Sötét volt, hideg és korcsolyapálya vezetett a futópályáig. Úgy éreztem, kihagyhatom ezt az edzést. A férjem viszont azt mondta, azért nem leszek ironman, mert nem vagyok elég fanatikus. Bár ő ezzel lebeszélni akart az IM őrültségemről, nekem több se kellett, rögtön útnak eredtem. A pályához, aztán a haza vezető út a biciklin rettenetes volt, két kesztyűben is majdnem lefagyott a kezem, de a futást nagyon élveztem, és nem fázott semmim. Bárcsak a futópálya mellett laknánk...

