Vasárnap az rendes évi Vivicitta volt terítéken ahova idén kicsiny utódaimmal látogattam ki.

 Le a kalappal a srácok előtt, hogy így bírták azt a rengeteg gyaloglást: 

• - reggel a buszhoz, - elterelt troliról Hermina útnál leszállva át az egész Városligeten,
•  - oda-vissza ezerszer a Felvonulási téren (izé, 56-osok tere vagy mi)  
•  - Vivi gyaloglás "versenyszámban" 3,3km a Ligetben,
•  - még néhány oda-vissza a téren, játszótér, csúszda, ugrálóvár,
•  - át a Ligeten a Hungária krt-ig,
•  - busztól haza.  (ismeretlen ismerősök kedvéért, 3és fél, illetve 5és fél éves skacokról van szó)

A két rövidebb futótávot átengedtem Lydérchnek, mi a Kisbozótokkal addig szurkoltunk, játszottunk, sétáltunk, rágcsáltunk, gyalogoltunk. Nagyon élvezték az egészet, riszálták a hátsójukat a zenére és tapsikoltak a futóknak a lelátóról, aztán körülnéztünk a kiállítók sátrainál (egészen az Abonett rágcsákig el is jutottunk :P), majd megtámadtuk a nagy csúszdát és az ugrálóvárat is. Hosszas vacillálás után megszületett a döntés, hogy megyünk gyalogolni, így beneveztem a gyerkőcöket és kissé megkésve, de a gyaloglók után eredtünk. Lánykát cseppet leombozta ugyan, hogy a végén vagyunk, de azért hősiesen legyalogolták a távot, majd a célban nekiestek a kapott nasinak.  Amíg anya (én) a hosszú távot futotta, a srácok Lydérch-cel játszótereztek. Állítólag egészen elviselhetőek voltak :)

 Ami a futás részét illeti: Jó kis buli volt. Tudtam, hogy sok ismerős lesz, Pocokharcsával, Mirával és másokkal össze is futottunk a rajtnál és röviden morfondíroztam rajta, hogy a buli kedvéért velük kéne maradni és együtt örömfutni, de aztán ahogy elrajtoltunk, nagyon kedvem volt a saját tempómat menni és kicsit kifutni magamból az addigi tötyörgést :) Steve-et követve kiverekedtem magam a lassabban haladó tömegből (itt megjegyezném, hogy soha nem fogom megérteni, miért kell a lassú futóknak és a kisgyerekeknek az első sorokba beállniuk, hogy aztán letapossák őket), de az Andrássy út végénél már kezdett nagyon begyorsítani így inkább visszaváltottam és saját tempóban haladtam az árral. Kellemes futás volt, bár szokás szerint éhesen sikerült nekiindulnom, így erősebb tempót nem bírtam volna, de az 5:30-as átlag csak meglett és így 1:06 körül lett a vége. Nem vittem órát, de a velem rajtolók szerint 4 percet slattyogtunk a rajtfolyosóban, a bruttó célidőm pedig 1:10 volt. Mellesleg ez még Vivi PB-nek is nevezhető, mert eddig még nem futottam 1:10 alatt. Azért az 59:59 még jobban mutatna :) Befutó után visszakocogtam szurkolni az ismerősöknek, majd visszaszereztem a gyerkőceimet és vonultunk haza. Közkívánatra átgyalogoltunk az egész Ligeten ismét és villamosoztunk valamint metróztunk egyet mielőtt a buszunkra szálltunk volna. Bevallom férfiasan, jobban elfáradtam mintha maratont futottam volna....

Gratula mindenkinek, találkozunk Sárváron!