Egy hét telt el az UB óta és én nagyon élvezem a futószabadságot. Szombaton Gödöllön  már részt vettem egy terep félmaratonon. A lábaim még nem kivánták a gyors futást, az emelkedöket se értékelték, de nagyon jó volt RemAtival kocogosan, beszélgetve teljesiteni. Ugyan elfáradtam, de pár perc pihenés után volt némi hiányérzetem, általában ennyivel szoktam bemelegiteni.  Vasárnapra Ágival egy könnyü börzsönyi terepfutás volt megbeszélve. Reggel rohannom kellett, hogy a vonatot elérjem. Kismaroson Ági felszállt a vonatra majd Nagymaroson leszállva gyalogosan folytattuk. Az elfogyasztott sütit Hegyestetö felé gyorsan ledolgoztuk. Bár Ági jól ismeri a környéket, azért sikerült néhány alternativ utvonalat felderiteni. Az erdö és a hegyek gyönyörüek voltak, a szamóca finom. Nem szakitottuk szét magunkat óriási tempóval, de nem is ez volt a cél. Közben megbeszéltük milyen jó is lesz nekünk a jövö évi UB. Neki bicajon, nekem meg futva. A Törökmezei túristaháznál megittunk egy sört. Ági úgy beindult tőle alig értem útol. Kóspallag felé akkora dagonya volt, hogy párszor bokáig süllyedtem. Úgy néztünk ki mint a disznó. Aztán egy kis kitéröként betértünk hozzájuk egy kis bodzaszörpre. Utánna még egy rövid szakaszon elkisért. Az aszfaltos uton beindultak a lábaim és robogtam a Kismarosi vasútállomásra. Aztán a Nyugatiból pizzavásárlással hazakocogtam. Nagyon szuper volt a kiruccanás, idönként meg lesz ismételve.