdők legnagyobb problémája, hogy olyanok, mint a kisgyerekek: sprintelnek 100métert, összeesnek. Megállapítják, hogy futni nehéz, rossz érzés és nekik ez nem fog menni, aztán feladják.

Naylor még napokkal az első edzés után is érezte annak hatását, ám az új könnyű zónában edzéssel hamar ráérzett a futásra. Télen Naylor inkább az edzőteremben futott, így a 405-öt lecserélték egy FR60-ra, mely footpod segítségével méri a távot és a lépésfrekvenciát. A helyes lépésszám javítja a futóstílust és a hatékonyságot. Sok kezdő csupán 140lépést tesz percenként, míg a tapasztaltabb futóknál 180 körül van ez a szám.  Tél közepére már Naylor is elérte a 145 lépést, majd pár hónap múlva a 160-at.

Áprilisban Naylor már résztávos edzéseket is végzett a futópadon: 2 perc 180pulzussal, majd kocogás. Tartása könnyed, a keringése is sokat erősödött. A Garmin naplóját visszanézve jól látható a fejlődés. Korábban a 7:30-as tempó, 2 fokos emelkedőn már 180-as pulzust jelentett, míg most ugyanazt a tempót 160-as pulzussal tudta futni.

 

 

A második futó, Jennifer Parker 31 éves családanya, aki katonatiszt édesapja nyomására  vett részt először futóversenyen 15 évesen a nővérével együtt, ám majdhogynem utolsóként végeztek. Édesapja csalódott volt, amit ő sosem tudott elfelejteni. Később, 22 éves egyedüálló anyaként, azért kezdett futni, hogy leadja a szülés után megmaradt súlyfelesleget és vonzóbbá váljon. Rendszeresen futott, néhány versenyen is részt vett, megismerte álmai férfiját aki feleségül is vette. Ám nem sokkal ezután az édesapja leukémiában elhunyt és Jennifer a felgyülemlett érzelmi feszültséget rendszeres hosszú futásokkal próbálta levezetni. „Sosem tudtam milyen tempóban vagy mekkora távot fussak. Mindig nagyon elfáradtam és leestek a lábkörmeim”-mondta.

Jennifer tehát már rendelkezett futómúlttal, de szeretett volna tovább fejlődni ám nem tudta milyen tempóban végezze a gyorsabb illetve a könnyű futásokat. Egy Polar FT60-as órát kapott, pulzusmérő mellkaspánttal és footpoddal. Az óra meghatározott számára  három edzészónát, (könnyű, közepes és nehéz) és összesen heti 5 és fél óra edzést javasolt, annak túlnyomó részét a könnyű zónában. A könnyű zóna tempója kellemes meglepetés Jennifer számára, ez volt az a tempó amiben korábban maximum öreg kutyájával kocorászott. Azonnal érezte, hogy sokkal több energiája van amióta nem teljes gőzzel fut minden edzésen.

Az óra olyan üzeneteket is küld, mint „Nem pihented ki kellőképpen az előző hetet” vagy „Szép volt! Csak így tovább!” emiatt Jennifer úgy gondolt rá, mint egy tamagocsira akivel foglalkozni kell. Reggelente 6,5km-t futott, délután pedig kerékpárral ment  a fia elé az iskolába csak hogy munkát adjon az órának. A foot poddal a gps-hez hasonló pontossággal le tudta mérni a megtett távot (sőt, az atlétika pályán még pontosabban), és ha rövidebbnek bizonyult az aznapi táv, még kiszaladt a kutyával egy körre. Jennifer megállapította, hogy egészen megváltozott a futáshoz való hozzáállása, már nem a fogyás állt a középpontban, hanem azért futott, mert látta a folyamatos fejlődést.

Az óra nem csak lassan futni tanította meg Jennifert. Novemberben résztáv edzésekbe kezdett, a nehéz zónában, 3x 1mérföld(1600m) sprinteket a max pulzus 80-90százalékán, köztük 2 perc pihenővel. A végére nagyon kifáradt, de büszke volt élete első résztávjára. A hét végén órája megdícsérte kíváló teljesítményéért és még egy kis kupát is „adott” neki.

Jennifer számára meglepő volt, milyen jól követte az órája a pulzus apró változásait és állapítottaa meg a keringése fejlettségét. Amikor először végezte el a Polar fitness tesztet, az edzett kategóriába sorolta őt, néhány hónap rendszeres edzés után az órán az elit felirat jelent meg.

Egy kis karóra amelyik fel tudja mérni az általános edzettségünket, már furcsának tűnhet, hát még egy olyan ami a jövőnket is megmondja! A Polar cég szerint a fitness teszt meg tudja becsülni a sportoló Vo2Max értékét, a vér által felvehető és szállítható oxigén maximális mennyiségét. Számos orvos szerint a VO2Max értéke fontos jele a veleszületett futótehetségnek.

Kíváncsiságból, megmérték Jennifer VO2Max értékét laboratóriumi körülmények között, futópadon. Két percenként emelve a meredekségen, 15perc tempós futás után, 8százalékos emelkedőn már nem sokáig bírta szusszal. Az eredmény 51.2 ami nagyon jónak számít egy hasonló korú nőnek. Az óra jól tippelt, de a mérés Jennifert is meggyőzte, hogy többre lehet képes, mint valaha gondolta. Ezután még céltudatosabban dolgozott , közel 600mérföldet tett  az órába, és benevezett élete második futóversenyére ahol a 10km távon 54:19 idejével harmadik helyen ért célba. Természetesen nagyon boldog volt csak azt sajnálta, hogy édesapja nem láthatta őt.

 

Folyt.köv.

 

 

Mennyi az annyi?

Bozót | 2010-03-13 00:04:06 | 8 hozzászólás

Ugye sokan szeretnénk tudni, mennyi kalóriát égetünk el egy-egy edzésünkkel? Jónéhány futópad, óra és egyéb kütyü mond is nekünk egy hozzávetőleges adatot. Hogy mennyire pontosak? Hááát...

 

Olvastam egy elég színvonalas cikkben, hogy csináltak egy ilyen tesztet az USA-ban(Montana State University). A tesztalany 40 percig futópadon tempózott 8 perces mérföldekkel(kb 5 perces kilikkel) és többféle eszközzel mérték az általa felhasznált kalóriát (persze a kütyükbe betáplálva a szükséges adatokat) 

Futópad kompjutere szerint : 642

Nike+ szerint: 531

Polar RS800CX szerint: 415

No és a meglepi? A legmegbízhatóbbnak tekinthető, legtöbb adatot kezelő kütyüvel (ActiTrainer) csupán 395kalóriát mértek. 

 

Na köpjétek ki gyorsan azt a somlóit! NyelvöltésKacsintás

Diétás per kettő :)

Bozót | 2010-03-12 16:11:57 | Nincs hozzászólás!

A somlói receptjét, másokkal egyetemben, megtaláljátok a barátaimmal közös gasztroblogunkon :) És ez itt a reklám helye :P

http://www.konyhamoka.blogspot.com

Na, de aki nem akar egy fél évet vissza scrollozni, annak ITT van a somlói :)

Egy diétás bejegyzés

Bozót | 2010-03-12 08:30:08 | 11 hozzászólás

A következő irományban a nyugalom megzavarására alkalmas képi elemek fordulhatnak elő. Diétázó és cukorbeteg olvasóinktól elnézést kérünk. 

 

Előzetesben, olyan mókás azért, hogy a rekordszámú hozzászólást egy ifjú hölgy erősen provokatív jellegű diétás-edzős bejegyzése kapta :) Látszik, hogy kevés az akaraterőm, mert mikor olvastam, még feltett szándékom volt befogni a csőröm és   nem reagálni Kacsintás

 

A hozzászólásokat olvasva, többen is emlegették a somlói galuskát, csorgott is a nyálam rendesen, erre délután a fiam kiszúrta, hogy a desktop monitorán egy somlói-közelkép a asztal háttere és közölte, hogy: Anya olyat süssél nekem! 

Ha már a kajálás a téma, hát legyen egy kis gasztro bejegyzés is a blogomban. Az úrkisértő reggeli után (tejeskávé nyers tejjel, cukorral; kenyérfelfújt fügés kalácsból) hamarosan nekilátok két kis szemem fényének sütit alkotni. 

 

 

Ilyet:

Somlói Somlói galuska

Elméletek

Bozót | 2010-03-09 18:47:34 | 5 hozzászólás

Nem állítanám, hogy komolyan kutatom a különféle elméleteket, de elolvasgatom amiket az ismerősök ajánlgatnak illetve amibe belebotlok és megörülök neki, mint kiskuty a farkának, ha valamelyik népszerű módszerben visszaköszönnek a saját elképzeléseim. Ma egy ilyen pillanatom volt, amikor egy netbarátom belinkelte EZT a weboldalt. Persze-persze valahol ez is csak üzlet, nem is reklámnak szánom a dolgot, de azért jobban belenézve amit ez a bácsi prédikál az eléggé hasonlít az én elméleteimhez. Nem fedi teljesen, de hasonlít. És ezért jó olvasgatni :)  

Márciusi hó

Bozót | 2010-03-08 11:46:20 | 9 hozzászólás

(Először egy szerkesztői info, raktam két fotót a Mátrahegyhez :)

 

Nem tudom,tegnap az ország többi részén milyen idő volt, de itt a változóan felhős, enyhe napsütéses, de hideg közepette egyszercsak szakadni kezdett a hó. Kb egy órát esett, hihetetlen nagy pelyhekben, valami csoda volt. Aztán ahogy jött úgy el is röppent a hófelhő, közel 10cm laza porhavat hagyva a földön. Csak picit randalíroztunk benne tegnap a srácokkal, de tudtam, hogy ha reggelre még meg lesz, akkor ki kell mennem futni benne egyet. 

Farkasordító hideg volt éjjel, így a hónak esze ágában nem volt elolvadni, csak épp összefagyott egy cseppet, így csak 5-6cm volt már. 

Bemelegítésnek a szokásos körjárat: állatok - óvoda(persze szánkóval) - posta - közért , közben gúnyos vigyorgás a bénázó autósokon (sose fogom megérteni, miért gondolják, hogy a jégbordás úton tövig kell nyomni a gázt....)  Gyors átöltözés után irány az erdő!

Valami meseszerű volt az egész, nem is emlékszem, mikor volt ennyire szép utoljára. Tiszta Winter Wonderland Vigyor A hatalmas pelyhek puha csomókban ültek az ágakon, mint a vatta, és ha egy-egy szellőfuvallatra vagy madár lába nyomán megrezzent valamelyik ág akkor finom zuzmara szállt, szikrázva a napsütésben. Időnként úgy jártam mint a Whiskas cica a téli reklámban, amikor épp felettem rezentette meg valami az ágakat.  Azért volt valami mókás abban ahogy nyomultam a hóban, felettem pedig valaki folyamatosan trillázta, hogy Nyitnikék-nyitnikék Király

Szándékosan a fenyves felé vettem az irányt, mert amúgy is imádom a fenyőket, de télen, hóval borítva valami különleges bája van ezeknek a fáknak. Tovább is tekeregtem volna az erdőben, de a gyomrom már úgy korgott, hogy időnként azt hittem, maci van a bokorban, így laza 40 perces lett csak a köröcske, de nagyon jólesett. No meg utána a reggeli (már inkább brunch...) 

 

Pici fenyők is vannak ám! Jön az utánpótlás :)

 

Szegénykék,néhol magányosan állnak és olyan kis gizdák, hogy egészen lenyomja őket egy kis hó

Mátrahegy 40

Bozót | 2010-03-07 15:36:01 | 5 hozzászólás

Már egy héttel korábban elkezdtem agyalni ezen a hétvégén és leginkább a Bükki kilátások vonzott, csak a logisztika tűnt macerásnak. Szállást nem szerettem volna igénybe venni, Zoncsi is leszavazott, így végül megegyeztünk a Mátrahegyben, no és hogy beszállhatok az autókájába ismét.

Családomtól már pénteken "megszabadultam" így lett volna lehetőségem rápihenni a túrára, de kedves barátném feldobta az ötletet, hogy ha már így gyerek és férjtelenül lehetünk, akkor igyunk az új lakására. Az volt a mázlink, hogy a Pina Colada kissé régi volt és valami fura mellékíz érződött rajta, és azon kívül csak Blue Curacao és ananászlé volt kéznél, mert így végül nem ittunk sokat Kacsintás

Viszont éjjel kettőig pakolásztunk és dumáltunk, plusz a kedves kollegái még telefonáltak 3 óra körül.  A buszhoz pedig 4:45-kor szólt az ébresztő.....

Eszembe jutott a jól ismert bölcsesség : hogy kell ilyenkor felkelni? Gyorsan!  Így is tettem és gyors öltözés után irány a buszmegálló. Azajtón kilépve megcsapott a hideg levegő. Baromi hideg volt! Szerencsére időben jött a busz, Pesten felvett Zoncsi és suhantunk Mátrafüred felé. Zoncsi aggódott, hogy lekéssük a nevezést, ezért padlógázzal haladtunk :)

Odaérve rájöttünk, hogy nem maradtunk le semmiről, ennek örömére 40 percet(!) elszöttyögtünk öltözködéssel, pakolászással... Aztán csak elrajtoltunk végül 8:40-kor, a 40-esek közül talán utolsónak.

Természetesen az első lehetséges helyen majdnem el is kavartunk, de észrevettük, hogy rosszfelé megyünk és visszakocogtunk a kanyarhoz. A Múzslát lazán megmásztuk, ott mondták, hogy már elment a 40-es seprű (és akkor?!) Szerelékigazítás után robogtunk is tovább és a sástói pontnál találkoztunk is a seprűvel :) Megállapította, hogy nem úgy nézünk ki, mint aki kicsúszna a szintidőből és utunkra engedett. A következő tölgyerdőben egy darabon nem láttuk a jelzést, Zoncsi küzdött a gps csodával (eredménytelenül), aztán megláttuk az útjelző-táblát :) A sziklás lejtő izgis volt, akárcsak a Köves bércre vezető domboldal. Itt még nem láttunk havat, annak viszont örültünk, hogy az előző napokban hideg volt, mert különösebb sár sem volt, inkább ropogós fagyott talaj. Néhol azért voltak mocsaras részek(Zoncsi rögtön az elsőnél lábáztatott) és a patakok is csobogtak rendesen. 

Tehát Köves bérc, pecsét, csoki, nyomás tovább. Innen egy darabig még együtt mentünk, de Zoncsi hamarosan megelégelte a tötyörgésemet és elköszöntünk. Egyedül folytattam utamat Galyatető felé és perceken belül benéztem egy kanyart és beletettem vagy 2kilit a távba, meg rengeteg időt.... Egyre téliesebbé vált a táj, általánossá vált a fagyott hótakaró, az ösvényeken nagyon csúszós görönygyös jéggé fagyva,  a hótalan foltokon pedig ragadós sár próbálkozott. Néhány helyen csörgedező vízfolyásokat kereszteztünk, de megúsztam szárazon. Azt hittem sose érek föl Galyatetőre, de egyszercsak elhagytam a műutat és elértem az EP-t. Kedves idős úr volt a pontőr, pecsételt és szódával kínált. A palackomba nem akartam szénsavas cuccot, erre adott sima vizet, majd miután teletöltötte a palackomat akkor mondta, hogy van bora is....Nem akartam méltatlan cselekedetre ragadtatni magam és kiönteni a drága ivóvizet, a vizemhez meg nem akartam bort önteni, így megköszöntem a munkáját és távoztam.

A piros kereszten suhanva elcsócsáltam a kekszemet, mert már nagyon éhes voltam. Szerencsére Parádsasvár nem volt messze és az Autós Büfében fantasztikusan finom zsíros deszkát kaptunk. Megleptem magam egy pohár vörösboros kólával ami picit fejbevágott, mert én 1 dl borral kértem a hölgy pedig két decit löttyintett, de végül nem szóltam érte Nyelvöltés Nagyon kedves gesztus volt az itt kapott nőnapi süti is!

Épp előttem szedelőzködött egy háromtagú kiscsapat és mikor utánuk indultam, mondta a zsíroskenyeret készítő férfi, hogy hajtsam má meg a srácokat, mert nem érünk be időben Kacsintás Mondtam, hogy nem együtt vagyunk, de megyek meghajtom őket. 

A Sós-cseri tető gyorsan meglett, szúróbélyegző, utolértem az említett három srácot, picit mentünk együtt, aztán a lejtőn elkocogtam. Persze a műút után megint emelkedő jött, de a szinteken jól lehetett (volna) futni. Nagyon szép ez a fenyves, szerpentines szakasz, inkább nézelődtem, nem volt kedvem futni. Parádóhután a sörözőbe csak egy gyors bélyegzésre megyek be, aztán két fiatal sráccal indulunk tovább. Egy darabig együtt mentünk, dumáltunk, de a meredekebb szakaszon leszakadoztak. A Pisztrángos tóig egyedül haladtam, meglepően könnyen mentek az emelkedők,bár a jeges-kristályos-havas talajon nem volt egyszerű a haladás, főleg a meredekebb szakaszokon nem ártott figyelni, hova teszi a lábát az ember. Akikkel ezen a szakaszon találkoztam már igen fáradtak voltak, nem volt túl vidám rész. Gyors bélyegzés a ponton,  utána indult a menet : Gabi halála, Kékes. Megettem a magammal vitt banánt, nem ártott már egy kis kaja és legalább azt sem kell tovább cipelni.

Úgy éreztem, jól haladok, bár nem néztem az órát. Megelőztem pár igen hulla túrázót, köztük egy iskolás csoportnak tűnő társaságot akik már nem igazán élvezték a dolgot. Egyszercsak feltűnt az adótorony és vidáman, kocogva értem az étteremhez. Nagyon jólesett a meleg tea, tankoltam is belőle a palackomba, zsebrevágtam az almát és nekilódultam a lefelének. Vályús kút előtt épp arra gondoltam, hogy felhívom Zoncsit (azt beszéltük meg, hogy hív ha célbaért) és amint elővettem a telefont már csörgött is Vigyor Azt mondta, megvár a célban, haladjak, lefelé jól lehet futni. Haladtam Futottam. Estem is hamarosan nagyot Nyelvöltés A hóban még nem volt gond, azt élveztem is nagyon, de aztán eltűnt a hó és száraznak tűnt a talaj, miközben apró jeges foltok bújtak meg gonosz módon a falevelek alatt, illetve a vízfolyásoknál a mohás-jeges kövek és a vizes fadarabok nagyon csúsztak. Csak egyet estem, de az nagy volt. Egy jeges foltocskán csúsztam meg és hanyattestem, de sikerült letenni a kezem, így viszont a vállamat is jól megrántottam. (Csak később kezdtem rémüldözni, hogy pont az övtatyóban lévő telefonra estem rá a kőre, de megúszta. Az almából viszont püré lett)

Ahogy ereszkedtünk egyre többször kellett átugrálni, kerülgetni a sáros részeket, vízfolyásokat, majd a patak mellett a kissé mocsaras utacska és a botladozós gerinc közül lehetett választani. Itt elég lassú lehettem, mert nem akartam megmártózni, se mégegyet esni. A faluba leérve egy pillanatra elbizonytalanodtam, aztán leesett a tantusz, hogy még lejjebb kell mennem az út mellett és úgy be az utcába a sulihoz. Bekocogtam a kapun és egy kifelé jövő kissrác azt mondja az apjának : "Nézd apa, ez biztos lekéste"Meglepett  Hát nem. Nem késtem le semmit.Király 

Hivatalos idő 9:09 ami röhejesen lassú ahhoz képest amit terveztem, de valójában tökmindegy. Főleg azután, hogy a rajt után párszáz méterrel még azt mondtam Zoncsinak, hogy max a huszasra kellett volna nevezzek, olyan nyomi voltam.

Oklevél, kitűző, virlsi, tea, átöltözés. Kicsit még társalogtunk, aztán irány haza. A parkolóban csatlakozott két túrázó, így négyesben suhantunk Pest felé. Naná, hogy 1 perccel késtem le a buszomat, így várhattam bő félórát, de végül hazaértem. Reggelre a szokásos problémától eltekintve (bal boka) minden szuper!

Klassz túra volt, köszönet a szervezőknek, és köszi Zoncsinak a fuvart és a pólót!

Szerk.: A telefonom szórakozott velem, így csak ezt a két képet sikerült készítenem Galyatetőről lefelé menet. Itt már épp "hóhatás" alatt voltunk, de feljebb még tisztességes mennyiségű hó volt.

Jogging vs running :)  - Kocogás vs futás

Bozót | 2010-03-04 14:45:19 | 4 hozzászólás

- Sajnálom Uram, ez egy kocogóknak szánt ösvény és magát őrült tempóval mértem be /maga futott, mint az őrült(állat)...

- Ó, jaj, annyi a bónuszomnak...

2016-07 hó (1 bejegyzés)
2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-08 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (2 bejegyzés)
2014-07 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2014-02 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (2 bejegyzés)
2013-12 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (2 bejegyzés)
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (3 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-11 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (4 bejegyzés)
2011-08 hó (3 bejegyzés)
2011-07 hó (4 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (7 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (8 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (6 bejegyzés)
2010-08 hó (9 bejegyzés)
2010-07 hó (3 bejegyzés)
2010-06 hó (7 bejegyzés)
2010-05 hó (8 bejegyzés)
2010-04 hó (5 bejegyzés)
2010-03 hó (12 bejegyzés)
2010-02 hó (2 bejegyzés)
2010-01 hó (10 bejegyzés)
2009-12 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (4 bejegyzés)
2009-08 hó (4 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)