előtte...

nem is tudom, eddig nagyon akartam ezt a versenyt, de már annyira el vagyok már bizonytalanodva, hogy nem is tudom. egyelőre még azt sem nagyon tudom, hogyan fogok lejutni. haverom, aki szintén jönne, most viszakozik, ő sem tudja, hogy menjen-e. részemről az érzések vegyesek. elég furcsa érzés lesz ott állni a sok magabiztos profi között. miközben én is ugy teszek majd. megaztán egyedül fogom magam érezni. ez szinte biztos így lesz, így volt faddon is trián, így volt györben is a duán. pedig már hozzá szokhattam volna. leginkább ideges vagyok, nehéz a pálya. elég nagy problémát okoz az is, hogy hiányozni fog a zene a futásból, a tekerésből. nem tudom hogy sikerült-e felkészüni rendesen. pedig az idén eddig letekert km-ek magukért beszélnek. még sem érzem azt a magabiztosságot, amit akkor éreztem, mikor kitaláltam ezt az egészet. nyomasztó az is, hogy alig van már hátra idő holnapig, és alig van idő a sziget-triatlonig.

a cuccok már összekészítve, bicó tiszta, kerekek jók, fék fog, a váltó ugyan kattog egy kicsit, de tökéletes; bukó megvan, csuka a táskában. minden kész.