Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 43 429 166 km-t sportoltatok
Fuss mjoci fuss

BSZM

Pain is temporary, pride is forever

mjoci | 2013-03-27 16:42:17 | 15 hozzászólás

Balaton

Még valamikor tavaly biztosnak tűnt, hogy idén már 5. alkalommal vágok neki egyénibe a 4 napos tókerülésnek. Aztán borulni látszott minden. Bár sose volt célverseny, de a hangulata miatt sajnáltam volna kihagyni. Január elejére a 2 napos verzió vállalható lett, a teljes körre még sok volt a bizonytalanság, ezért csak a fél távra neveztem és intéztem a szállást. A múlt hónapban már nézegettem a korábbi eredményeket, és azok és a mostani formám alapján 5-6 hely körüli eredmény reálisnak tűnt, persze csak abban az esetben, ha nem neveznek nagyon villámlábú futók. A héten előtte ugyanúgy eljártam futkosni, csak rövidebbeket és némileg visszafogottabbakat, meg néhányszor az uszodába is letévedtem.

Péntekre kivettem egy szabadnapot. Reggel még elszaladtam úszni, aztán ebéd után levonatoztam Füredre. Hűvös volt, de szép napos. Leraktam a szálláson a cuccomat, aztán elmentem sétálni és próbáltam a fejemben rendet rakni, mert túl sok minden kavargott benne. Este a futásból beérkező barátokkal vacsora, majd némi sörözés. A tervezett nagy pihenésből nem lett semmi.

Szombaton reggeli, aztán be buszba és irány Badacsony. Hát nem volt az banánérlelő hőmérséklet. Azért bevállaltam, hogy rövidgatyában futok, felül meg egy vékony hosszú ujjú felső. A hűvös időre való tekintettel kesztyűt is vettem, mert a kezem nagyon könnyen lefagy. Folyamatos rajtoltatás volt, én pár perccel később indítottam a chipemet, mert az órám nehezen találta meg a műholdakat. A terv az volt, hogy, 4:45 körüli ezrekkel indítok, aztán 8-10 kili után elkezdek gyorsítani. Az órám óriási segítség volt, hogy a tempót ellenőrzés alatt tudjam tartani. Mivel már többször futottam ezen az útvonalon, nagyon jól tudtam, hogy nem könnyű a pálya, sok kanyar, hullámvasút és hosszú kemény emelkedő van benne. Folyamatosan előzgetve aztán felvettem a 4:30-35-ös utazó tempót. 20 kilinél a frissítőpontnál betoltam egy kis gélt. Kb. 27-nél a hosszú combos emelkedő végére igencsak lógott a nyelvem. A második váltópontnál egy falat banán kólával és már robogtam tovább. A Tihanyi félsziget egyre közeledett. A lendület még megvolt, de a huplikat már nem élveztem úgy, mint az elején. Aszófőnél, jöhetett még egy kis gél, a cél már nem volt túl messze. Rövidesen Pecsenyével pacsiztam, szembe robogott a mezőnnyel Edit elé. A futás már nem esett jól, észrevehetően lassultam. Fáradtam is és érződött, hogy nem vittem túlzásba a frissítést. Megfordult a fejembe, hogy ennek ellenére még megnyomom a végét, de aztán győzött a józan ész, másnap is futnom kell. A maratoni távot jelölő táblát kb. 3:15-nél értem el. Itt nagyon kijött a fejlődés, ősszel ezért az időért vért izzadtam, most egy nehéz szintes pályán ,,simán,, teljesítettem. Még 1400m volt a célig. Még pár perc és bent voltam a Tagore sétányon a célban. Egy keveset még beszélgettem, aztán visszagyalogoltam a szállásra, mert a vékony vizes cuccban nagyon fáztam. Úgy terveztem, hogy gyúrás, fürdés, alvás és kaja, a délutáni program. Gyorsan legyurattam a lábamat, mert még nem kellett várni. Utána aktív társasági életet éltem, mert jöttek a masszázsra a futós barátok és pihenés helyett inkább velük beszélgettem. A befutó csomag tartalmával próbáltam elkerülni az éhhalált. Közben azon agyaltam, hogy mi legyen a másnapi taktika. A leglogikusabbnak az tűnt, hogy egy óvatos 5-5:10-es kezdés után 10-15 kilivel 4:50-ben folytatom, bízva abban, hogy a lendület minél tovább lehetőleg a célig kitart. Vacsora után csak úgy kíváncsiságból megnéztem a napi eredménylistát, azon 9 perc hátránnyal a második helyen szerepeltem. Utánam pár perc különbségekkel még vagy négyen voltak. Míg szombaton egy jó eredményért, a saját örömömre és megelégedésemre futottam, másnap a dobogós helyezésért küzdhettem.

Vasárnap korai ébresztő után összecsomagoltam, majd lementem reggelizni. Hát nagyon gyenge volt kínálat, nem is laktam jól vele. A cuccom ment a buszba, én meg kisétáltam a rajthoz. Szeretem ugyan a hideget, a havat és a telet, de most nem értékeltem, hogy a bringaút, havas, jeges, csúszós volt. Szuflavéder civilben eljött szurkolni és fotózni. A rajt után Steib Petiék kilőttek, én magamban cifrákat káromkodtam, hogy csúszkálva baromi nehéz tempót menni. Egy félbalcsis rajtszámú futó előzött meg. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy menjek a saját iramomban, vagy álljak neki küzdeni. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább küzdelemben bukjak el, mint az, hogy az legyen a végén az érzés, hogy nem tettem meg mindent a cél érdekében. Hol egymás mellett, hol egymás mögött robogtunk 4:40-50 körüli iramban. Az Almádi váltópont előtt már 4:30-as ezrek is becsúsztak. Akkor már minden idegszálamban éreztem ez elég kamikáze bekezdés, mert ez még frissen és pihenten is túl erős. A pont előtt betoltam egy kis gélt, aztán bent leöblítettem pár korty jégkásává dermedt kólával. Utána jött a kedvenc szakaszom, egy hosszú sunyi emelkedő. Ott leszakítottam az emberemet. Persze utána jött a para, ha egy kicsit lassítok, biztos visszaelőz. A lendület Füzfő és Kenese közötti erdős részen kezdett megtörni. A kenesei ponton alaposabb frissítés, majd egy kicsivel egy technikai szünet egy bokornál, sem lendített ki a gödörből. Ráadásul elég kemény hideg pofaszél tovább lassított. Ahogy közeledtem Akarattya felé a combos emelkedőn bele kellett sétálnom. Örültem, hogy be tudtam kocogni a váltópontig. Ott teljesen kész voltam. Kata gyors lelki elsősegélyben részesített, örök hálám neki érte, aztán indult, mert a váltótársa akkor ért be. Alapos büfézés után még a kezembe lévő enni-innivalóval elkezdtem az emelkedőt meggyalogolni. Pont akkor előzött meg néhány egyéni félbalatonos, a lehető legrosszabbkor, mert még semmi erő nem volt bennem. Aztán visszajött az ihlet, és újra futottam. Mire felértem, már teljesen jól voltam. A nagy igyekezetben egy kanyart benéztem, úgy kiabáltak rám, hogy rossz felé megyek. Akik megelőztek még látótávolságban voltak, de nagyon mentek. Előttem robogott egy piros sapkás kis izomgolyó. Őt próbáltam első körben elkapni. J Hihetetlen, hogy pár perccel korábban még annak is örültem, hogy egyenesen nézek, most meg olyan jólesően mozgok, mint a rajt után. Aliga előtt sikerült utolérnem, intettem, hogy jól vagyok, minden rendben. Világosnál a maraton kb.3:37 alatt értem el. Még bő 8 kili volt hátra. Lassan feltűnt a tábla: Siófok Üdülőövezet. Már nagyon szerettem volna beérni, mert jött az újabb gödör. Örültem, hogy be tudtam vánszorogni az utolsó frissítőpontra. Még egy gyors utántöltés, aztán jöhetett, a maradék 4 kili. Rövidesen már a parton futottam, nem szeretem ilyenkor a füves részt, de már nem érdekelt. A célkapu lassan közeledett. Még egy végső hajrá, és beértem. 50.7 kili 4:23 alatt. A körülmények miatt nem rossz, de nem voltam teljesen boldog, azt hittem, hogy lecsúsztam a dobogóról. Bent a szállodában rendbe szedtem magam, aztán beültem ebédelni. Beszélgettem egy kicsit Galoppal, aztán ő visszament dolgozni, de jött Vézsé, Edina, Toncso. Kaja, sztorizgatás, repült az idő. Kimentem a mellékhelyiségbe, visszafelé jövet ránéztem az eredménylistára, 3. lettem. J Az első 6 percet vert rám, a második 3 másodpercet. Pont időben értem az eredményhirdetésre. Jó érzés volt egy ultraversenyen a dobogóra állni. A bazi nagy kupa mellé meg jövőre ingyen indulhatok. Hatodszorra is ott a helyem.      

Füreden a célban

rajt előtt

Csopak felé

Füzfő felé

Siófok felé

Siófok cél

dobogón

Optivita 6 órás

mjoci | 2013-03-11 17:16:47 | 17 hozzászólás

1

2

3

gyógyegér

 

Az idei szezonnyitó 6 órás versenyre komoly terveim voltak. Nagy álomként szerettem volna egy hetessel kezdődő végeredményt. Tisztában voltam vele, hogy egy ilyen eredményhez nagyon kell menni és nem lehet semmi hiba. Péntek este már nagyjából összepakoltam, hogy másnap reggelre ne maradjon sok minden. A megfázásomból még visszamaradt egy elég csúnya köhögés és némi orrfolyás, de ezek csak felületi dolgok voltak, a teljesítményemet nem befolyásolták. Reggel a kis csapat útrakelt, a kocsiban szivtuk egymás vérét rendesen. Lent rajtszámátvétel, reggeli, beszélgetés, nagyon gyorsan elrepült az idő a rajtig. Elég visszafogottan kezdtem, nem szerettem volna elfutni az elejét. Sünivel beszélgetve gyorsan teltek a körök. Mind a ketten a vadonat új gyógyegeres polóban feszitettünk, a környezetünk nagy örömére. Pár óra múlva, elszakadtunk egymástól. Bekapcsoltam a zenét és köröztem tovább. Sajnos Katának haza kellett mennie, pedig jól esett körönként egy mosoly, egy pacsi. A hasam időnként görcsölgetett, de nem izgatott túlságosan, máskor is előfordult már pár óra erősebb tempónál. 3.30-as maraton simán összejött, de azért tisztában voltam vele, hogy kemény két és fél óra vár még rám. Egyre jobban éreztem, hogy félre kell állnom technikai szünetre, mert gond lesz. Még lement pár kör aztán beugrottam a Toi-toi-ba, hogy gyorsan jöjjön ki aminek ki kell, aztán robogjak tovább. Hát tovább tartott a dolog, több felvonásban tisztultam. Amikor majdnem negyedóra múlva ki tudtam jönni remegtem mint a nyárfalevél, erő semmi, és fejben is szétestem, a 70 kilis terv elbukott. A következő bő félórában annak is örültem, hogy egyenesen tudok nézni. Persze futás közben hisztiztem és panaszkodtam. A köridők hosszabbak lettek, részben azért mert lassabban futottam, részben meg azért, mert többet voltam a frissitőpontnál, mosakodtam, visszatöltöttem, hogy legyen erőm menni. Aztán meg lett a B terv, tisztes helytállás, hogy elégedetten mehessek haza, és természetesen PB. A végére bár a bal combhajlitom már görcsölgetett, sokkal jobban esett a futás mint az elején. 58 teljes kör után még kb. 350 métert mentem aztán letelt a 6 óra. Percekig úgy köhögtem, hogy majdnem kiköptem a tüdömet. Utána még némi társasági élet, aztán indultunk haza. Azért kicsit irigyeltem a 12 órásokat, hogy ők még futhatnak.

 

Bár az álom nem jött össze, két dologra nagyon büszke vagyok, hogy a mélypont után összeraktam magam fejben és küzdöttem tovább, és nem sétáltam szédelegtem a pályán, hanem futva regenerálodtam. Úgy néz ki, hogy a végén még ha nem vigyázok ultrafutó lesz belőlem.

 

 

http://www.sportido.hu/timing/result.nsf/Result.xsp?clientid=36&raceid=170&bib=631

Egy IM szimuláció margójára

mjoci | 2013-03-05 15:53:50 | 21 hozzászólás

 

Amikor jelentkeztem a februári 6 órás görgözésre, az egyértelmü volt, hogy elötte és utána lesz még némi testmozgás. Aztán jött az ötlet mi lenne, ha..... Némi tervezés után kivitelezhetőnek tünt az ötlet. Péntek este összekészitettem a cuccot, hogy másnap reggel jöjjön aminek jönni-e kell. :))

 

Szombaton hajnalban a mobil ébreszt, nagy nehezen kimászok az ágyból. Elkészülök, pár falat reggeli, aztán indulok. A busz elment elöttem, így vagy 10 percet fagyoskodok vékony futócuccban, közben eszembe jut, hogy a pulzusmérőt és az MP3-at otthon hagytam. Az uszodába érve gyorsan átöltözök, aztán irány a medence, 152 hossz vár rám. Az első pár száz méteren még elég görcsös vagyok, nyomasztó, hogy messze van még a nap vége. 50 hosszokra bontottam a távot, részben azért, hogy ne feszélyezzen, hogy még mennyit kell úszni, részben meg azért így kisebb a valószinüsége, hogy elszámolom magam. Az első kilinél még megnézem, hogy mennyi idő alatt ment le, aztán már nem foglalkozok tovább vele. Lement a 3. 50 hossz is, a maradék kettőnél már csak levezetek.(1:44:45) Elégedetten mászok ki a medencéből, a tervezett idő meglett, ráadásul egész egyenletes iramban. Átöltözés aztán rohanás a BME sportközpontba. Útközben kajálok, kell az energia.

 

Pacsi az ismerösökkel, méretre állitom a gépet, aztán indulhat a tekerés. Az elején hagyom, hogy a lábaim bemelegedjenek, nem állok neki keménykedni, elég a 90 körüli pedálfordulat, késöbb jöhetnek az emelkedök, néha úgy érzem, hogy még kiállva is leszakadnak a combizmaim, annyira erősre állitottam az ellenállást. Síkra rakva 100-as körüli fordulattal tekerek. Bő két óra múlva már nem tudok izzadni, pedig nagyon melegem van. 100 kili után tartok egy technikai szünetet. A kezdeti lelkesedésem már a múlté, jó lenne, ha már végre leszállhatnék. A lábaim is már fáradtak, alig várom már, hogy vége legyen. Már nincs sok hátra, de muszáj megállni lemosakodni, mert úgy érzem, hogy ledölök a bringáról. Aztán eljött várva várt pillanat, meg van a 180 kili.(5:07)Ezt az időt nem tekintem reálisnak, a valóságban egy-másfél órával tovább tartana. Letakaritom a gépet, megnézem, hogy Harsányi Zsuzsiék milyen cuccokat hoztak. Veszek pár apróságot, aztán irány az öltözö, jöhet a futás.

 

A futós hátizsákom, olyan mint egy kis gömböc, úgy tele van. A tervezett futóútvonalon egy minimálisat módositok, hogy megszabaduljak a felesleges holmiktól, mert szeretnék egy 3:45-50 körüli maratont. Kint havazik. A lábaim pörögnek, a futás nem esik túl jól. Otthon gyorsan lerakom a zsákot, magamhoz veszem az innivalómat és az MP3-at és már robogok is a sziget felé. Ott vár rám 6 teljes és egy tört kör, mielött hazafelé kanyarodnék. A szigeten az első körbe, beépitem a tört kört, a végén már nem biztos, hogy örülnék neki. Az erőt nem nagyon érzem, elgondolkozok rajta, hogy mi a fenéért szivatom magam. Hideg van, havazik, de melegem van, a hasam görcsöl. Fél körönként totál rosszul vagyok, pár lépés séta, addig frissitek, aztán vonszolom magam tovább. Lassan besötétedik, a sziget is egyre fehérebb, én meg csak körözök. Aztán közel 30 kili után lassan elkezdett visszatérni az erő, újra mennek az 5 percesek. A frissitésre tovább is odafigyelek, nem szeretnék megborulni pont a végén. A zsebemben még van gél és zselé, de azokat már nem kivánom, éhes vagyok, de rendes kajára. Végre végeztem a szigeten, jó érzés hazafelé futni. A vércukrom a béka feneke alatt van, de már nem érdekel, bő negyed óra múlva otthon leszek.Pakolom a lábaimat, minden lépés közelebb visz. Már látom a ház elötti parkolót, még 200 méter. A kapuban az órát megállitom. (3:52:42) Nincs célfotó, szalag, érem, poló, csak a tudat, hogy megcsináltam.

 

Szokás szerint gyalog megyek fel az ötödik emeletre. Hamar megbánom, hogy kivételesen nem liftezek, alig birok felmenni. A lakásba érve feltépem a hűtő ajtaját, kiveszek egy darab sajtot és egy sört, lerogyok a székre és rendelek egy csomó kaját, és a következő pár órát kajálással és egy kád forró vizben való relaxálással töltöttem.

2017-03 hó (1 bejegyzés)
2016-11 hó (1 bejegyzés)
2016-06 hó (1 bejegyzés)
2016-05 hó (1 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-09 hó (2 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (8 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (3 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (3 bejegyzés)
2009-10 hó (1 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (3 bejegyzés)
2009-04 hó (3 bejegyzés)
2009-03 hó (13 bejegyzés)
2009-02 hó (3 bejegyzés)
2009-01 hó (3 bejegyzés)
2008-12 hó (3 bejegyzés)
2008-11 hó (3 bejegyzés)
2008-10 hó (4 bejegyzés)
2008-09 hó (8 bejegyzés)
2008-08 hó (5 bejegyzés)
2008-07 hó (10 bejegyzés)
2008-06 hó (10 bejegyzés)
2008-05 hó (8 bejegyzés)
2008-04 hó (9 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (2 bejegyzés)
2007-12 hó (3 bejegyzés)