Nagy-Kovács Ádám

Férfi

1980-01-18

2011-08-18 12:02:11

2012-05-16 14:27:20

189 cm

Hét éves koromban kezdtem úszni tanulni, szüleim társadalmi munkában részt vettek az aszódi uszoda építkezésénél, amiért un. „téglajegyet” kaptak, amit bérletre válthattak. Általános iskolás koromban végig eljártam, de nem edzettem komolyan, csak megyei diákolimpiákon és Balaton-átúszásokon vettem részt. A középiskolában kezdtem triatlonozni: évről évre lelkesebben, és egyre jobb eredményekkel. 17 évesen már ranglistaversenyt is nyertem, OB-n 4., csapatban és váltóban 1. helyezést értem el Kisvárdai Úszó és Triatlon Klub színeiben. Sajnos amiatt, hogy csak 14 évesen kezdtem a futásedzéseket, és 17 éves koromra már majdnem felnőtt edzésadagokat teljesítettem, a térdem nem bírta a gyűrődést, és kénytelen voltam abbahagyni a versenyzést. Ezután 10 évig inkább más sportokban próbáltam ki magam: túrázás, lovaglás, röplabda, tollaslabda, snowboard. 2008-ban elhatároztam, hogy nekifutok a triatlonnak még egyszer, mégpedig a kalandosabb tereptriatlonnak: sajnos ez a próbálkozás is befuccsolt, a térdem emlékezett a régi sérülésre. Így megmaradtam az úszásnál, új célként szerettem volna beállítani az 1 óra 15 perces Balaton-átúszó időmet, ami majdnem sikerült is. Véletlenül tudomást szereztem egy közeli senior úszóversenyről, elmentem megnézni mi is az, és megtapasztaltam, hogy milyen összetartó közösség ez. Azóta minden évben elindulok pár ilyen versenyen. A kedvenc versenyeim azért továbbra is a tóátúszások maradtak. Az Ironmanen mindig is szerettem volna részt venni, tavaly csapatot szerveztem, és 4. helyezést értünk el Sípos Gábor és Pelsőczy Attila közreműködésével. Irodai munka mellett jót tesz az úszások utáni kellemes testi elzsibbadás, különösen ha épp nagyon elegem van a munkahelyemből. Sajnos az egyenletes fejlődésemet rendszeresen megtörik különböző balesetek, meg masszív vírusok, amiket kisfiam hord haza az óvodából.