Sepi montiját fel kellett végre avatni rendesen, így bementünk a nagy gödi erdő kellős közepére.
Tartottam a terepbringázástól de el kell ismernem: ezt a mait élveztem! 

Volt mély, elakadós homok és sáros traktornyom is, de azért többnyire kemény, jól tekerhető, csak kissé hepehupás talajon mentünk, kevés szinttel. A Göd-Csomád-Göd körünket mentük, pici kerülővel, mert kérésemre nem vállaltuk be a termetes kóbor ebbel a találkozást. Odafelé inkább csak a túlélésre (csak el ne essek..) koncentráltam. Sepi mindenhol beleküldött a mély homokba, mondván ott lehet igazán gyakorolni. Utólag azt gondolom, csak szivatni akart :o) Visszafelé már bártabban tekertem, és párszor átléptem a 20km/h tempót.

Tapasztalat: terepbringázni szórakoztató de piszok fárasztó. Jó, hogy nincs szembeforgalom így egymás mellett lehet nyomulni. Jó, hogy a változatos terep pillanatonként más-más feladatok elé állít, folyamatosan koncentrálsz, így szó nincs unatkozásról. És szép a környezet. De már most külön-külön érzem minden izmomat - és félve várom a holnap reggelt. És akkor ez csak 20 kili volt, szinte vízszintesen. Van még hova fejlődni :o)